Steven Pinker - Az erőszak alkonya

(Előzetesen zárójelben: ez az értékelés egy ateista-liberális szerző könyvével kapcsolatban külön vicces: "A felvilágosodás legnagyobb gondolkodóinak műveihez mérhető alkotás. (…) Az angyalok nyelvén szól hozzánk. – THE ECONOMIST")

Ezt most a linkelt szöveg alapján írom. (Nézegettem már ezt a könyvet, töprengtem, hogy begyűjtsem-e, de végül nem olvastam el. Még lehet, hogy fogom, de nekem sántít az egész koncepció - viszont csak úgy győződhetek meg róla, ha elolvasom, szóval viaskodok )

"a két világháború ellenére a huszadik században arányaiban jóval kevesebb áldozatot követelt a háború, mint korábban bármikor."
Vajon azt is belekalkulálta - vagy elkummantotta -, hogy most sokkal sokkal többen élünk, mint valaha ezelőtt? (nem tudom, kérdezem...)

"Ez a felvilágosodási folyamat, amely nem egy természetes, valamikor létrejövő aranykor irányába tart, hanem inkább a különböző korok és társadalmak megfigyelése alapján kirajzolódó trendként értelmezhető, még most is folyik, és elképzelhető, hogy a jövőben még inkább visszaszorítja az erőszakot, és minden eddiginél nyugodtabb körülményeket biztosít az emberiség számára a mindennapokban. "
Elsőre mit látunk? Hogy az emberi természet (ösztön) nem a békés együttélést preferálja (ld.: The Platform), de ha tanulunk a múltból és tudatosan kontrolláljuk a természetünket (viselkedésünket), akkor jobb lehet a világ. A kereszténységet elveti a "felvilágosodás", pedig ugyanez az üzenete... Ennyit a hitelességéről.
Garanciákat ez sem képes felmutatni, vagyis egy megközelítést - amit azért támad, mert "bemondásra alapul" - cseréljünk le egy másikra, ami bemondásra épít...
A mai, modern, felvilágosult, racionális világunkban a börtönök - világszinten, minden felmérés/kimutatás alapján - csordultig túlterheltek (nyugaton is), a büntetési tételek röhejesek, posztos rendőr (Hobbes: Leviatán: szuverén visszatartó hatalom) a mesékben (ld. Deák téri kettős gyilkosság, csak ,hogy a legfrissebbet/legközelebbit hozzam), az "állam" maximum helyszínelést biztosít, nem védelmet. Eközben a polgári önvédelmi lehetőségeket minimalizálják és (esetet követően) jogi úton "kriminalizálják", ergo végeredményben a törvényt nem félő bűnözők javára szolgál, hogy a törvényt tisztelő polgár védtelenül, magára hagyottan marad az állam által...
(Kis adalék: USA, progresszív liberalisták fegyverellenes követelései ellenére azokon a településeken, ahol - legalábbis majd - mindenhol van otthon és a polgárnál fegyver, statisztikailag nulla közeli a megkezdett/elkövetett bűntények száma, szemben a legliberálisabb, de ezzel együtt leginkább fegyverellenes városokkal. Mi következik ebből? Hogy nem a felvilágosodás és az állam hazug illúziója, hanem a felelős, önálló polgárok és a köztudomású potenciálok - rejtett fegyverviselés - tudja előmozdítani az erőszaktól való elrettentést...)

"az empátia, a hírek, az írni-olvasni tudás és az optimális, békés együttélésre való törekvés hatására már nem valószínű, hogy agyonütjük a szomszédunkat – legfeljebb feljelentjük. Másként szólva: behódoltunk a Leviatánnak, annak a tekintélynek, amely meggátol bennünket abban, hogy egymás torkának essünk. A Leviatán, vagyis az erő törvényes használatának monopóliumára épülő állam és bíróság egyike annak a négy történelmi erőnek, amely Pinker feltételezése szerint a béke irányába tereli az emberiséget."
A "hírek ellenére" - mondja Pinker korábban, most meg a hírek hatására... következetlenség.
Amúgy meg: a homogén csoportok között békés élet lelhető fel, az erőltetetten heterogén közösségben minden esetben nő a feszültség és így az erőszakos esetek száma is.
Másrészt: az, hogy nem lelövik egymást nem jelenti, hogy tíz éven át nem hergelik-"lelkiterrorizálják" egymást a szomszédok - hála a jogszolgáltatás hasznavehetetlen, öncélú, élet- és emberidegen túlbürokratizáltságának -, ami köztudomásúlag jót tesz az egészségnek... Struccpolitika a köbön.
A behódolás kifejező szó: a törvényt tisztelő polgár nem elég gátlástalan ahhoz, hogy a gátlástalanokkal szemben fel merjen lépni, így egyoldalú a viszony (áldozati szerep), az állam meg még jól meg is cibálja éveken át tartó, drága jogi hercehurcával a káreset/bűneset áldozatát, remélhető érdemi eredmény nélkül (ismeretlen elkövető, ügy ejtve; bírósági ítélet-fellebbezés-enyhítés-jó magaviselet... vicc.)

"Pinker szerint ez az az erő, amely hatástalaníthatja a kizsákmányolásra való törekvést, megfékezheti a bosszúvágyat, és kijátszhatja azokat az énvédő torzításokat, amelyek hatására mindenki úgy érezné, hogy a cél szentesítheti az eszközt"
És pofáncsap a valóság: ez ugyanannyit ér pl. nekem, mint Neked az Isteni kinyilatkoztatás igaz volta. Mese habbal.
Az egész modern gazdaság a kizsákmányolásra, felelőtlen hitelezésre, adósrabszolgaságra, a véges javak (erről valahogy mindig elfeledkeznek a mai közgazdászok...) erővel ellopásáról és a Föld szétverésével járó kizsigereléséről szól. Ezeknek a közvetlen/közvetett járulékai az erőszak: haditengerészeti fölény, zsoldosok, "kékfestés", egyéb szépségek...
A kulturális manipulációk non stop sora pedig olyan torzításokat okoznak, hogy a fal adja a másikat, mivel a média, a filmek, klipek, könyvek ál-valósága előbb-utóbb ütközésbe kerül a mindennapok valóságával, és akkor megbontja az egyén ép "világát", ami megint frusztrációt okoz, ami az erőszak bölcsője.

"A következő ilyen erő a kereskedelem: ez a tézis szerint egy olyan pozitív összegű játszma, amelyben mindenki nyerhet, ráadásul az üzletfeleink több hasznot hoznak élve, mint halva – ráadásul nemcsak termékeket cserélünk a piacon, hanem eszméket és információkat is, így nehezebbé válik a másik fél dehumanizálása. A kozmopolitanizmus, az írás-olvasás elterjedése és a tömegmédia megjelenése empatikusabbá is teszi az embereket, könnyebbé válik belehelyezkedni a másik nézőpontjába, így kevésbé valószínű, hogy erőszakra vetemednénk egymással szemben."
Apple: amerikai (nagyon hazafias, leng a lobogó a kertben) cég, gyártó kapacitás a távol-keleten, mert olcsó a gyerekmunka (humanista vagyok, kérem), a profit mehet off shoreba (nehogy már a hazám adóztasson, kérem, én hazafi vagyok), és akkor ez csak az volt, ami először eszembe jutott...
"Steven Pinker - a Harvard Egyetem professzora, aki pszichológus és nyelvész is egyben." "Laborpatkány" statisztikus-nyelvész, miért nem marad a kaptafánál, vagy csak nyissa ki az ablakot (Marx2.0)??

"Az utolsó ilyen történelmi erőt Pinker a józan ész mozgólépcsőjének nevezi: úgy gondolja, hogy a racionálisan gondolkodó ember belátja, hogy erőszakkal nem megy semmire, és inkább megoldandó problémának, semmint a megoldás eszközének látja az agressziót."
A kocsmában, villamoson pont nem a józan ész győz, a bankokkal/politikával szemben meg tényleg nincs esélye...

"A szerző kiemeli a női emancipáció civilizáló hatását is: azzal, hogy a kultúrák egyre jobban tiszteletben tartják a nők érdekeit és értékeit, mérséklődik annak a veszélye is, hogy „a gyökértelen fiatal férfiak veszélyes szubkultúrái” veszélybe sodorják a békét."
Franciaországból, Németországból, Svédországból, Törökországból (Isztambuli Egyezmény) szeretettel + a legújabb hullámos feminizmus lájkolta...
Ezt komoly arccal írta, vagy rázta röhögés közben?
Valaki magyarázza már meg, mire gondolt a költő „a gyökértelen fiatal férfiak veszélyes szubkultúrái” alatt? Addig is általánosságban, férfiak nevében: "elmehet a büdös qrva anyjába" a hűdefelvilágosult szerző.
A valódi problémák szőnyeg alá seprése és a média-lózungok milliomodik ismétlése nem old meg semmit, köszönjük az értékes hozzájárulást a szebb jövőhöz.

"Pinker úgy gondolja, hogy az alapvető kérdés nem az, hogy miért van háború, hanem az, hogy miért van béke: ez annak köszönhető, hogy elődeink az évezredek alatt megundorodtak a folyamatos küzdelemtől, és lassan, lépésről lépésre csökkentették az erőszakot."
Valaki keltse fel a delíriumból ezt az idióta, idealista vadbarmot.

"Az erőszak mérséklődését a szerző hat trendbe sorolja...
...történetileg az első lépést a földművelés és a városiasodás jelentette, aminek folyamán Pinker számításai szerint körülbelül az ötödére csökkent az erőszakos elhalálozások száma – ezt a megbékélés folyamatának hívja.
A második átalakulás a késői középkorban vette kezdetét, és több mint ötszáz éven át tartott: elindult a szervezett királyságok közötti kereskedelem, és felbukkant a Leviatán, szabályt és rendszert adva az életnek...
A harmadik átalakulás is több száz éven keresztül tartott: a tizenhetedik században jelentek meg az első szervezett mozgalmak az erőszak, így például az igazságszolgáltatásban alkalmazott kínzás vagy a párbajok ellen – ezt a folyamatot a történészek humanitárius forradalomnak nevezik.
...negyedik lépésre a második világháború után került sor, ekkor köszöntött be a hosszú béke kora: a nagyhatalmak és a fejlett országok nem háborúztak egymással.
Az ötödik trendben a szervezett konfliktusok csökkenését figyelhetjük meg 1989 után, ezt Pinker új békének nevezi.
Az utolsó lépést, a jogok forradalmát az 1948-ban kiadott Emberi jogok egyetemes nyilatkozata jelentette, ezt követően egyre szélesebb korban és egyre többen ítélték el a kisebb léptékű agressziót is, és számos mozgalom kezdte meg munkáját a polgári jogok, a nőjogok, a gyermekjogok stb. védelmében."
1. Földművelés és városiasodás: pl. Tróját is alapul véve, vagy azok az adatok elvesztek???
2. Kereskedelem: Selyemút, stb., no meg pl. Salamon törvénykönyve, római jog, stb. meg nem is voltak azelőtt...
3. Guantanamo rulez, működik.
4. Hány áldozatot számlál a hidegháború (50-60-as évek USA, Szovjetúnió táborai/megszállt területei - ja, az nem a fejlett nyugat, akkor nem számít, ez csak statisztika )?
5. Aha...
6. El is hiszi, vagy csak mondja ezeket? Ugyanis pont nem akadályoz meg semmit az öncélú, liberális jogi túlbürokratizálás.

"Sokan úgy vélik, hogy az emberben létezik egy természetes hajlam az agresszióra, Pinker szerint azonban ez nem így van"
Hurrá! Dobom is ki a Bibliát...

(Ezt csak zárójelben: egy ateista ne akarjon már vallásos terminológiában utazni: röhejessé teszi:
"Pinker könyvében öt pszichológiai rendszert, vagy – ahogyan ő nevezi – démont ismertet")

"ennek értelmében vagy eszközként folyamodunk erőszakhoz, vagy a dominanciánkat akarjuk kifejezni vele, de az is előfordul, hogy bosszút akarunk állni valamilyen vélt vagy valós sérelemért, esetleg valamilyen ideológia nevében gondoljuk úgy, hogy a cél szentesíti az eszközt. Van még egy démon, amivel számolnunk kell: természetesen az is elképzelhető, hogy szadisták vagyunk."
Egyrészt - így zanzában - ez így 5-ből 4 eszköz valamely ok vagy cél mentén, és marad a szadizmus ötödiknek.
Másrészt: ha el kell vetnünk a dominanciát, ideológiát, bosszút, és az eszközt (háború), akkor egy falansztert kapunk (mindenki egyenlő, mindenki az államtól várja a megoldást), ami hogyan hívható életre, hogyan tartható fenn? (ja igen, a Leviatán, vagyis éljen a világkormány... avagy marxi alapok újratöltve...)
A dominancia a hierarchiából (magyarul "rend"-ből) fakad, ezt vagy elvitatja, ekkor önellentmondásba kerül, vagy ő is erre utazik (Leviatán dicsőítése), csak eztán ne legyen beleszólásunk a vezetésbe (tovább a lenini úton a békésebb jövő felé...)

"nagy szerepet játszhat az empátia – bele kell gondolnunk, hogy bár örömöt okozna valakit jól orrba vágni, de ha az ő helyében lennénk, valószínűleg nem örülnénk túlságosan."
Kocsmában, villamoson késes-drogos bűnözőkkel szemben majd empatizálok egy sort, hátha meggyőzöm...
Ja, hogy a bűnözőnek kell több empátia?

"Az angyalok közé tartozik még az önmérséklet, az erkölcsi érzék, végezetül pedig a józan ész: ez teszi lehetővé számunkra, hogy meglássuk a nagy összefüggéseket, és belegondoljunk abba, hogy mi teheti könnyedebbé és biztonságosabbá az életünket."
Oké, nem csak a keresztény terminológiát nyúlta, hanem a tanítást is... csak nála nincs alap (jéé, bemondásra - pár gányolt statisztikára - kell elhinnünk), lóg a levegőben az álma.
Mielőtt: a keresztény tanítás és a magukat annak hazudó hülyék nem ugyanaz!

"Hiába mérséklődött az erőszak a városok létrejöttével, a középkorban a gyilkosság és az erőszak a hétköznapi élet része volt. "

"egy átlagos európai nap képét festi le néhány korabeli kép elemzésével: ezen egyeseket felakasztanak, másokat kerékbe törnek. A lovagok sem voltak azok a feddhetetlen úriemberek, amilyeneknek a romantika lefesti őket: egy esetben például feljegyezték, hogy egyikük azt ajánlotta fel sajátos udvarlási taktikaként szíve választottjának, hogy a kedvéért megkeresi az ország legszebb nőjét, és megerőszakolja."
Kontextusból - Norbert Elias egész munkája - kiragadott, tipikus manipulatív, liberó agymosás (csúsztatások és összemosások sora).
Komolyan vehetetlen propaganda.

"a kötet megjelenése óta eltelt időben többen kritizálták Pinker szemléletmódját, és kétségbe vonták adatainak helytállóságát is."
NOCSAK!

"Pinker körülbelül ugyanolyan optimistán szemléli az embert, mint a felvilágosodás klasszikus gondolkodói: hisz benne, hogy az erőszak minden kegyetlenség dacára visszaszorítható. Ez szép humanista gondolat, de ő úgy gondolja, hogy a statisztikai adatok is ezt az elképzelést támasztják alá – azonban egy-egy konfliktus halálos áldozatainak megbecsülése nem is olyan egyszerű. A szerző emellett megfeledkezik a felvilágosodás árnyoldalairól is, ahogyan erre John Gray, Pinker egyik kritikusa is felhívja a figyelmet: a jakobinusok például egyáltalán nem vetették meg az erőszakot, ahogy a bolsevikok sem, ezzel pedig épp a közjót vélték elősegíteni (éppen úgy, ahogy a démonok tárgyalásakor Pinker is írja).
További problémát jelenthet, hogy az Erőszak alkonyában a konfliktusok áldozatait a harctéren elesett harcosokkal azonosítják..."
Ez magáért beszél, mennyire hasznos olvasmány lehet az eddigiek fényében...

"A Pinker által használt, harctéri áldozatok számát áttekintő statisztikát sem tekinti mindenki hitelesnek, hiszen – leegyszerűsítve – a harctéren a katonák óhatatlanul hajlamosak megölni egymást"
John Keegan is pl. a munkáiban rávilágít, hogy a korábbi korokban zajlott ütközetek inkább sérülteket, mint halottakat eredményeztek...

"Pinker azon állítása, amely szerint a százezer főre jutó csatatéri elhalálozások száma több mint hetven éve meredeken csökken, nem veszi figyelembe a civil áldozatokat – márpedig az elmúlt száz évre jellemző trend szerinte éppen az, hogy miközben egyre kevesebb katona hal meg csatában, a civil áldozatok száma növekszik.
...a százezer főre vetített áldozatokkal működő statisztika ráadásul alkalmas arra is, hogy nagyobb, sok áldozatot szedő háborúkat is elleplezzen – elég, ha nem milliós áldozatokkal járó világháborúkról van szó."
Önmagáért beszél: "csak abban a statisztikában hiszek, amelyiket magam hamisítottam."

"Arquilla szerint tehát az emberiségnek egyáltalán nem ment el a kedve a háborútól, és bár szép humanista gondolat, hogy lassan megbékélünk egymással, a harcok összességében egyre több áldozatot szednek. Ő nem a százezer főre levetített számokat elemezte, hanem azt kutatta, hogy mikor fordultak elő olyan konfliktusok, amelyekben egymilliónál többen veszítették életüket. A tizenkilencedik században három ilyet talált: a napóleoni háborúkat, a Tajping-felkelést és a paraguayi háborút – ez utóbbiban a felnőtt férfilakosság nyolcvan százalékát pusztították el. 1900 és 1950 között az úgynevezett „big kill” háborúk száma megduplázódott, ez pedig a század második felében megismétlődött: hat afrikai konfliktusban is egymilliónál többen vesztatték életüket, de Koreában, Vietnamban, Kambodzsában és Afganisztánban is rengetegen haltak meg."

Nem tudom, miről akartál meggyőzni, de nem sikerült.

[ Szerkesztve ]

"Szerintem."