Én az abortusz témát és talán az eutanáziát is más, globálisabb nézőpontból szeretném megvilágítani, a társadalom oldaláról. Olyan könnyen el tudunk veszni egy-egy konkrét élettörténet kapcsán az egyén döntéseinek ki nem mondott, talán még csak nem is tudatosult mozgatórugóiról...
Ha a társadalom oldaláról nézzük, az abortusz jó, mert minél kevesebb befektetéssel helyre lehet állítani... legalábbis elméletileg az alapállapotot. a megesett leány, asszony nem fog szociális, munkaerő stb problémát jelenteni, legalábbis nem jóval kisebbet, mintha a gyermek megszületett volna.
Mert a megfogantatás előtt a társadalom feladata, hogy olyan etikai értékrendet, olyan praktikus szexuális viselkedési normákat alakítson ki az egyénben, ahol a nem kívánt terhesség kockázata kicsi. Szintén feladata lenne, a lánnyal, asszonnyal, hölggyel való törődés, odafigyelés....
Természetesen ezen társadalmi feladatok jó része a családra, közvetlen környezetre hárul, csak kis része intézményesíthető... de egy olyan társadalomban, ahol a szülők a tanártól várják a gyerekük nevelését, azt hiszem a családban van a hiba....
Olcsóbb médiafelületet biztosítani a liberális abortuszpolitikát követelőknek, mint biztosítani a szocializációs repedések betömését....
Mert mit lát a teherbe esett?
- Romlik munkaerő-piaci helyzete... magyarul nincs meg a törvényi és morális háttér a gyermekes anyák munkaerő-piacra segítéséhez.
- Elesik csomó olyan dologtól, amit ma követendő értékként fogalmaz meg a mai világ. Tudom, mert apaként és a feleségem anyaként számtalanszor szembesül azzal, hogy amit példának állít a világ, gyerekes szülő nem tudja követni... Életmód, öltözködés, szabadidős tevékenységek, szórakozás, vagy csak egyszerűen a gyerekekkel való séta a városban (ez utóbbit azért említem, mert az önkormányzatnak nálunk nem telik még járdára sem... pedig aszfaltozott utak számában nem panaszkodhatunk... sok helyen az aszfalt úton toljuk a babakocsit, a 40-50-nel szlalomozó autók között) De az is tény, hogy régen ha szült egy asszony, ott volt a nagycsalád, nagymama, unokatesók stb... Közösséget, segítséget, tapasztalatátadást jelentett... Ma vannak a nagymamáink, akiknek dolgozniuk kell a nyugdíj mellett, hogy meg tudjanak élni, de ha nem, akkor sem élnek a család közelében, és az anyuka kénytelen egygyerekes celebek naplóiból megtudni a hülyeségeket, a tapasztalatok helyett, mert hát ezeket reklámozzák.....
De nem is részletezem. Még egy gondolat... amikor megmondtuk a rokonságban, hogy várjuk a harmadik gyerekünket.... hát hülyének néztek sokan....
Ilyen társadalmi háttérben nem könnyű vállalni az anyaságot. Mindenkinek egyszerűbb, ha elpusztítják a magzatot... meg olcsóbb is... sőt még a megelőzést is meg lehet spórolni.....
Nem részletezem az eutanáziát, de hasonlóan le lehet vezetni a társadalom oldaláról, sőt sokkal markánsabb anyagi érdekek is megjelennek ilyenkor....
Komoly etikai kérdés, amit nem lehet szvsz egy-két jól irányzott hozzászólással rövidre zárni.
És itt még nem is beszéltem arról, hogy Isten is képes arra, hogy átsegítsen a nehézségeken...
www.refujvaros.hu
