A Bibliai ellentmondások honlap első pontját a magam módján cáfoltam. A "Ne ölj" parancsolat arról szól, hogy az ember nem veheti el önkényesen másik ember életét. Az önkényességet Isten törvényei teszik nyilvánvalóvá. És aki egy oldalról megtiltotta az önkényes gyilkolást, más esetekben rendelkezhet másképpen, mint ahogy ez a mi törvényeinkben is jelen van. A személyes szabadság korlátozása bűncselekmény... kivéve, ha ezt az állam jogerős ítéletében a konkrét személyre nézve kiszabja: pld börtön büntetés. Ettől a törvény még nem ellentmondásos, csak más szituációra igaz... és ez szabályozva van.

A következő ellentmondás a hazugsággal kapcsolatos.
Szabad-e hazudni?
2 Móz. 20,16 "Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot."
Péld. 12,21 "Útálatosok az Úrnál a csalárd beszédek"
ezzel szemben
1 Kir. 22,23 "Ímé az Úr a hazugságnak lelkét adta mindezeknek a te prófétáidnak szájába; és az Úr szólott veszedelmes dolgot ellened."
2 Thess. 2,11 "És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak" Továbbá: vesd össze Józs. 2,4-6-ot Jak. 2,25-tel.

A csúsztatás már ott megjelenik, hogy Isten törvénye arra vonatkozik, hogy az ember saját céljai érdekében ne hazudjon. A másik oldalon pedig az ítéletet látjuk, ami beteljesedik bizonyos embereken. És ilyen esetekben az derül ki, hogy pont olyan az ítélet, amilyen az élet. Isten azt mondja, hazugságban élted az életed? Legyen a hited szerint, hazugság fog félrevezezni.
Kicsit hosszú a bibliai történet, amiből a csúsztató ateista honlap kiragadott egy mondatot, de érdemes elolvasni.
Izrael királya segítséget kér az arámok elleni háborúban Júda királyától. Izrael királyát megélhetési próféták veszik körül, akik azt mondják a királynak, ami tetszik neki. Ha biztonságban akarnak lenni, akkor vagy hazudoznak, vagy kussolnak. Az, aki az igazat szólja, ami esetenként nem tetszik a királynak, börtönbe kerül, esetenként éhen is halhat ott. A király a maga tetszése szerint szelektál.
És a fenti idézetet, amivel tetten akarja érni Isten ellentmondásosságát a hazugság kapcsán pont az igazat szóló próféta szólja a királynak, a király füle hallatára. Tehát Isten elmondja az igazságot a királynak, csak nem tetszik neki. Neki a hazugság kell... Olya annyira, hogy bár tudja, hogy Isten szav igaz, mert óvintézkedéseket tesz, álruhában indul a harcba, nehogy királynak nézze az ellenség (Isten itéletét emberi bölcsességgel ki akarja kerülni) Tehát a történet pont az ellenkezőjéről szól, mint amit a vádló állít. Isten igéje igaz, az igazság hangzik el, és ezt a király szavaival is megerősíti, és az igaz jövendölést is ki akarja játszani az álruhával.
1Kir. 22,1-30
"Három esztendeig nyugton maradtak: nem volt háború Arám és Izráel között.
A harmadik esztendőben, amikor Jósáfát, Júda királya elment Izráel királyához,
így szólt Izráel királya a szolgáihoz: Jól tudjátok, hogy Rámót-Gileád a mienk, és mi mégis tétlenkedünk, ahelyett hogy visszavennénk Arám királyától!
Jósáfáttól pedig ezt kérdezte: Eljössz-e velem harcolni Rámót-Gileádért? Jósáfát így felelt Izráel királyának: Elmegyek, akárcsak te, az én népem, akárcsak a te néped, az én lovasságom, akárcsak a te lovasságod.
De Jósáfát ezt mondta Izráel királyának: Kérdezd meg előbb az ÚR igéjét!
Izráel királya ezért összegyűjtötte a prófétákat, mintegy négyszáz embert, és ezt kérdezte tőlük: Elmenjek-e harcolni Rámót-Gileádért, vagy letegyek róla? Ők így feleltek: Vonulj föl, mert az ÚR a király kezébe adja azt!
Jósáfát azonban ezt mondta: Nincs itt az ÚRnak több prófétája, akit megkérdezhetnénk?
Izráel királya így felelt Jósáfátnak: Van még egy férfi, aki által megkérdezhetjük az URat, de én gyűlölöm őt, mert sohasem prófétál nekem jót, hanem csak rosszat. Míkájehú, Jimlá fia az. Jósáfát erre így szólt: Ne mondjon ilyet a király!
Ekkor Izráel királya odahívta egyik udvari emberét, és ezt mondta: Siess Míkájehúért, Jimlá fiáért!
Izráel királya és Jósáfát, Júda királya ott ült díszruhába öltözve, mindegyik a maga trónján, Samária kapubejáratánál a téren, a próféták pedig mind ott prófétáltak előttük.
Cidkijjá, Kenaaná fia vasszarvakat készített magának, és ezt mondta: Így szól az ÚR: Ezekkel ökleled Arámot, míg csak el nem pusztítod.
A próféták mindnyájan így prófétáltak: Vonulj föl Rámót-Gileád ellen, és sikerrel jársz! Az ÚR a király kezébe adja azt.
A követ pedig, aki elment, hogy elhívja Míkájehút, így szólt hozzá: Nézd, a próféták egyhangúlag jót ígérnek a királynak, legyen azért a te beszéded is olyan, mint az övék, ígérj jót!
De Míkájehú így felelt: Az élő ÚRra esküszöm, hogy csak azt fogom mondani, amit az ÚR mond nekem.
Amikor a királyhoz érkezett, a király megkérdezte tőle: Míkájehú! Elmenjünk-e harcolni Rámót-Gileádért, vagy letegyünk róla? Ő így felelt neki: Vonulj föl, és járj szerencsével! Az ÚR a király kezébe adja azt.
A király azonban ezt mondta neki: Hányszor eskettelek meg, hogy csak igazat mondj nekem az ÚR nevében?!
Erre így felelt: Láttam egész Izráelt szétszóródva a hegyeken, mint egy nyájat, amelynek nincs pásztora. Az ÚR pedig ezt mondta: Nincs ezeknek gazdájuk, térjen haza mindenki békével!
Ekkor Izráel királya így szólt Jósáfáthoz: Ugye megmondtam neked, hogy nem prófétál ez nekem jót, csak rosszat?
Míkájehú pedig ezt mondta: Halld meg az ÚR igéjét! Láttam az URat trónján ülve, és az egész mennyei sereg ott állt a jobbján és balján.
És ezt mondta az ÚR: Ki fogja rászedni Ahábot, hogy felvonuljon és elessék Rámót-Gileádnál? Erre az egyik ezt mondta, a másik azt mondta.
De előlépett egy lélek, megállt az ÚR előtt és így szólt: Majd én rászedem őt! Az ÚR ezt kérdezte tőle: Hogyan?
Az így felelt: Elmegyek és hazug lélek leszek minden prófétája szájában. Az ÚR pedig így szólt: Így csakugyan rá tudod szedni. Menj és tégy így!
Íme így adott az ÚR hazug lelket valamennyi prófétád szájába. Az ÚR kimondta vesztedet.
Ekkor odalépett Cidkijjá, Kenaaná fia, arcul ütötte Míkájehút, és ezt mondta: Talán eltávozott tőlem az ÚR lelke, és csak veled beszél?
Míkájehú így felelt: Majd meglátod azon a napon, amikor szobáról szobára mész, hogy elrejtőzz.
Akkor ezt parancsolta Izráel királya: Fogd Míkájehút, vidd Ámón városparancsnokhoz és Jóás királyfihoz,
és mondd: Ezt parancsolja a király: Vessétek börtönbe, és szűkösen tápláljátok kenyérrel és vízzel, amíg békében vissza nem térek!
Míkájehú így szólt: Ha csakugyan békében térsz vissza, nem az ÚR beszélt általam! Majd ezt mondta: Hallja meg ezt az egész nép!
Azután fölvonult Izráel királya és Jósáfát, Júda királya Rámót-Gileád ellen.
Izráel királya ezt mondta Jósáfátnak: Én álruhába öltözöm, és úgy megyek a csatába, te azonban öltözz a magad ruhájába! Izráel királya tehát álruhába öltözött, és úgy ment a csatába.

Ráháb történetét nem másolom be. A lényeg, hogy Jerikó városát elfoglalni akaró Izrael kémeket küld a városba, hogy kipuhatolja azt. Egy prostituált, Ráháb elrejti őket a város "kémelhárításától" és igen, hazudik a saját népe rendvédelmi szervének. De a hazugságból nem húz hasznot, nem azért hazudik, mert lepénzelték, se nem azért, mert félti az életét. Logikusabb lett volna, ha feladja a kémeket. De Ráháb megmenti a kémek életét. Hazugságával olyan életeket ment meg, amikhez köze nincs. Nincsenek rokoni szálak, nincsen még azonos néphez tartozás sem. Nincs egy csepp érdek sem... illetve mégis. Valahogy Ráháb ráérez, hogy Izrael Isten népe. És ő Istennek akar engedni, nem embernek. Hisz abban, hogy Isten népe fogja uralni az egész területet. Ehhez pedig nagy hit kellett, mert a zsidók nem voltak harcias népek, fegyvereik sem igen voltak, pusztában vándorló lerongyolódott vándorok voltak. De Ráhábnak látása lett a jövőre, aminek részese akart lenni. És vállalta a halálos veszélyt, és nem mondott igazat a város erőszakszervezetének. Mi van, ha van más tanú, aki állítja, hogy betértek a kémek Ráhábhoz? Mi van, ha kutatni kezdenek? Mi van, ha elárulja magát idegességében? Halál, mégpedig példa statuálásos kivégzés... És ő az életét kockára téve megvédte hazugságával a kémeket...
Nos ennyit a hazugság vádjáról.
Az egyikről kiderült, hogy igazságról szólt, a másikról pedig, hogy ezzel érdek nélkül életeket mentett egy asszony az élete kockáztatásával.

www.refujvaros.hu