Ha belegondolunk, akkor az ember a kényelméért áldozza fel a magzatot. Az életminőség kérdés ott hibádzik, hogy a már megszületett gyermeket is el kell tartani. Ha épp elveszítem a munkám, megölhetem? Nehogy már nélkülöznie kelljen, öljük meg. Vagy aki elveszíti a szüleit, nehogy intézetbe kerüljön, öljük inkább meg. És vajon te melyiket választottad volna? Nevelőszülők, vagy halál?

Érdekes továbbá az is, hogy a kukába dobott csecsemő hallatán hogy felháborodunk, az abortuszt meg akár támogatjuk is. Leginkább azért, mert a magzatot nem látjuk még. Ez így fura, de így működünk, hogy amit nem látunk, az annyira nem is valóságos. A fejlődő magzat egy hasnagyobbodásként látszik, nem pedig egy emberi lényként. Egy pár hónapos magzatnak már mindene megvan, egy kész ember, csak még nagyon kicsi. Az idegrendszere pedig fejlődési állapotban van. De egy 4 éves gyereké is. Egy 4 éves pl nem tud egy házikót 3D-ben megrajzolni, mert még nincs kifejlődve az agya. Durva, mi? Akkor legyilkolható?

A másik meg az, hogy miért a felnőttet védjük, aki sok esetben saját "hibájából" lett terhes, és miért nem a gyereket, aki ugyan még nem tud beszélni, de biztosan élni szeretne.

Persze nőként más erre az egészre rágondolni, abban is biztos vagyok.

''Ugrott apósom, nagy régi sólyom, mindene az illegalitás''