Mondjuk van egy ember, akit többen is ismernek. Mindenki ismeri valamilyen szinten. Mégis, van, aki szereti, van, aki nem, és mindenkinek egy kicsit más képe van róla. Mindenki számára más ez az ember egy kicsit. Sőt, az egyes emberek számára is változik, ahogy mélyebben megismerik.
Feltehetnénk a kérdést, hogy akkor vajon melyik ismerőse ismeri helyesen ezt az embert?
És az, hogy mindenki kicsit máshogy ismeri ezt az embert, kétségbe vonja emberünk létezésének valóságát?

Nem jó összehasolítás, mi itt Istenről beszélünk.

De emberek vagyunk, és a biblia nekünk szól. Ezért sokszor képeket alkalmaz, emberi kifejezéseket, amiket megértünk. Mondjuk Jézus az Isten fia. Hogyan lenne már a fia? Ha én megalkotok valamit, az a fiam? De nyilván az emberi viszonyok között az apa-fiú kapcsolat az, ami a legközelebb áll ehhez.

Hát igen... nekünk szól. Ez leír mindent, hiszen embereknek íródott.
Egy verses kötet is nekünk írodott, emberi kifejezéseket használ hogy megértsük.
Nem ismerős?

És hogy milyen az Isten: haragvó, megbocsátó, jó, igazságos, szigorú, bosszúálló, stb... Vajon ezekből egy is igaz? Vajon ezeknek a szavaknak van-e bármilyen értelmük az Istennel kapcsolatban? Ezek a szavak a mi világunkban működnek. És mivel nincsenek jobb szavaink, és Istent nem tudnánk amúgy sem leírni, jobb híján ezeket a szavakat használjuk.

Akkor minek próbálkozunk megérteni őt? Minek próbálta a Bibliát író ember mégis szavakkal jellemezni őt, amikor igazából értelmetlen?
Miből gondoljuk azt, hogy Ő azt akarja hogy megértsük?

Nekem teljesen az jön le a Biblia olvasása köben, hogy mi EMBEREK mennyire fontosak vagyunk. Csa MI. És senki más...

Ha jönnek más ÉRTELMES fajok, akik okosabbak nálunk, akkor mit mondunk majd?
Mit fognak csinálni a hívők?

[ Szerkesztve ]