Pilinszky János:

Magamhoz


Bátran viseld magányodat,
én számon tartlak téged,
ne hagyd a sorsod csillagokra,
benned érjen a végzet.

Vállad két éber sarka közt
ha sisteregve átcsap,
tudom, több vagy mindannyiunknál,
benned vakít a bánat.

Légy hát, akár az állatok,
oly nyersen szép és tiszta,
bátran figyelj, mint ők figyelnek
kegyetlen titkaikra.

S egy éjjel, magad sem tudod,
mint égig érő ének,
feljönnek benned napjaid,
a halhatatlan évek:

az este nem lel senki rád,
az este sírva, késve
hiába járják pitvarod:
csak én látlak. Vagy én se.

while (!sleep) sheep++;

Álmom megremeg, metsző fény töri útját,
A vándor új útra kél.

''A file-cserélés öli meg a filmipart? Inkább a filmipar öli meg a file-cserélést. 2 hónapja nincsen semmi értelmes film, amit érdemes lenne letölteni...''

''Sztrátisz a tengerész leír egy embert

De mi ütött ebbe az emberbe?
Egész nap csak ül, nézi a lángot. Este belém ütközött, amikor jött a lépcsőn lefelé.
Ezt mondta nekem:[...]a szél felejt, felejt szakadatlan, de a láng nem változik.
Ezt mondta még: Nézze én egy asszonyt szerettem, aki talán elment a másvilágra. Nem azért látszom ilyen elhagytottnak.
Igyekszem megfogózni a lángba, mert az nem változik.
Aztán elmondta életét. ''

Jorgosz Szeferisz Nobel - díjas görög költő (1900-1971)

Ady Endre:

ÉLES SZEMMEL

A világ az izmos butáké,
Kik hangulatban, hitben élnek,
A magamfajta nyomorékok
Csak vizsgálódnak és henyélnek,
Annyi édes, színes hazugság
Környékezi szegény szívünket,
Mért nem vagyunk hivõ buták mind,
Éles szemmel vajjon ki büntet,
Nyomorékokat, bennünket?

Szamár hirben, dús hangulatban
Másoknak lelke, teste épül,
Minket vad kerubok ûztek ki
A hazugságok édenébõl,
Hitünk nincsen, hogy szebbnek várjuk
A jövõ percet, mint a tüntet
S a mult örökre hal meg nékünk...
Éles szemmel vajjon ki büntet,
Nyomorékokat, bennünket?

''... we as consumers want our content free (as in Freedom) and if we don't get it, we'll take our content free (as in beer).''

ÖTPERCES

Nem számít, mit érzel.
Nem számít, mit tudsz.
Nem számít, hogy érvelsz.
Nem számít, hogy ...
Nem számít, miért?
Nem számít, ki vagy.
Csak egy, csak egyetlen,
Csak egy valami számít:
ÁLARC
Boldogság
Kedvesen csilingelő kis
Vidámság.
Annyira boldog, hogy már
Szinte látszik a másság.
Téged semmi ki nem lökhet
Gondjaink tengerébe,
Hová már rengeteg nemes
Elme el lett temetve.
Optimizmusod olyan magaslatot
Ért el, melyet szerény elmém
Befogadni nem merészel,
Nem bír ésszel.
Szomorúság
Rohadt az élet, nem édeskés,
De majd véget vet egy édes kés.
Vágyom a sugárkoszorút,
De nekem úgy is csak forrósága jut.
Irritál a boldog,
Tudod egy jó gondot
Elviselni könnyebb,
Mint az ily bolondot.
Dicsőségem romlott,
Túllő minden foszlott
Agyú, bamba barmot.
Költő
Szememben az álmok alszanak,
Kezemben a lángok.
Szétszéledő szellemem sugár vágyai
Égetik hűs testemet,
Mely éltet, s eltemet.
Eszmei sugallatomhoz elérni
Csak hosszú lépéssel lehet.
Tágra tárt szívvel szívom a nagyvilágot
Agyam parányi rejtekébe, hol kihunytak
Az evilági tükör látomások.
Harcos
Dicső lovag, barbár állat
Ki egymás mellett meg nem állhat
Harc nélkül.
Kard ki bárd!
Ezt kiáltsd!
Gond nélkül
Végeznek egymással.
Ez van, ha két lény egymást
Ki nem állhat.
Ha két fény súrlódik:
Egyik megég, másik állhat.
Pap
Isten velünk van.
Isten jó.
Isten nekünk van.
Isten jó.
Isten szeret,
Isten mindenkit szeret,
Isten isten,
Isten veled.
Egyszerű ember
Vége.



(Copyrighted)

ma egyébként nem csak az EU-tanázia előestéje van, hanem a költészet világnapja is. mellesleg józsef attila épp ma lenne 98 éves.

ha már világnap és EU, legyünk itt is nemzetköziek, a szó jobbik értelmében:
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/kulfoldi/romlas/romlas.htm

olvassunk verseket!
vagy, mint overmind kolléga is teszi, írjuk őket, hátha segít..

cantante di sampietrini

Saját versek (csak óvatosan).

=====================
Az atomerőmű gyermeke
=====================

Szemünkből nem fakad
csak méregessárga genny,
orrunkból nem jön más,
csak haragoszöld ömleny.

Ha jönnek az új betegségek
az okozói mi vagyunk.
Ha nem jöttél volna rá eddig,
az erőmű gyermekei vagyunk.

Nesze neked, szép új világ!
Atomkor! Meg anyád!
A kismamák újszületteiket meglátva
gondolkodás nélkül dobják ki őket a kukába.

A múltkor belenéztem
egy szemetes kosárba
benne egy újszülött, aki
30 kilós tumorral jött a világra.

Sokkolva álltam ott,
s elhűlve néztem,
Ahogy a mutáns egy kidobott
tornacipőt emészt éppen.

És ahogy álltam,
földbe gyökerezett a lábam.
A kisbaba szólásra nyitotta
cserepes kis száját:

''Halandó, ki itt állsz,
add hírül a hazának,
száz év múlva Pakson
új ura születik ennek a világnak.''

Megrémülten futni keztem, ki ebből az utcából,
eszelős kacaj zengett mögöttem a kukából,
''Ő lesz a főisten, kezében az agylebontó húsrotátor,
neve lesz a hatalmas, mindenható Generátor.''

==========
Sugárhalál
==========

Működésben a reaktor,
A paksi reaktor,
Ijesztve rohasztva eget-földet,
Zöld hullámokat vet - a takony
Rémítő ereje.

Látjátok ezt a robbanást,
Halljátok ezt a sikolyt?
Nem hiszem, mert a szemetek
A taknyotokkal egybefolyt.
Így mulat a nép.

Reng és üvölt a földalatti bázis,
Hánynak a karbantartók,
Süllyednek a pokolra,
Generátor és reaktor
Csavarig a savba lóg.

Tombold ki, te savfolyam,
Tombold ki magadat,
És dobáld szana szerte-szét
Szánalmas roncsaikat.

Vésd bele földbe s kőbe
örök tanulságul:
Habár felül a Lóversenypálya,
Alul meg az magneto-izotópprotonok árja,
Azért a Főmaggenerátor az Úr.

Éljen a szép új nano-világ!

===============
Új Világ (Paks)
===============

Hová zöld csápjaim miatt
mindig mindenhonnan visszahoztak,
Ujra láttam végre létrehozásom helyét,
A szép nanomagfúziós génintegrátort.
Bejártam az erőművet,
melyet átölel a lerakat nyomasztó szaga
És ölében, mint atommag protongyermekét,
Én lebegtem nehézvízben, a Generátor sarja.

Itt vagyok megint,
A magsugárzásszűrők örökös zajában,
Ó de a testem,
A Generátor bionikus burkában.
Generátor fején groteszk korona,
Ő az új világ korlátlan gépura.
Testi szemeimet behunyva rácsatlakozok ridegacél agyára,
És fénysebességgel lépek be a virtuális világba.

Kopár, kietlen NYÁKlap-bolygóra érkeztem,
Füstölgő, kormos roncsok fekszenek köröttem.
Kiégett kábelek, mint valami abszurd élő gépspagettik,
Gonoszan egymás után magukat lábamra tekerik.
Itt-ott szilikonzsír tör fel sűrű gőzoszlopban,
és beterít engem hatalmas halomban.
Fölöttem kék égbolt, rajta fehér szöveggel:
''Súlyos kivétel az alábbi helyen: EMBER.''

========
Fájdalom
========

Hatalmas ólomkockába zárva keringek
Nap mint nap a viruális térben,
A fejemre kötött agykompresszor
rozsdásodik az agylében.
Szétrepedt koponyámat
bronz kapcsok tartják össze,
A réseken át szivárog valami,
na mi, vajon rájössz-e?

Igen.

Szétszakadt az agylebenyem,
ezer apró darabra,
pici foltozórobotok milliói
vetik magukat arcomra.
Fölmásznak az orromon át
Szájpadlásra, nyelvemig,
nyelvem tövénél gégefúróikat
torkom fölé beledöfik.

Zúg a fúró, ömlik a vér,
alakul már a vájat,
ordításom közepette a létrejött lyukba
darálórobotból felküldenek még vagy százat.
Bontják a húst, elérték a csontot,
erősebb szerszám kell ide,
Nagy rideg idegtumorrágóbogár
rohan föl sebtibe.

Szörnyű kitinfogaival csontomat rágja,
hamarost végez,
engem senki sem kérdez,
Vajon miért ez?

A szabaddá vált alagúton
kötőbotok nyomulnak
agyam sorvadt szekcióin
minden ép részt letipornak.
Idegsejtjeimen át törtetnek
a sérült agylebenyemhez,
lesorvadt szervem miatt
tüdőm utolsókat lélegez.

Hála néked modern technika
Lebenyem fél perc alatt kész van,
Nem kellett ide lobotómia,
Nanoagytumorsebészettan.
Szilikon álmok, hamis képek,
agykéregfúró generátorgépek,
Megbocsájtok néktek,
de én inkább még egy kicsit tépek.

============================
Egy gondolat bánt engemet...
============================

Egy gondolat bánt engemet:
Gennyes bubótumorban halni meg.
Agyam lassan sorvad el, mint a kutyám,
amelyen titkos neuronpályafúróbogár foga rág;
Elrothadni belülről lassan, mint a cefréshordó,
ami a szerzetesek pincéjében 500 éve áll.
Ne ily halált adj, istenem!
Ne ily halált adj énnekem!

Legyek génsáska, melyen idegméreg fut keresztül,
vagy melynek beleit ionvihar csavarja ki tövestül;
Legyek erőmű, mit a hegyről a pokolvölgybe
Eget-Földet rázó hidrogénbomba dönt le... -
Ha majd minden mángorló- és üvegszilánkzúzógép
direktíváit megunva síkra lép
Szürke arccal és fémszínű zászlókkal
És a zászlókon eme szent jelszóval:
''AGYHALÁL!''
S ezt elharsogják,
Elnyikorgják szörnyen kelettől nyugatig,
S a zsarnoki maggenerátorsereg velök megütközik:
Ott dögöljek meg én,
A szilikongépsav mezején,
Ott folyjon ki az ifjú ragadós, nyúlós velő agyamból,
S ha állkapcsomra ordító lárvafúróbogár-pete települ,
Hadd nyelje el azt a metálos zörej,
Húsdarálóhang, fúziódörej,
S holttestemen át
Hatalmas gőzgép masinák
Száguldjanak a kiásott robottemetőbe fémhulladékot enni,
S ott haggyanak engemet földbe taposva. -
Ott szeggyék össze szilánkosra tört vascsontomat,
Ha jön majd a nagy temtési nap,
Hol sötét, kurva gyors hardcore-zenével
És fátyolos torzított géphangok kiséretével
A darabjaimat a sarki autóbontóba adják,
Belőlük lesznek majd az új Suzuki karosszériák

======================
A Generátor karácsonya
======================

Harag csendül
Gépzaj zendül,
Messze zsong a halálének,
A Generátor világában karácsonykor
az emberek máglyán égnek.

Minden ember
Kormos testtel
borul földre haldokolva,
az agyfúróbot eszelősen csak arra vár,
hogy koponyájukból agyvelejüket kiszipolyozza.

A Magközpontban
Hosszú sorban
Indulnak el robotok, gépek,
Mindannyian a Generátort tartják
a világmindenség Istenének.

Mivel itt lent,
a magmadokkban
Impluzusok zúgnak, szállnak,
A Generátor gúnyosan harsog:
''Örülj ember, élj a mának!''

Akiket nem vittek el, megmaradtak,
koszos barlangjaikban egyre csak
rettegnek,
A robotok a következő karácsonykor
értük is eljöhetnek.

============================
Gépmadár (technokrata eposz)
============================

Húsdarálót hordozott a Generátor páncélozott sarja,
hogy megtanuljon embert ölni, ahogy atyja akarta,
városokat tüntetett el a Föld alá,
okosabb volt a iontelepítő főaggregátornál,
s lánctalp mellett vaszúzógépet is vitt a lábán.
Ha csak egyet dobbantott is roppant géplába,
mögötte mint tenger, pusztuló városok árja,
Ismeretlen ultramodern fegyverek fordultak felé,
de a golyók titánszínű acélforgácsként peregtek róla lefelé.
Az egész vidék véres olajban fürdött,
halott volt, a robot pedig harci láztól fűtött.
Vért akart, sokat, többet,
Egy új világot, ahol életről és halálról
Ő dönthet.

Egy idő után nem ismerte el a Generátort urának,
és saját magát tekintette az új világ urának.
Ő volt rendelkezője eföldön az összes uránnak,
szénnek, kőolajnak, propánnak és butánnak.
Mindent, mi nem szintetikus, megtett rabszolgájának,
Mert agykompresszoros géntudósai az emberi vért
tartották a világ új üzemanyagának.
Vérrel ment a daráló, hogy mégtöbb vért szedjen,
Vért nyeltek a géppuskák, hogy minden ''olajozottan'' menjen.
Igen ám, de a túlzott irtásban a sarj elvetette a sulykot,
A vérgazdák utánpótlására nem fordított elég gondot.
Az éltető vörös nedű egyre gyorsabban fogyott,
s mindez a magasságos Generátor gépszenzorába jutott.

A Generátor a hír hallatan gyorsan felmért, analizált,
Fülsértő nyikorgó hangján a Gépmadár felé kiált'.
Messze innen, Szibéria vad zord tájain mélysilógarázs nyílt,
S egyenesen a magmából feltörve repült a Gépmadár, hogy
elhozza a KÍNT.
Hatalmas volt, több teratonnás. Acélos bőrén több száz méteres
wolfrámiumtüskék meredtek,
Ha csak eltátotta kilóméteres vascsőrét,
A hidraulika zajától a lánchegységek megremegtek.
Hangja, mint egy tíz megawattos bádogcsőtörés,
A Földre oly erősen hatott.
Igazi titkos fegyverei azonban mégsem ezek voltak,
hanem a gyilkos vasrágó hernyóférgek, amelyeket
tonnaszámra a bombaterébe fúrtak.

Aki a Generátorral szembe mer szállni,
azzal a Gépmadár nem fog vaskarmos kézzel bánni.
Kiereszti gyilkos terhét roppant gyomrából,
és mindenki, ki él vagy halott, kapni fog a vashernyók zivatarából.
Belerágják magukat, emberbe és gépbe,
Emberből vérzombi lesz, a gépből meg a Generátor ebédje.
Minden ember eztán vérzombiként termeli a vért,
a fellázadt gépsarj pedig lett roncstelepi bezúzósegéd.
Így jár mindenki, aki a Generátor ellen fellázad,
Húzd meg magad, és talán megéred, amíg eljön a XXXI. század.



És egy kis elmélkedés:

================
Teregetek ciklus
================

Éppen teregetek. Csengetett a postás. Motoros postás, nem ám
biciklis és nem is kettőt. Egyet. Csengetett? Mylord. Most
megy a tévében. De nem nézem. Nézek ki az ablakon a fejemből,
látom ahogy teregetek. A ruhákat fújja az Északi boszorkány
szele. De hol van Dorothy-t alakító, tehetségtelen színésznő
csodálatos cipője? Lenézek. Nincs a lábamon. Ezt nem is
várhatom, nem is várom el. Kint a Madárijesztő égeti magát.
A napon. A Bádogember a bátorszívű Oroszlánnal küzd a
söröspincében. Budweiser természetesen. 239 fél liter.
Az Auchanben. De utálom a franciákat. Ciklámen kamionnal
szállítanak. Olyan színű a tolószékem is. Amin ülök
éppen. Csengős tolószék. Általában egyet csenget. Pont mint
a postás. Össze is szoktam keverni. Ezért néha nem megyek ki,
azt hiszem, a székem szórakozik velem. Ez érthető. Milyen
világ ez? Világtalan. Vak vezet ciklámen kamiont. Mi jogosítja
fel arra, hogy jogosítványt kapjon? Ha még csengő sincs rajta,
amivel csengetni tud, ha hozza a postát.

Teregetek. Alice futkározik körülöttem a fűben. Elgáncsolom.
Mivel cselgáncsozom. Már tíz éve. Volt. Amikor az utolsó
edzésre mentem. Saját lábamon. De most már nem. Egy nő
levett a lábamról: lánccal, fűrrel meg ésszel. Ésszel? Abból
nekem nincs sok. Mivel kevés van. De beérném kevéssel is,
ha lenne. Ha lenne árleszállítás a Metróban. Mint a múlt
hónapban. Csak akkor elfelejtettem venni. Mert pénzem sem
volt. A leárazottat megvenni. 7000-ről volt leárazva nyolc-
ezerre. Micsoda üzletpolitika. Nekem jó lenne akár a markomba
is nem kell mindjárt díszdobozba, vagy reklámszatyorba, ami
30 forint. És szakad. Az eső. Megáznak a ruhák. Megintcsak
bele a sárba. Nini, átjött a Sára, szomszéd Anna lánya.
Férje Matyi. Üres, mint a Bádogember. Fején ész helyett
sapka. Májer kalap. Leonardo ing. Haján kilós zselé. Tüskésre,
ahogy azt kell. Mint a sündisznó a Vukban. Amibe, a múltkor,
csak úgy minden politikától mentesen beleléptem. Vagy beléptem.
Mint anno a KISZ-bem Apó, már nem tudom mikor.

Kimostam a ruhákat és újra csak teregetek. Közben mélázgatok,
almázok, pálinkába való szilvát szedek, és közben az egyik
hülyeséget vezetem át a másikba, hátha jobb lesz.

Kezemben pirospozsgás, fényes alma. Külsőre ezt mutatja.
Beleharapok. Rohadt és férges. De nem dobom el, mert jobbat
úgy sem találok. Beletörődöm. Eszem, ami van.

Teregetek. Továbbra is.

Listen up, maggots. You are not special. You are not a beautiful or unique snowflake. You're the same decaying organic matter as everything else. ::: http://meatytears.hu :::

hú, ezt a topicot egész könnyen irgalmatlan hosszúvá lehetne tenni..

cantante di sampietrini

enigma77-et nem szögi tamásnak hívják véletlenül?..

cantante di sampietrini

Nem tudom. De lehet. Dobj neki egy mélt.

Listen up, maggots. You are not special. You are not a beautiful or unique snowflake. You're the same decaying organic matter as everything else. ::: http://meatytears.hu :::

Jah, még gondoltam rá hogy bemásolom pár 15 oldalas novellámat, de sajna ez verses topic... Na nem baj, majd valaki hátha lesz olyan jó és beírja a Kalevalát.

Listen up, maggots. You are not special. You are not a beautiful or unique snowflake. You're the same decaying organic matter as everything else. ::: http://meatytears.hu :::

Mellesleg nem lenne bolondság egy ilyen novella topik. Mondjuk folytatásokban, mint egyes magazinok, lehetne közölni a novellákat.
És persze nemcsak komolyabb, hanem humorosabb hangvételű dolgok is mehetnének. Amik esetleg a prohardverről is szólnak...

Csak ezt sajnos nem merem megcsinálni, hátha rögtön kimoderálnak. Ha már egy embernek nem tetszik az is elég.

Ezek elég súlyosak A formán még lehetne csiszolni, de a tartalom tetszik

So it goes… We stand alone by standing stones and turn them into circles.

kovácsúr, mint pékség kemencéjében a piros láng, nem alszik sosem? kezd kisebbségi komplexusom lenni..

cantante di sampietrini

Pál Zoltán:
Dörögnek a fegyverek

Dörögnek a fegyverek
Halál sikoly hallik,
Jajgatnak az emberek,
Dörögnek a fegyverek.

Dörögnek a fegyverek,
A sátán járja táncát,
Hol van isten, kérditek,
Dörögnek a fegyverek.

Dörögnek a fegyverek
Felsüvít az ég is,
Bombák szálnak feletted,
Dörögnek a fegyverek.

Dörögnek a fegyverek,
Anyja siratja fiát,
Gyűlik már a sírhalom,
Úrrá lett a fájdalom.

Ha magányosnak érzed magad, indíts el egy horror filmet és kapcsold le a villanyt. Egyből nem érzed majd magad egyedül ;)

Vasárnap alszom. Igen, egész nap. (Különben ha megfigyeled, én éjjel nem szoktam itt lenni, mint mások... )

So it goes… We stand alone by standing stones and turn them into circles.

itten volt reklamáció, hát nyitottam egy topicot egyéb gerilla-gondolatok számára..

keresd a fáradt gőzben!

cantante di sampietrini

Novák László:

Szeress, amíg szeretni tudsz


Szeress, amíg szeretni tudsz,
Amíg szíved érzőn dobog,
Mert ha már a tüze kihűl,
Ha benne a láng ellobog,-
Ami ezt a veszteséget
Felülmúlná, nincs olyan kár:
Koldusnál is koldusabb vagy,
Hogyha nem tudsz szeretni már.

Szeress, amíg van alkalmad
Éreztetni szereteted.
Jöhet idő, amikor már
Tennéd ezt, de nem teheted.
Fordulhat a sorsod balra,
S arra leszel utalva majd,
Hogy a mások szeretete
Enyhítse a gondot, a bajt.

Szeress, amíg szeretni tudsz!
Olyan rövid az életed:
Gyűlölettel, rút önzéssel
Szépségeit tönkre ne tedd!
Szeress, amíg szíved dobog,
Szeress, amíg ajkad lehel:
Úgy visz Jézus a szeretet
Országába, a mennybe fel.

Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd

Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
''Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék'',
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: ''Hol volt...'',
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: ''Nem volt... ''
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

Ted Hughes:
Kicsi Frida és a telihold


Egy hűvös halk este
egy vödör csörömpölésébe
fullad és kutyaugatásba -

És te csak hallgatsz.
Egy pók hálója a harmat gyöngyéhez feszül.
Egy vödör emelkedik fel, lágyan és túlcsordulón:
korai csillagot remegtető tükör.

Amott az ösvényen
tehenek tartanak haza,
leheletük koszorúi
körbefonják a bokrokat,

A vér fekete folyóját, százezernyi sziklatömböt -
tejet egyensúlyoznak tőgyükben.

''Hold! - kiáltod hirtelen - Hold! Hold!''

A Hold hátrahőköl, akár egy művész,
ki ámuldozva bámul egy művet,

Ami zavartan róla tanúskodik.


Fordította: Zsille Gábor, 2000.

Szeretettel:
Szalma

Már azt hittem, hogy az előző ''hozzászólásommal'' befejeződött a rovat. Nagy volt a szünet. Remélem, most nem idézek elő hasonlót.
Megintcsak egy saját alkotás. Ha már elég belőlem csak szóljatok, nem akarom minden 10-dik verset én írni.


ŐRÜLET

Őrület
Erőd hatalmas, tiszta ellenség.
Őrület
Én szembe nem szállhatok veled.
Őrület
Hogyha hívsz, hát mennem kell, tudom.
Őrület
Vágyom rád minden alkonyon.
Őrület
Ha egyszer megérthetnélek.
Őrület,
Akkor foglyaid lennének.
Emberek,
Kik élnének nélküled, ha ezt hagyom.
Emberek,
Kiket tudnál szeretni szabadon.
Emberek,
Kik nem vágynak rád nagyon.
Emberek,
Kik nem látnak semmi mást sehol.
Emberek,
Kik nem tudják, te vagy az a jó.
Emberek,
Kikben bízni nem lehet.
Csak benned
Bíztam én senki másban nem.
Csak benned
Hittem én senki másban nem mertem.
Csak benned
Láttam én szépet és erényt.
Csak benned
Akartam látni az igazat és a fényt.
Csak benned
Akartam hinni, mert megérintettél.
Csak benned
Akartam lenni, mert te vagy a remény.
Tévedtem
Most már tudom, csak délibáb voltál.
Tévedtem,
Azt hittem, hogy engem vársz most már.
Tévedtem,
Vak nem láthat semmi jót sehol,
Tévedtem,
De megtanultam, hogy veled lenni jó.
Tévedtem,
Mégis kellesz akár fény vagy akár nem.
Tévedtem,
Mégis kellesz örökre nekem.
Elmentél
De azért én abban reménykedem,
Visszajössz,
Hogy újra megcsodálj engem.
Tiszta fény
Ne hagyd, hogy meghaljon a szenvedély.
Őrület,
Csak ez maradt már meg nekem.
Őrület,
Benned bízom, senki másban nem.
ŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐrülEet!!!

Federico García Lorca

A kiszáradt narancsfa dala
Canción del naranjo seco


Favágó.
Vágd le, vágd le árnyam.
Ments meg a kíntól, önmagam
narancstalan ne lássam.

Tükrök közt mért születtem?
A nap forog köröttem.
És minden éj lemásol
arany csillag-körökben.

Éljek, s magam ne lássam.
S majd álmodom magamba,
hogy levelem, hogy madaram
bogáncs és közte hangya.

Favágó.
Vágd le, vágd le árnyam.
Ments meg a kíntól, önmagam
narancstalan ne lássam.


Nemes Nagy Ágnes fordítása

So it goes… We stand alone by standing stones and turn them into circles.

Valamikor féléve újra elolvastam egy régen hallott verset.....Valahogy teljesen mást jelentett, mint anno...
Gondoltam, hátha lesz még akiben kellemes érzéseket (gondolatokat) kelt.
(Engedelmetekkel kiemeltem azt a részt, ami különösen megfogott.)

Zelk Zoltán: Este jó, este jó

Este jó, este jó,
este mégis jó.
Apa mosdik, anya fõz,
együtt lenni jó.

Ég a tûz, a fazék
víznótát fütyül
bogárkarika forog
a lámpa körül.

A táncuk karikás,
mint a koszorú,
meg is hal egy kis bogár:
mégse szomorú.

Lassu tánc, lassu tánc,
táncol a plafon,
el is érem már talán,
olyan alacsony.

De az ágy, meg a szék
messzire szalad,
mint a füst, elszállnak a
fekete falak.

Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is, mint a füst,
mert könnyû vagyok...

Ki emel, ki emel
ringat engemet?
Kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet...

Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül és ott ülök
az ölében én

''A nagy nyíl útján, meg nem állva, hitesen és szerelmesen, förtelmeit egy rövid mának nézze túl szemem.''

Hello!

(Lehet, hogy nem pont ide vág.)

Tudtok linket mondani, ahol megtalálhatom a Halotti beszéd és könyörgés mai magyaros (''újmagyar'') változatát?
pl: mik vogymuk --> mik vagyunk
Fontos!

Thx!

Csak tisztán

Még a 8. osztályos (ált. iskolai) nyelvtankönyvben ott volt az eredeti és a modern verzió is. Ha majd összefutok vele, akkor kimásolom.

COOLNESS! - somebody ssssstop me!

Sárközi György
(1899–1945)
Szikla
Szikla vagyok, ülj rám és nézz le a mélybe,
Amint én nézek le már százezer éve.
A táj sokszor vedlett, népek jöttek-mentek,
Csak én nem bontottam meg az õsi rendet.

Szelek megpofoztak, esõk megvesszõztek,
S meg nem mozdítottak, soha le nem gyõztek.
Zort telek szát ráncot vájtak koponyámra,
De lágy mohok ültek minden kicsi ráncba.

Szikla vagyok, ülj rám és pihenj meg, vándor,
Hogyha van kenyered, vedd ki tarizsnyádból,
Hogyha bánatod van, sírjál könnyet bõven,
Tûrni s megmaradni, ember, tanulj tõlem.


Ez a legjobb vers amit életembe hallottam.
Vélemény?

Szeretve szeretnék szerelmert szerezni
szomorú szívemet szívének szegezni
szóljon szépen szomorú szerepem
szerelmes szeretőm szívedet szeretem

J@zzy

..... Analizis II-t kellett volna tanulni de nem ment.... sehogyse ment a kutya .... nem akart az menni, hogy a villám végja szét a tápegységét ... ott sétáltattam a könyvet 3 órán keresztül .... majd jövöre ujra.... nem birtam tanulni, de az agyam meg zakatolt, és ez lett belöle.... amugy szégyellem hogy verseket irogatok, mert nem való vagyok az ilyen művészethez méltó

IN MEMORIAM ... (vagy mi ....)

esélytelenek nyugalmaval
szemléljuk a reggelt
nem értjuk, miért van
hogy a nap ma is felkelt

felkelt, se meghozta mit
annyira nem vártunk
mert ez a nap valóra váltja
megannyi lidérces álmunk

jo lett volna tanulni,
utolag ennyi mi bennunk maradt
dolgozat elott sebesen pergo
szivunk a tanárnak uzen hadat

s késő déután majd, mikor
már probák már lementek,
összegezzük a végeredményt:
nem lehetetlen, hogy átengednek

nem mondom, hogy jó .... de nem olyen roszz mint amilyen rossz lehetne,.... de azért elég rossz

piros-kapszula: https://www.youtube.com/watch?v=oW-VZVYohRg

Ez a legjobb vers amit életembe hallottam.
Vélemény?

tényleg nagyosz szép, szerintem szomorú a hangulata ...

... de a MSG #28 az visz mindent ....

amugy nekem az abab és az aabb versek tetszenek...
OFF: mit vétett ellened AND1, hogy igy tuttára adod a világnak?

piros-kapszula: https://www.youtube.com/watch?v=oW-VZVYohRg

Íme:

http://www.extreme.hu/arpadkor/szoveg/me23.htm

''Hát - így.'' (Sík Endre Miklós) | ''A gazdasági fejlődés megköveteli Európa nemzeti határainak lebontását.” Lev Davidovics Trockij szovjet forradalmár | MS Windows is not the answer. MS Windows is the question. And the answer is: NO!!!

itt is egy gyöngyszem:

Udvarló ének

Szélsodorta szavak a számon
Elhaló léptű vallomások
Érezd, mit érzek azt kívánom!
Te teszed széppé a világot.

Nem is mondom, akarom érezd!
Elkopott szó itt oly kevés!
A szívem vall. Tudom, megérted...
A szavak sorsa a feledés.

(Nyilas Balázs)


Sautia

sequator

...és még egy érdekes op. Stanislaw Lemtől, a Kiberiádából /azon belül is az Elektrubadúr című/
(sajnos, eredeti lengyel nyelven nem áll rendelkezésemre, így az alábbi verziók ''csak'' a fordítók zsenijét bizonyítják):

''- Írjon kiberotikus verset! - ragyogott fel hirtelen. - Legfeljebb öt
sor legyen, de szóljon szerelemről, árulásról és halálról, a néger
kérdésről és a nimfomániáról, legyen benne a bonyolult női lélek extrém
konfliktushelyzetben történő meghasonlásának ábrázolása, a középkori
feudális viszonyok és erkölcsök maró bírálata, rímeljen, és minden szó k
betűvel kezdődjön!

...

Kóbor kaffer kószál királylány kertjében.
Királylány kacéran kacsint kéjvágyó kedvében.
Kapj karodba, kaffer! Király kinéz, kiált:
Katonák! Kürtszó, kivégzés. Királylány kacag kuszán.
Kegyetlen kor! Kicsapongó, koronás kurtizán! ''


fordította Murányi Beatrix

a vers angol változata:

Caffre craved comely courtisan.
Coy creature carelessly charmed caffre creating churning covetousness clan.
Caffre consumed charm completely! Charming creature circumvented, crying:
''Citizen! Commence comeuppance!'' Coquette cackled confusedly cockeyeing.
''Callous cycle!'' condemned caffre, ''caustic cheap charmer cosmopolitain!''

fordította Joedy McLoghlin

oroszul (cirill betűk):

Кот, каверзник коварный, кибэротоман,
К королеве кафров крадется Киприан.
Как клавесина клавишей, корсажа касается.
Красотка к кавалеру, конфузясь, кидается...
...Казнится краля, киснет: канул Купидон,
К кузине королевы крадется киберон!

latin betűs változat:

Kot, kaverznik kovarnyj, kiberotoman,
K koroleve kafrov kradetsya Kiprian.
Kak klavesina klavishej, korsazha kasaetsya.
Krasotka k kavaleru, konfuzyas', kidaetsya...
...Kaznitsya kralya, kisnet: kanul Kupidon,
K kuzine korolevy kradetsya kiberon!


fordította R. Trofimov

Engem lenyűgözött!

''Hát - így.'' (Sík Endre Miklós) | ''A gazdasági fejlődés megköveteli Európa nemzeti határainak lebontását.” Lev Davidovics Trockij szovjet forradalmár | MS Windows is not the answer. MS Windows is the question. And the answer is: NO!!!

OFF
AND1 nem vétett ellenem semmit, csak az osztálytársam és gondoltam kicsit reklámozok neki
ON

Az alábbi verset már régen hallottam. Az író nevére sajnos már nem emlékszem, és - talán - nem is pontosan idézem. Engem megfogott a lényege, ezért leírom Nektek:

Lepketánc

Amikor a hernyóból lepke lett,
Kérkedve repkedett,
Hogy fenn keringve mind tovább,
Csillogtassa hímporát.
Ám a derék kutya képére kiült az utálat:
Ragyogj csak te szép féreg,
Nem lesz nagyobb az értéked,
Bár magasan, fenn keringsz,
Nem a szárny szab itt értéket,
Hanem a gerinc.

Néhány saját versemet szeretném megosztani az itt lévökkel.

Csak Nekem!

Csókolj! ölelj, szeress
csak hogy végre veled legyek
Mutass! arcod, éneked s
dallamos élményeket
Érezz! testem, testeden
élményteli éjjeleken
Vétkezz! velem, ágyamon s
magamban elvégzem zsarnokságom

---------------------------------
...hmmm...

Elveszett hangok
Amiket hallgatok
Bölcsebb maradok
Inkább hallgatok

---------------------------------
Halhatatlan lélek

Lelkem örök viszályban él
Próbálok jót cselekedni
S közben fájdalmaim feledni
Próbálok romantikus lenni
S közben szerelmemet bizonygatni
Próbálom mit sok ezren
Az örök halhatatlanságot elérni
egy női szívben

---------------------------------
Semmiben

Talán nincs igazság és nem létezik
igaz hű barátság
De talán az élet mégsem kegyetlen
és nem akarva bünteti az ártatlant
és az ártatlan azért nem bűnös a
törvény szeme előtt, mert
már az élet bünteti.

Talán nincs igazság és az Isten sem
jóságos, és csak azért hagy bűnünkkel
együtt szenvedni, az életben, hogy
kiérdemelje az Isteni szerepet.

Talán nincs igazság és az Ördög
nem kegyetlen, kegyetlenségből
embert ölni még Ő maga se merne.

Talán nincs igazság, talán nincs véletlen
talán ezeket a sorokat nem is érted
és talán nem is tudod, hogy miről szól
e harc, talán nem is olvasod, és talán
az életed is csak egy sor...


remélem nem volt sok, ha esetleg vki még kiváncsi lenne versekre nem csak tőlem, hanem más nálam tehetségesebb emberekére akkor: http://members.chello.hu/amargo/

“The workdays are long and the weekend is short? Make a turn! Bike every day, bike to work too!”

Ajánlom magamat:

Sörös topicban remekeltem egypár rímcsászárt.

Asszem #37, #39 nyugodtan kimaradhatott volna, egész addig nagyon kellemes kis topic volt...

Jobb későn, mint még később...

Fény és Árnyék!

Miért nem hiszed el, hogy jó vagy ?
Hogy égi tüzek égve lobognak rajtad ?
Miért lennél nekem kevesebb a végtelen létnél ?
Előlem, magad elől félve miért rejtőznél ?
Én hittelek Istennek, megváltó csodának,
Többnek tudlak ma: létem forrásának
Egyszerűen vagy bonyolult, összetett,
Néha utállak, megvetlek, apró darabokra szedlek.
Mégsem haragszol meg soha érte,
Hogy ilyen légy, mondd ki kérte ?
Hisz ezrek zengik, imádlak, szeretlek
Elfordulsz, már másra nevetnek,
Én veled nevetnék, érintésed szeretném,
Szemem, szerelmem szó nélkül mondja el
Engem akarj, értem szeress,
Érzésket bennem keress....
Vagy inkább gyűlölj, hogy ne fájjon,
Ha elküldenél is csak áldjon,
Mert megfürüdhetett lelkedben szomorű boldogan a lelkem,
Hisz belőled születtem...Fényből árnyék...
Nélküled ma is sötétben járnék.
S lettél Te általam a fény, kit nem szédít bűn és erény,
Ki valós önmagát éli, kegyelmet kérni sohasem fog,
s nem fog többé félni....
Vagy tán nem érzed szívem mit üzen ?
De lelkedben ott lobog még tüzem,
Csak pislákol, de tudom egyszer fényed majd újra lángol,
Mert tőlem kaptad s mert érte önmagadat adtad.
Általam vagy s én Általad,
Érted, értem áldva áldalak!

scu

No tessék lássék, versparádé!
Ha legalább veríró versenyt tartanátok! Az már lenne valami!
Mondjuk legyen egy szonet a számítogépről vagy a netről.

Utánam a kondenzcsik!

Halál

Testemből kiszállt a lélek,
Véget ért számomra az élet,
Nem látlak többé téged,
Ismeretlen, sötét útra térek.

Gyenge testem visszatér a földbe,
Földi énem a koporsó lefödte;
Búcsú nélkül hagytam itt mindenkit,
Nincs már senki, aki engem felmelegít.

De halálom után is üldöz egy kép,
Mit nem magyarázhattam meg rég,
Mert nagyon gyorsan utolért a vég,
Önámításom már nem tép szét.

Naiv voltam, akár egy gyermek,
De a naiv emberek ritkán nyernek,
Én vesztes voltam életemben,
Segítséget kértem félelmemben.

Akartam küzdeni,
De nem maradt időm rá,
Elkéstem; most itt vagyok;
Értem jött a halál.

Babits Mihály: Fekete ország

Fekete országot álmodtam én,
ahol minden fekete volt,
minden fekete, de nem csak kívül:
csontig, velőig fekete,
fekete,
fekete, fekete, fekete.
Fekete ég és fekete tenger,
fekete fák és fekete ház,
fekete állat, fekete ember,
fekete öröm, fekete gyász,
fekete érc és fekete kő és
fekete föld és fekete fák,
fekete férfi, fekete nő és
fekete, fekete, fekete világ.
Áshatod íme, vághatod egyre
az anyagot, mely lusta, tömör,
fekete földbe, fekete hegybe
csap csak a csáklyád, fúr be furód:
s mélyre merítsd bár tintapatakját
még feketébben árad, ömöl
nézd a fü magját, nézd a fa makkját,
gerle tojását, csíragolyót,
fekete, fekete, fekete
fekete kelme s fekete elme,
fekete arc és fekete gond,
fekete ér és fekete vér és
fekete velő és fekete csont.
Más szin a napfény vendég-máza,
a nap a színek piktora mind:
fekete bellül a földnek váza,
nem a fény festi a fekete szint
karcsu sugárecsetével
nem:
fekete az anyag rejtett lelke,
jaj,
fekete, fekete, fekete.

Amíg a főnököm úgy tesz, mintha jól meg lennék fizetve, addig én is úgy teszek, mintha jól dolgoznék.

Elnézést:
Babits Mihály: Fekete ország

Amíg a főnököm úgy tesz, mintha jól meg lennék fizetve, addig én is úgy teszek, mintha jól dolgoznék.

Az író neve Romhányi József.


(a google néha csodákra képes...)

Amíg a főnököm úgy tesz, mintha jól meg lennék fizetve, addig én is úgy teszek, mintha jól dolgoznék.

Babitstól még: A Félelmetes Angyal
csak idézek belölle :
Nyugodni készültem éppen,
te már aludtál. Meztelen
álltam, mikor megjött az éjben
s vitázni kezdett halkan itt velem.
Valami furcsa illat szállt s hideg
lehellet ért fülön. ''Vetkezz tovább! -
így bíztatott,- ne védjen bőr sem,
nyes hús vagy úgyis és pucér ideg.
Nyúzd meg magad, hiszen bolond,
ki bőrével, mint börtönével henceg.
Csak látszat rajtad az, no itt a kés,
nem fáj, egy pillanat csupán, egy szissenés!''

S az asztalon felébredt s villogott a kés.

“The workdays are long and the weekend is short? Make a turn! Bike every day, bike to work too!”

Temetésem

Bosszús hang, a szél fúj
Halk harang vigasztalóan szól
S mozdul a tömeg, a feleség,
a rokon sír...
Te csak állsz és próbálsz vegyülni
tovább nézed,
a kételkedő tekintetet észre veszed..
''már megint, mi nem jó?!''
teszed fel a kérdést, de mégsem érdekel,
temetésen, nem párbajon vagy...
S a tömeg ismét megmozdul, zokog
A koporsó már mozog, viszik
A helyére... a földbe temetik
Te csak némán nézed és az egészet nem érted
Minek a felhajtás, a keserves jajogás?
A tömeg, a lehajtott fejek?
Minket... minket ki fog majd siratni,
a jajogó tömeg? Így jobb...
Majd magadban úgy is elvégzed, hogy
többé senkinek sem létezel...
Akkor minek a tömeg?

“The workdays are long and the weekend is short? Make a turn! Bike every day, bike to work too!”

hogy az a..!! Buta fejemmel meg fogott a Babits és elfelejtettem, hogy mást idézek..
az idézet Randnóti Miklóstól volt..

“The workdays are long and the weekend is short? Make a turn! Bike every day, bike to work too!”