Hogy miért rúgtam ki a titkárnomet?


Két hete volt a 35. születésnapom.

Egyébként sem éreztem magam valami fényesen. Lementem reggelizni.
A feleségem azt sem mondta: Jó reggelt, nemhogy Isten éltessen. A
gyerekek sem mondtak semmit, teljesen hidegen hagytam őket. Úton
az irodába már teljesen levert voltam. Bementem az ajtón és
Janet, a titkárnőm felállt és így szólt:

Isten éltesse sokáig, főnök!

Na, ettől egy kicsit mindjárt jobban lettem.
Legalább egy valaki nem felejtett el!
Délig dolgoztam.
Pontban 12-kor Janet bekopogott az ajtómon és azt mondta:

- Főnök, ma van a születésnapja. Menjünk el ebédelni, csak mi ketten!

Nem a szokásos étterembe mentünk, hanem egy hangulatos kis falusi
lokálba, hogy egy kicsit magunk lehessünk.
Ittunk két Martinit és elégedettek voltunk a kiváló ételekkel.
A visszaúton Janet azt mondta:

- Tudja, olyan szép ez a mai nap, és ma van a születésnapja.

Ne menjünk vissza az irodába! Menjünk fel hozzám és igyuk meg ott a
délutáni kávét!
Így felmentünk a lakására és kávé helyett megittunk még két Martinit
és kényelmesen elszívtunk egy-egy cigarettát.
Egy idő után Janet így szólt:

- Ha Önt nem zavarja, felveszek valami kényelmesebbet.

Csak beszaladok a hálóba, azonnal itt vagyok.
Néhány perc múlva valóban jött is.
A kezében egy születésnapi torta volt és őt követték:
a feleségem, a gyerekeim és a közelebbi munkatársaink és
a Happy Birthday-t énekelték.

És én ott ültem a heverőn, és a zoknimon kívül semmi nem volt rajtam...

#nincsbennetarcsi