Juli néni kilép a havas erkélyre és látja, hogy kint hagyta a madárkalitkát.
- Jaj nekem! - kiáltja kétségbeesve - Kint maradt a papagáj!
- Papagájjj? Márrr pingvinnn!


Két öreg beszélget. Megkérdi az egyik:
- Te tudsz angolul?
- Igen.
- Mondj egy angol szót!
- Kakas.
- Ez magyarul van.
- Igen, mert lefordítottam.

Tizenhat éves Marika házibuliba megy. Az anyja csodálkozik:
- Kislányom, bugyit miért nem vettél fel!?
- Ugyan anyukám, ha te operába mész, bedugod a füled?

Hogy hívják a mexikói tengerészt? - Komp Endre.


Két fogkrém megy az utcán, az egyik egyszer csk leguggol a cipőjéhez. A másik megkérdi:
- Hát te mért álltál meg?
- Megkötöm a kalciumot.


Megindulunk, mint Zrínyi.


Két paraszt beszélget. Az egyik megszólal: - Inkább én legyek beteg, ne a feleségem... Inkább én legyek szegény, ne a feleségem... Inkább én legyek özvegy, ne a feleségem...


Összepakollak mint Pistike a játékait.


- Elvennéd a lányom akkor is, ha nem adnék egy fillér hozományt sem?
- Igen.
- Akkor nem adom hozzád. Elég hülye van már a családban.


Nyugi! Minden a legnagyobb rendben csúszik ki a kezeim közül.


Apáról fiúra megy, mint a 220.


Augusztus 30. Házat akarunk építeni, de sajnos nincs pénzünk. Majd csak összedobjuk valahogy. Öcsém hegedűművész. A helyi ÁFÉSZ ''Rózsafa'' étteremben működő, ifjabb Kodály Zoltánról elnevezett vonósnégyes vezetője. Én ugyanott vagyok a ruhatárban belső ellenőr.

Szeptember 1. Elhíreszteltük a rokonságban, hogy dédapánk 14 méter hosszan, 6 méter szélesen és 3 méter mélyen kincset ásott el. Így aztán 3 nap alatt elkészült a ház alapja.

Szeptember 22. A ház már alá van pincézve, viszont a Tüzép-ről napokkal ezelőtt nagy mennyiségű tégla tűnt el. Azért a biztonság kedvéért ráírtuk a mi tégláinkra, hogy ''Fizetve''.

Október 1. A ház már áll. Az ácsok is remekül dolgoztak, de a belső munkák még hátravannak. Ma este eldöntjük, hogy ki és mit fog nekünk felajánlani a házhoz. Ez azért szép tőlük, sírva is fakadtunk.

Október 5. Öcsémmel úgy döntöttünk, hogy vendégségbe megyünk. De nem volt otthon senki. - Ezt nem hiszem el! - Mondtam öcsémnek, hogy adjon egy pofont. Ő úgy megütött, hogy tokostul kivittem az ajtót. Haza is hoztuk.

Október 8. Az öcskössel körülnéztünk a környéken. Délután felé megszomjaztam. Be is csöngettem az egyik házba. Azt mondták a függöny mögül, hogy igyak a kerti csapból. A csap nehezen működött, ezért hazahoztam. A 30 méteres vízvezetékkel együtt. Otthon vettem csak észre, hogy a vezeték végén bojler is van. Viszont a bojlerhez egy kád is tartozott, amiben egy gyönyörű nő fürdött. Ennek furcsa módon a feleségem örült a legjobban. Holnap az asszonyt orvoshoz viszem.

Október 10. Az éjjel nagy vihar tombolt. De akkora, hogy a szomszéd összes cserepét a mi tetőnkre fújta át. Éppen illett rá.

Október 12. Tegnap megünnepeltük, hogy eddig saját erőnkből hoztuk össze a házat. Egy étteremben mulattunk. Az öcskös úgy berugott, hogy padlót fogott. Azt is hazahoztuk.

Október 20. Nagyon szép kovácsoltvas kaput láttunk. Becsöngettem. Kiszóltak: - Szabad! - Haza is hoztuk.

Október 24. Unokabátyám, Kálmán bolondul a téli sportokért. A minap fölvett egy hátizsákot, fejére sísapkát húzott, és kezében egy jégcsákánnyal betoppant az OTP-be, ahol magához kérette az egész bevételt. Legutóbb Sopronkőhidáról írt levelet, melyben közölte velünk, hogy itt áll Európa Kapujában, de sajnos belülről. Kért babakrémet, hajolajat, bőrápoló kenőcsöt és szemceruzát. Kár, hogy benn van, mert nagyon hiányzik az építkezésnél. Főként a keze.

Január 4. Öcsém Balatonföldváron sétálgatott az egyik villa szobájában. Egyszer csak előugrott egy kutya, és megkergette, mire ő fejest ugrott a medencébe. A medence tele volt száraz falevéllel. A fejestől az öcsém 10 centivel rövidebb lett. Most behúzott nyakkal közlekedik és ettől úgy néz ki, mint egy teknősbéka. Az esettől olyan dühös lett, hogy hazahozta a medencét. Hogy eltüntesse a nyomokat, megette a kutyát. Így mindenki jól járt, és a káposzta is megmaradt.

Január 7. Hatalmas dörrenésre ébredtünk. Valaki a kerítésen keresztül bedobott 6 db komplett ablakot. De az is lehet, hogy maguktól repültek be, mert az ablakoknak 2 szárnya volt.

Január 11. Találtunk egy megbízható villanyszerelőt, aki a mi fogyasztásunkat rá tudja kötni a szomszéd villanyórájára. Most neki pörög. Kész főnyeremény.

Február 15. Lakásügyben a szerveknél annyit kilincseltem, hogy mindegyik a kezemben maradt. Így aztán lassan összeállt a ház. Öcsém újabb oldalról mutatkozott be. Este fölment a tetőre, és hegedülni kezdett. Nem tudtam, hogy más ág is becsatlakozott a családfánkba.

Február 16. Este becsöngetett a szomszéd. Áthozta a műholdantennáját és a nagyképernyős Sony televízióját. Azt mondta: - Használják egészséggel! - A bíróságon ezt a tényt tagadta.

Február 24. Öcsém késő este jött haza egy komplett hálószobabútorral. Azt mondta, hogy az utcán találta, és biztos valaki véletlenül húzta ki a zsebéből, a zsebkendőjével együtt. Csak neki lehet ilyen szerencséje!

Február 25. Öcsém részt vett egy délutáni futóversenyen. Ő szaladt elől, hóna alatt egy padlószőnyeggel. Az áruház dolgozói csúnyán lemaradtak. Azért mit tesz az állandó edzés!

Február 26. Megtartottuk a házavatót. A társaság jól érezte magát. A vendégek éjfél felé távoztak. Kora reggel vettük észre, hogy hiányzik a bejárati ajtó, 70 méter elektromos vezeték, 12 kapcsoló, a WC csésze, 7 négyzetméter válaszfal és a cserépkályha. Utoljára a sógoromék mentek el. Lehet, hogy ők is építkeznek? De nincs baj, mert holnap mi is házavatóra megyünk.


Az őrsvezetőnk azt mondta, hogy írhatnánk végre nektek, mert bizonyára láttátok az árvizet a TV-ben, és nagyon aggódtok.
Semmi bajunk. A víz csak egy sátrunkat és két hálózsákot vitt el. Közülünk senkit, mert az árvíz időpontjában valamennyien a hegyekben voltunk, és Kristófot kerestük, aki elveszett. Kérlek, hívjátok fel Kristóf anyukáját, és mondjátok meg neki, hogy már minden rendben, és hogy megkerült. Kristóf nem tud neki írni, mert eltörte mindkét kezét, amikor lezuhant egy szikláról. Kristóf keresésére az őrsvezető terepjárójával indultunk el. Az igen komoly volt. Soha nem találtuk volna meg Kristófot abban a sötétben, ha nem villámlik annyira. Az őrsvezető rohadtul begurult, hogy Kristóf elment a hegyekbe, anélkül, hogy bárkinek is szólt volna. Kristóf mondta, hogy hiszen szólt, csak ez a tűzvész idején volt, és biztos nem hallotta meg.
Tényleg, tudtátok, hogy ha beledobunk egy benzinespalackot a tűzbe, felrobbanhat? A nedves erdő nem égett le, de egy sátrunk igen, meg még néhány ruha. Na meg szegény Pisti is érdekesen fog kinézni, mire újra kinő a haja.
Szombatra otthon leszünk, ha az őrsvezető megjavítja addig az autót. Az a baleset tényleg nem az ő hibája volt! A fékek még jók voltak, amikor elindultunk. Az őrsvezető azt mondta, hogy az autó már annyira öreg, hogy joga volt tönkremenni. Valószínű ezért nem akarta senki sem biztosítani. De összességében azt hiszem, ez az autó tök jó. Akárcsak az őrsvezető. Nem szól be, ha összekoszoljuk a kocsit, és ha nagyon meleg van bent, megengedi, hogy kiüljünk a tetejére. És hogyne lenne meleg bent, ha tízen ülünk az autóban. De mióta megállított minket a rendőr az autópályán, azóta nem hagyja, hogy kint utazzunk.
Mondtam-e már, hogy az őrsvezető tök jó sofőr? A baleset előtt tanította Ricsit vezetni. De nyugi, gyorsan menni csak a hegyi utakon hagyta, ahol nincs forgalom, csak néhány teherautó.
Ma reggel a srácok a szikláról ugráltak a vízbe, és a tóban fürödtek. Az őrsvezető nekem nem engedte meg, mert nem tudok úszni, és Kristófnak, a kezei miatt. Mi ezalatt kajakoztunk. Szép tó. És mély. Bár néhány fa csúcsa kilátszik a vízből. Az őrsvezető nem olyan ideges, mint a többiek. Azon se akadt ki, hogy nem húztunk mentőmellényt. Tudjuk, hogy nagyon el van foglalva az autó szerelésével, nem akarjuk húzni az agyát.
Megszereztük az első életmentő-kitüntetéseket. Amikor Dávid búvárkodott, és elvágta mindkét kezét, mi raktuk fel neki a szorítókötéseket. Márk és én elhánytuk magunkat, de az őrsvezető azt mondja, ez ételmérgezés lehet, azoktól a csirkemaradványoktól, amiket tegnap ettünk. Azt mondta, ő is ugyanígy hányt a kajától, amit a börtönben kapott.
Nagyon örülünk, hogy kijött a börtönből, és a mi őrsvezetőnk lett. Azt mondta, hogy most már sokkal okosabb, és teljesen máshogy csinálná AZT, amit akkor. Nem nagyon tudom, miről lehet szó. De most be kell fejeznem. Indulunk a városba, hogy feladjuk a leveleket, és hogy töltényeket vegyünk. Ne aggódjatok miattam.

Hajrá Ronaldinho