''én objektív vagyok''...... hát ezt kétlem. Az objektivitás csak kellő távolságból lehetséges, ott meg eltünnek a részletek. Te a saját életed felöl vizsgálod a világot. Szubjektív vagy....
Időnként kevésbé szubjektív... és ekkor elhiszed hogy ez az objektivitás....

''De szerintem hiba ellenségként tekinteni azokra, akik máshogy gondolják...''
Jézus nem tekintett ellenségként arra, aki másképp gondolkodott, mert az ember nem ellenség, hanem megtévesztett. Ha valaki komolyan veszi kereszténységét, akkor ellenségeit nem az embertársaiban keresi....

valamiben hinni akaró ember elméletei azokról a dolgokról,amelyeket jelenleg még nem tudunk racionális érvekkel (vagy máshogyan) megmagyarázni. -> fejlettségünknék (fejletlenségüknél), vagy akárminél fogva.
Ezt melyik bibliai ige alapján gondolod?
Mert éppen azt látom a Bibliában, hogy nem ''az ésszel nem felfogható'' eseményekre keres magyarázatot, sőt sok esetben egyáltalán nem is akar magyarázatot adni, mert nem ez a célja. A Biblia nem azt akarja, hogy egy bizonyos elfogultsággal megismerd a teremtett világot, hanem azt, hogy megismerd a jelenlegi kapcsolatodat Istennel, és a lehetőségeidet..... Nem vallásos biológia könyv, de még csak nem is vallásos törikönyv. Nem társadalmi korrajz, de nem is korabeli növény és állathatározó. Ez a könyv Istenről, az emberről, rólam és rólad szól...
Én nem azért hiszek, mert kifogytam a racionális érvekből. Mérnök emberként belémsulykolták anno a racionalitást . Én azért hiszek, mert felismertem magam a Bibliában, és felismertem azt a tényt, hogy Istennek személyesen gondja van rám... , szeret engem (is), a teremtménye vagyok, és célja van az életemmel.

A hittérítés, az nem a saját akarat rákényszerítése másokra.... Nem tudom, hogy tudsz-e mai példát mondani a mai keresztény viszonyok között. A középkori viszonyokat nem ér emlegetni, mert ezeknek többnyire nem sok köze volt a valósághoz. A ''hittérítés'' keresztény módjáról Pál élete ad ízelítőt az Apostolok cselekedetiben. Nemhogy erőszakos nem volt, de volt, hogy megkövezte az őt hallgató tömeg.... volt, hogy a várfalon kellett kimenekíteni, volt, hogy megverték.... szvsz nem volt akarat rákényszerítés......
A keresztény élet Isten mellett döntések sorából áll. Ezt nem lehet kényszerből tenni, de még érdekből sem
A Biblia szerint az ember teremtmény. Igazából Isten ismer minket, Ő tudja, hogy mi az, ami a személyes énünk leglényege.... Nem akar olyan dolgot kényszeríteni ránk, ami idegen tőlünk. Anno a körülmetélkedés egy közösséghez tartozás jele volt, és még újszülöttként élte meg a fiúgyermek. Ez alapvetően nem rossz dolog, ha hozzávsesszük azt is, hogy ezzel későbbi lehetséges egészségügyi problémáktól is megfosztotta a gyereket (tudom miről van szó, ez a fajta egészségügyi probléma engem 6 évesen ért el, nem volt leányálom az ambuláns műtét, 30 évvel utána sem tekintek úgy vissza rá, mint szép emlék ), de nem ez a lényeg. Egy közösség befogadta őt, része Isten népének, jogai és kötelességei vannak.... Egyfajta állampolgárság....
Ma nem eez különböztet meg minket a nem hívőktől... sőt most hangsúlyosabb, hogy semmiféle külső jegy ne különböztessen meg, mert én sem vagyok más, mint bárki, és mégis más vagyok, mert Isten utolért engem...
A vallási fanatizmus megítélése pedig eléggé szubjektív. Van aki a vasárnapi templombajárást is annak tekinti, más pedig az öngyilkosmerénylőt.... a kettő nem eshet szvsz egy megítélés alá....

www.refujvaros.hu