Nagyon. Annak ellenére, hogy nem a sulikezdetet jelenti már... Sőt, utolsó napján születtem.

Furcsa egybeesésként ugyanarra a napra esik szerződéses munkaviszonyom utolsó napja is. És nem ez az egyetlen nyűgöm vele...

Rengeteget küzdöttem Kedvesemért.. Tényleg. Még blogban is hosszú lenne leírni, miken mentünk keresztül 14 hónap alatt... Közben meg szép lassan kiderült, hogy egy hülye vagyok. Tényleg nem vettem észre bizonyos jeleket Úgy látszik, ez a férfi-női nem különbségének velejárója... Ha nem veszed észre, HA EZT MONDANI KELL, akkor mi értelme?

Ott tartok, hogy magammal és Vele kell küzdenem. Utálatos érzés. Amolyan igazi mérlegként igyekeztem mindenkivel ''jóban'' lenni, mindenkinek megfelelni, közben az én akaratom szorult a háttérbe, és én ezt megszoktam. Belátom, hogy igaza van, de ezen nem lehet pillanatok alatt változtatni, ez nem olyan, hogy holnaptól nem veszek fel zöld pólót, és kész.

Szóval most jön a jó öreg idő. Gyógyít, ápol és eltakar... És majd eldönti a dolgokat. Hogy mi lesz Velünk. Hogy hol fogok dolgozni. Lehet, kapok még fél évet a cégnél, de már nem tudom, jobb lesz-e úgy...

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Ja, és mindeközben dolgozgatni is kell. Supportolni a usereket. Beosztásom: támogató. Néha úgy érzem, könnyebb dolgom lenne, ha a kocsmából támogatnám a delikvenseket zárás után hazafelé...

Másolok laptoról laptopra, cross kábellel. Egyik noti merül, másikba be van dugva a táp. Kérdem userem, hogy jó-e az akksija, mert akkor átdugnám a töltőt. Persze, jól működik. Táp kihúz, noti megáll. User arcán felcsillan a felismerés: Ja, de nincs benne!

Ordítsak? Röhögjek? Vonuljak ki csendben az irodából, menjek vissza a helyemre, és ott ordítsak? Nem, egyik sem OK. Semmi gond, kezdjük újra az egészet.

Hiszen az élet erről szól. Az újrakezdésről. Ez talán csak nekem nem természetes, bizonyos téren...

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Kb. 1 méterre balra van tőlem az ablak, a párkányán rendszeresen randalíroznak a galambok. Ha az árnyékoló felhúzom, sokszor előforul, hogy egy-két tubi néz meló közben.

Lehet, hogy ipari kémek? Japán technika?

Most is valami párosodás / helyosztás / véleménykülönbség-menedzselés vagy csak egyszerű tollazat-igazgatás folyik, és a bukóra nyitott ablakon befújt a szél egy tollpihét a kézfejemre.

Ezt mire véljem? Egyszerű giccs? Bíztatás?

Az a baj, hogy nem tudok bízni. Pont amikor fel kellene szívnom magam, amikor küzdenem kellene, összeomlottam. Minden, amiben kezdtem hinni, elérhetetlen távolságba került.

Pesszimista emberként tulajdonképpen akár örülhetnék is: igazam lett. BAROM. Még egy kicsit sajnálom magam, aztán meglátjuk...

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Király. Egyre inkább úgy néz ki, hogy véglegesen elszúrtam. Bíztató, hogy lehetőséget sem kapok, mert ha magamtól nem éreztem, akkor az már kényszeres. Nem kell. Szeretlek, de..... Ordítsak? Röhögjek? Kihúztam a kábelt, és nem volt benn az akksi. Vagy kevés volt a töltés...

Mennyivel egyszerűbb a notinál az újrakezdés. Ja, és még az is kiderült, hogy így nem lehet tartós kapcsolatot kiépíteni. Belátom, van benne igazság, de változtatni nem lehet? Egy kicsit segíteni, vagy valami? Vagy ha magamtól nem érzek rá, akkor menthetetlen vagyok, kasztrálás, Taigetosz, stb?

Csalódtam. Magamban nagyot, Benne kisebbet, de azt hittem, azok után, ami történt közöttünk, megérdemlek annyit, hogy legalább megpróbáljuk.

Még nincs veszve minden, de félek. Egyre távolabb kerül tőlem, hiába mondja az ellenkezőjét. Azért sem fogok veszekedni Vele. Nem. Ha magadtól nem jut eszedbe, akkor mindegy. Megbántani nem akarom. Szeretem.

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Szól mellettem a TV... Kiiktatom, a laptopra figyelek, de erre felkaptam a fejem:

Füles Mackó mond most néktek szép meséket, gyerekek... Ó, boldog gyermekkor! Imperialista mesének csúfolt agymosás helyett igazi, szép történetek...

Most igazán jól esne egy szép mese... Füles Mackó! Légyszilégyszi!

szerk: elírtam...

[Szerkesztve]

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Beszéltem Vele telefonon, végre (három nap után - egy örökkévalóságnak tűnik) úgy sikerült, ahogy régen. Gyűlölöm a veszekedést, soha nem is ment a dolog, és egy kicsit belhaltam minden alkalommal, amikor kimorogta magát...

Néha már azt sem tudom, újra tudnám-e kezdeni... Amikor az összemordulás előszele járt (értsd: más ürüggyel morgás), már mondtam Neki, hogy úgy érzem, nem lesz semmi olyan, mint régen. BALFASZ. Eddig mindig azt mondtam, amit éreztem, Mellette nem éreztem, hogy trükköznöm kellene. Kár volt. Bíztam benne, hogy őszintén végig lehet csinálni, erre kiderült, hogy 5 hónapja rágódott rajtam... Csak akkor azt nem értem, miért és hogyan tudta azt mondani, hogy jó velem, hogy építkezzünk, hogy vágjunk bele?

És hogy adott jeleket... Mi vagyok én, egy rohadt relé? Értelmesen miért nem lehet beszélni a problémákról? Persze a munkatársakkal ki lehet tárgyalni, de velem nem. Ha nem veszed észre, HA EZT MONDANI KELL, akkor mi értelme? Fogalmam sincs...

És azt sem hiszi el, hogy összetörtem. Most igazolni látja a teóriát: Ő nem olyan fontos nekem, mint más. És bármit próbálok mondani, mindenképp rosszul jövök ki belőle. Inkább már nem mondok semmit...

Kíváncsi vagyok az esti sms-re és a holnapi napra... Rövidesen kiderül...

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Az sms alapján van remény, de nem lesz egyszerű... Ez a maximum, amit kaphattam, de már nem bízom magamban...

Anno Sipi írta: ...rájöttem, a Biblia alapján mi is lehet igazából a Pokol. Nem tüzes baromkodás. Sokkal egyszerűbb: A lelked, az érzelmeidet, érzéseidet betenni egy olyan helyre, ahol nincs tér és idő, nincs semmi és senki.

Rohadtul igaz. Olyan, mintha kicsit lebegnék, mindenki és minden idegesít... Poénos volt ilyen hangulatban levezetni 1000 km-t... Legalább kiderült, hogy van őrangyalom...

Még az állásinterjú lenne világszenzáció így... Tutira motivált, megbízható, rendszerszemléletű ember benyomását kelteném... Végülis cégvezetőként én is egy nagydarab hulladékra bíznám a leendő munkát. OKOS. Remélem, mire behívnak valahová, alakulok kicsit, különben csúnya menekülésbe fognak még néhány év múlva is, ha meglátják a nevem...

És még mindig az fáj a legjobban, hogy megbántottam ŐT. Ez most önsajnálat? Vagy Ősajnálat? Ez van, ilyen vagyok... És talán ami jobban bántotta, hogy az egészet nem úgy reagáltam le, hogy cicám, ne törődj vele, gondolj a szép dolgokra, vakuljakmegúgyszeretlek. De amikor tényleg azt éreztem, hogy már semmi nem lesz olyan... Persze, aztán Ő is belátta, ezután óhatatlanul az lesz az első reakciója, hogy ezt csak azért teszem, mert...

És hogy csak egyszer mondtam, hogy sajnálom. Most akkor tíz sajnálomnemeztakartam mentesít? Esetleg tizenkettő kell? Azt hittem, logikusan belátja, de ebből ugye megint csak az jött, hogy nemisszeretsz. Ilyenkor mit lehet tenni? Ordítani? Röhögni? ELCSESZTED. Hiába dugod vissza a tápot, a rendszer maximum kritikus hiba után helyreáll, de még ez sem biztos...

Jó éjszakát, irány pihizni. Még szerencse, hogy ha már elaludtam, akkor nem riadok fel...

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Ez egyre jobb... Magamhoz képest überbrutál erős voltam, próbáltam megnyugtatni, stb., de amilyen szerencsém van, most meg azt hiszi, hogy ilyen könnyen túlteszem rajta magam...

Azt hiszi, nem tudja így folytatni... Scandisk started. Jó napot! Mi lesz a fájltöredékekkel? Állományokká konvertálja, vagy törli? Visszavonó lemezt készít? Vagy véglegesen tűnjenek el? Tűnjön el minen, nem érdemes semmit tenni azért, hogy valami értékes kijöjjön belőlük? Nem éri meg? Meg különben is, az úgy már megbízhatatlan? Ha magától nem működik jól, ha nem veszi észre, akkor mi értelme?

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Hivatalosan dolgozom, szerencsére éppen nem sok munkám van. Gondolkodom... Azaz inkább csak jár az agyam össze-vissza. A totál ürességben. Galambok vadulnak...

Nincs ötletem, merre induljak. Ha egyszer azt mondja, az idő majd eldönti, akkor hirtelen miért jön az, hogy mégsem? Esetleg most megint rágódik kicsit, aztán mégis megpróbáljuk? Ez az, amit nagyon nehezen viselek. Nekem az állandóság mindig fontosabb volt holmi csapongásnál. És ha én egyszer kimondok valamit, akkor utána már nem nagyon változtatok rajta. Ő nem ilyen. Vagy a nők általában nem ilyenek...

Ettől rohadtul szenvedek. Bárcsak ne szeretném, bárcsak ne éltem volna bele magam ennyire a dologba... Viszont akkor már régen vége lett volna, rengeteg szép dolgon nem mehettem volna át Vele.

Nem semmi... Sikerül kettőnknek tönkretenni a művünket, amiért annyit harcoltunk. Az a röhej, hogy nem kell hozzá harmadik, semmiféle féltékenykedés vagy hasonlók.

Nem tudok örülni, ez is baj. Csókolom, mi a jó fenének örüljek? Hogy két fülem van és nem vagyok szatyor? Életem során amikor kicsit is mertem örülni, mindig hatalmas taslit kaptam. Ülj le, HÜLYEGYEREK. Lehet, hogy pont rossz ütemben értek ezek, és ezért törtek meg ennyire, de ezt mindig is tudta rólam. Akkor ennek az a megoldása, hogy azt hiszem, nem tudom így folytatni, és ha ezen nem változtatsz, ha magadtól nem veszed észre, akkor soha nem is leszel boldog? Két-három rúgástól meggyógyulok? Nem így érzem, de legyen igaza...

És a legrosszabb, hogy Ő is szenved, és ez az, amit soha nem akartam. Nem ilyennek képzelte álmai lovagját. És nem tud megérteni, elfogadni, segíteni. Ha nem veszed észre, HA EZT MONDANI KELL, akkor mi értelme? Ami mindenki másnak természetes? Mindenki másnak természetes lett volna az is, hogy a küzdelmeink során magára hagyom, hozzátenném. Azonban ez most mindegy. Nem számít. Azt is bizonyára csak azért tettem, mert szeretek szenvedni.

Miért kell rohadt teóriákat felépíteni, és azokhoz gondolkodás nélkül ragaszkodni? Miért nem lehetett csírájában elfolytani? És ha én TÉNYLEG olyan vagyok, hogy nem veszem észre? Akkor még néhány hónapig érlelem, azt mondom, semmi gond, aztán egyszer csak csókolom? Ha nem veszed észre, HA EZT MONDANI KELL, akkor mi értelme?

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Megint galambtoll szállt be. Eddig soha nem vettem észre...

Valaki komolyan haragszik a szőnyegre, itt csapkodja veszettül a közelben. Jót tesz a fejfájásomnak...

A fél éves szerződéshosszabbítás úgy néz ki, összejön... Érdekes, mindig azt hittem, hogy ez egy korrekt munkaviszony, tudom, mire számíthatok. Így belülről nézve már nem annyira szép a kép. Az emberben benne van, hogy mi lesz ezután, hogyan, merre tovább.

Tényleg nem tudok (merek?) semminek örülni...

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Azért Ő sem annyira kemény, mint elsőre látszott... Ő is eléggé szétesett. Ez az egy, ami reményt ad. BAROM Nem tudok örülni neki, rohadtul bánt, hogy ide jutottunk...

Most szenved a szakdolgozatával, amit úgy volt (régi szép idők!), hogy együtt készítünk el... Nálam be van szkennelve egy anyag, de tegnap a munkatársnőjével újra beszhúzatta, nem szólt, hogy küldjem át... Ez viszont megintcsak elkeserít... Nem értek én már semmit (szvsz Ő sem)...

Tényleg hülyék vagyunk... Egy éve még mindent odaadtunk volna, hogy együtt lehessünk, aztán ahogy elűztük a problémákat, rögtön gyártottunk is helyettünk újakat... Vagy nekünk ez csak így megy? Illetve így sem?

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Nagyszerű, már szegény nővérkém is miattam aggódik... Nem egyszerű finoman lerázni, megbántani meg nem akarom. De nem tudok róla beszélni. Még én sem tudom, mi van...

Egyáltalán van jó választás ilyen helyzetben? Kételkedem benne...

Még mindig nem hiszem el. Hogy a szinte idillinek tűnő felszín alatt már május óta dolgozott valami, amit Ő (Hidd el, más nem bírta volna idáig! Ennek komolyan örülni kell? Nem lehetett volna a felbukkanásakor lerántani róla a leplet? Mikor még kusza kis foszlány volt? Ha nem veszed észre, HA EZT MONDANI KELL, akkor mi értelme?) magában tartott, rágódott rajta.

Soha nem mondtam, hogy hibátlan vagyok. És tényleg előfordulhat, hogy teljesen eltérően látok dolgokat, mint mások. A dátumokat pl. képtelen vagyok megjegyezni. Röhejes, 2-3 office verzió és a win98 serialját fejből nyomom (alakul az xp is), de a rohadt szülinapokra, névnapokra nem bírok emlékezni. Ám ez is kezelhető, telefonba be van írva minden lényeges esemény a családból, így nincs gáz.

És Tőle sem vártam el, hogy hibátlan legyen. Sérült a korábbi kapcsolatában eleget, tudtam, hogy nem egyszerű a feladat, hogy sokkal érzékenyebb bizonyos dolgokra. Ráadásképp ő kos, a csillagjegy minden jellegzetességével megáldva... Szeges ellentétem, de ez jól működött így. Ő repült, én igyekeztem földközelben tartani. Annyira egy húron pendültünk a nyár elejéig, aztán jött egy-két apróság. Valószínűleg már az is a mostani előszele volt...

Megrémültem, mert nem sikerült megértenem, miért teszi azt, amit. Én azért bizonytalanodtam el, mert Ő már akkor rágódott, viszont nem azt mondta ki, ami bántotta. Ez a totális kommunikációs kudarc. Betudtam a korábbi negatív élményenek, szép lassan megnyugodtam. Hiba volt. Sarkamra kellett volna állni, és addig nem hagyni békén, míg ki nem mondja, hogy mi zavarja. ELCSESZTED Akkor merült fel bennem először, hogy vége lehet, de nem túl sokáig foglalkoztam vele. Ahogy megláttam a szép barna szemeit (hűséges tacsiszemek - így szokta mondani), másra nem vágytam, mint arra, hogy átöleljem. És innen -visszanézve- egyenes út vezetett idáig...

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Tessék szépen szorítani nekem, aki már arra vetemedett, hogy a rinyálásomat olvassa! Megyek besegíteni a diplomamunka-írásba... Ha most fentről is segítenek kicsit, és semmi baromságot nem csinálok, akkor ki fog derülni, hogy TÉNYLEG mi a helyzet.

Az előbb egy hsz-ben ip-címet írtam e-mail helyett... Alakulok rendesen... Ő is. Állítólag összekeverte a kolléganőit, a tízóraira vitt kalácsról meg elfeledkezett, pedig ott volt mellette... Kívülállóként azt mondanám: jó látni, hogy mindkettőnket ennyire megviselt. Így belülről nézve szívem szerint kitekerném a nyakát annak, aki ezt mondja...

Szóval akkor mindent vagy semmit... 17.05-től kéretik szorítani. Köszönöm...

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Most egy kicsikét.. psszt! kicsikét boldog vagyok. Újra láttam a mosolyát, jól elvoltunk. És hogy hivatalosan haragudnia kellene rám, de azért hozzámbújt... Így vagy úgy, de ez már megérte...

Köszönet a szorításért mindenkinek!

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

A reggeli találkozás alkalmával nem volt túl sok időnk egymásra, a tegnapinál viszont tutira hűvösebb a hangulat. Nem tudom megérteni, ilyen dolgokat miért szülővel / munkatársnőkkel kell megvitatni? Ők tudnak mindent a mi kapcsolatunkról, vagy milyen alapon mondanak ezt vagy azt? Azt mondja, hogy meghallgatja mások véleményét, de nem fogadja mindig el.

NA ez az, amiben tutira nincs igaza. Ha valakinek kétnaponta elmondják, hogy hülye, ha ..., akkor előbb-utóbb elkezd dolgozni a kisördög.

Én soha nem ilyen voltam. Általában eldöntöm, mit akarok, és ahhoz tartom magam, amíg látom értelmét. Környezetemben is elfogadták ezt, szüleim is igen ritkán nyilvánítanak véleményt a dolgaimról, szerintem ez így helyes. Semmit nem tudnak a mélyebb dolgokról, maximum a felszínt látják, az alapján pedig ne ítélkezzen senki. Nem érdekel.

Furcsa ez a világ...

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Részlet a ''Kos szerelmi élete'' c. opuszból

A Kos kapcsolataiban nagyon őszinte, és úgy tűnhet, hogy néha szinte keresi a konfliktusoakt, a súrlódást. Tehát neki egy-egy jóízű veszekedés még nem a világ vége, sőt, energiát merít belőle, megéli a győzelmet, kiteljesedik benne. Ilyenkor megmutatja erejét, impulzivitását. Ez akár ijesztő is lehet, de ha tudatában vagyunk annak, hogy ez csak egyfajta kakaskodás, akkor már valószínűleg jobban kezeljük a helyzetet. Meg tudjuk neki adni azt, amit szeretne, és vélhetően azt is tudjuk, hogy hol van a határ.

Hávazze... Most akkor-tulajdonképpen-jól belegondolva-ad abszurdum még az is előfordulhat, hogy Ő ezt élvezi?

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Az egész város tele van osztrákokkal. Röhejes. Tegnap is utánam szólt egy csajszi németül, hogy merre is van a gyógyszertár. Mire bármiféle kommunikációba léphettem volna vele, a mellettem elhaladó, szintén osztrák nő felvilágosította. Idegennek érzem magam a hűség városában. Nem semmi...

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Ma mentem másik telephelyre (~70km). Alapból szeretem a vezetést, megnyugtat, de ilyen hangulatban már inkább veszélyes, mint nyugtató... Majdnem sikerült összetörnöm a cégautót. Az mondjuk még hiányzott volna...

Mindig megfogadom, hogy nem megyek ki senki után előzni. BAROM De annyira tetű volt a sor, és olyan jól ment az a kisteher előttem, nem bírtam megállni... Szépen megelőzgettük azt a 4-5 autót, én már kezdtem nézni, hogy lassan őt is otthagyom, amikor satufék, rövid, halovány kis index, aztán fordulás (hál' az égnek) jobbra egy kismillió számjegyű bekötőútra... Fékcsikorgatás, mákhegyek, hogy szemből nem jött senki... Nem jó ez így...

De legalább sikerült hazaérnem, mire indult a busza. Elmentem elé a munkahelyre, kikísértem, lassacskán olvadozik a jégpáncél! És holnap valszeg moziba megyünk, kicsit a szép időket idézve.

(Egyre inkább azt hiszem, hogy Ő egyáltalán nem gondolta ezt ennyire komolyan. Én viszont ebbe belepusztulok, ha sokszor műveli... Most majd kiderül, hogy ez jó lecke volt-e mindkettőnknek...)

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Visszagondolva: próbáltatok úgy ''vitatkozni'', ''veszekedni'' valakivel, hogy semmiképpen nem akarjátok megsérteni? Rohadt nehéz... Illetve talán nem is lehet, legalábbis nekem nem sikerült.

Szép lassan megerősödött, és semmi esetre sem akartam visszalökni oda, még a környékére sem. Így viszont jobb híján álltam, mint az állnivaló, és hallgattam. Közben sokszor éreztem, hogy ez messze nem úgy van, ahogy mondja, de nem tudtam kíméletesen leállítani. Kíméletlenül meg nem akartam...

Mondhattad volna, hogy gondoljak a szép dolgokra! Ordítani tudtam volna, hogy ha ezt mondanom kell, HA MAGADTÓL NEM MEGY, akkor mi értelme?! Én mindig ebből merítettem erőt korábban, bármi nehézség is ért Minket. Nekem meg ez volt természetes...

Remélem, ez már a siránkozásom zárófelvonása, amolyan utójáték...

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Nővéremet megfűztem, hogy készítsen már rólam egy digitképet. Álláspályázathoz. Röhej. Infómérnöki pozícióban ez miért olyan lényeges? Személyesen kell kergetni a vírusokat?

Meg egyébként is, ha arra nem veszi a fáradtságot, hogy behívjon, akkor mit fog neki mutatni az a kb. 6x5-ös kép? Lehet, hogy csak én nem értem.

Korábban dolgoztam egy iskola titkárságán. Oda is jöttek álláspályázatok, soha nem kértünk képet, volt, aki küldött. Hávazze. Mondjuk gyermekfelügyelőnek ideális lehetettek volna, némelyik úgy vicsorgott, hogy még a legmegátalkodottabb (ötször rontottam el ezt a szót...) kölyök is nyüszítve húzott volna a sarokba. De élőben nem tudtak ilyet produkálni, úgyhogy még erre sem jó...

Ma a külső telephelyes meló közben meghalt a pesti háló. Király. Hogy miért mindig velem fordul elő ilyen? Múltkor lementem gépet újrahúzni, erre a vadiúj 4163b-s LG-vel írt dvd hibás volt. Ghost ~40%-ig megy, aztán kész. Röhej. Írás sikeresen végetért (mondjuk adatellenőrzést nem kértem, ez tény), az adatterületet jobban megnézve azonban volt egy 2 mm-es eltérő színű csík...
Hozhattam fel a gépet, másnap meg vihettem le... Úúútálom a számítógépeket. Lehet, hogy így kellene hívni őket: számító gépek. ALJAS, DÖG, számító gépek.

Lassan esti sms-váltás, aztán irány sunyni.

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Kolléganőnek sikerült ghost-ügyileg ugyanígy járnia, pedig most adatellenőrzést is kértünk... Lehet, hogy csak minden második dvd-t ír meg jól ez a hülye író?

Nem hiába nem tudtam elérni a ma reggelre egyeztetett felhasználómat: beteg. Munka felfüggesztve.

Nem is tudom, mi lenne jobb: ha sok munka lenne (viszont ilyen állapotban nagyobb az esély a hibázásra), vagy ha semmi (akkor meg hülyeségeken rágódok)? Talán tényleg keresnem kellene egy pszichomókust...

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

El kellene ballagnom egy ''nehéz'' userhez, megnyugtatni a lelkét... Helyenként homályos a monitor... A közepe éles, a szélein homályos... A mindenségit... Ha az életemben a monitorom lenne (helyenként!) csak homályos, a s@ggem csapkodnám örömömben a betonhoz az utcán...

Komoly erőgyűjtés szükségeltetik, hogy elinduljak... Itt az ebédidő, egy óra haladékom van legalább... De nem akar világvége lenni, úgyhogy nem úszom meg...

Délután megyünk moziba. Ez éles, de hogy hoszabb távon mi és hogy lesz, az még homályos kicsit. Lehet, hogy visszaállunk ''lazább'' kapcsolatra? Még nem tudom, és azt sem, hogy azt tudnám-e csinálni... Ha Mellette vagyok, akkor úgy érzem, hogy igen, jobban belegondolva azonban ez kilátástalan.

Neki van egy kislánya, nekem még nincs gyermekem. És ez csak egy ok a sok közül. Többek között ezért is járhatatlan számomra ez az út...Mindegy, igyekszem nem filózni rajta, még sok minden alakulhat... Szeretem Őt...

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Utálok rohangálva ügyeket intézni... Most megint rácsesztem vele... Kifutottam bankba, mert van egy állandó, ismétlődő betétlekötésem, amit csak ott tudtam feloldani. Mondom is szépen, hogy az állandó lekötést kellene törölni. Néni bólint, papírok, adatok, aláírás, stb... Majd bank előtt meglepődés: komplett betétfeltörést csinált az állandó lekötés törlése helyett... Puff, kivett ~10kHUF-ot a zsebemből... Úgy kell, BAROM. Tömd csak a bank zsebét, ahelyett, hogy olvasol időben...

U.i.: a mozi legalább jól sikerült...

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Valami elborzasztó mértékben nem értem a nőket... Ami rosszabb, hogy egy darabig azt hittem, igen. Férfitársak, ez tényleg általános?

A hét elején Ő kért szünetet, meg hogy nem tudja így csinálni. Most meg (igaz, viccesen), de megkaptam, hogy furán kezelem a helyzetet, mennyire hiányzok mellőle, stb. Hát akkor miiiivan?

Sokat használt ez a blog nekem... Egyrészt kisiránkoztam magam, másrészt sikerült összeszedni a gondolataimat az egész dologról. Ez hozzásegít, hogy kicsivel objektívebben szemléljem. Remélem...

Mozi előtt fagyizás, séta, közben elbeszélgettünk ezekről a dolgokról. Finoman (célozgatva, jeleket adva - kezdek megőrülni?) vázoltam az én álláspontomat is, és sikerült -ugyan viccelődve- átbeszélni ezt az egészet. Miért nem lehetett ezt megtenni fél évvel ezelőtt? Még mindig nem értem...

Hétvégére netnélküli világba merülök alá (hazautazok szüleimhez), aztán még fésülgetem a gondolataimat... Röhejes, de megfordul az agyamban, milyen egyszerű is lenne a helyzet, ha nem szeretném, ha nem lenne fontos számomra... Így már nem annyira vigyorgok...

Mindegy, a mozi (és a séta) is nagyszerű volt, pillanatnyilag ennyi elég, ebből egy darabig tudok táplálkozni.

Kellemes hétvégét mindenkinek!

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

[Hétvége ON]
Kávé
Kaja
Meló
Kávé
Meló
Kaja
F1
Kávé
Meló
Kaja
Fekvés
Mindez kétszer.
[Hétvége OFF]
Éljen...

A legrosszabb, hogy Ő kezd kikészülni... A K@VA ÉLETBE! Kb. egy év küzdelem után sikerült nagyjából kikeverednie a depresszióból, erre most megint afelé halad. Ezt nem hiszem el... Ha ez bekövetkezik, azt tényleg nem tudom megbocsátani magamnak... Sok minden rossz összejött Neki, és közvetve én (is) tehetek róla.

Itt ülök, mint sz@r a fűben, és nem tudok segíteni. Mert Ő sem tudja, mit akar, egyelőre szünetelünk. Kb. mindketten beleőrülünk. Ez megy kollektíven... Egyikünk sem hagyta benn azt a szemét akksit. Újraindítani meg nem hagyja magát a rendszer... Most ilyenkor mi a teendő?

Reggelente a buszváróban találkozunk, munka után kikísérem, kb. ennyi a kapcsolatunk. Ja, és az sms-ek. Az elejétől kezdve az megy nekünk a legjobban. Mint a kiskamaszok...

Milyen szép is volt a kezdet... Egy helyen dolgoztunk, és szép lassan egymásba habarodtunk. Ő idősebb, gyerkőccel és egy tönkrement házassággal. Több éve külön szobában élt a férjétől, de nem mert lépni. Inkább tönkretette Magát... Több hónap sms-ezés után be mertük vallani magunknak az érzelmeinket... Hatalmas erdei séták, mozik, maratoni csókcsaták...

Nem hitte el nekem, de tényleg leéltem volna Vele az életem... Úgy gondolta, nem is szeretem igazán, de Neki akkor is csodás, ha csak két hétig tart... Én viszont így nem vágtam volna bele. Sokat gondolkodtam (nem azon, hogy szeretem-e!), hiszen nem mindennapi volt a helyzet. És tudtam, hogy ki fog lépni a házasságából (ennyire ismertem), elköltözik. Viszont sem Őt, sem a kislányát nem akartam felelőtlenül ilyen helyzetbe sodorni. Amíg nem voltam biztos benne, hogy kibírom, bármi is jöjjön, addig nem mondtam igent. Ezt mai napig nem bírtam elmagyarázni Neki. Vagy nem hiszi el. Ő ugyanis nem ilyen. Amit érez, azt mondja. Ez azonban -jellegénél fogva- gyorsan és szöges ellentétére változhat... Én meg ezt nem bírom felfogni...

És most itt vagyunk. Egy kis kommunikációs zavar, kihagyás a részemről, és ide jutottunk... BAROM Szeretem, de nem tudom, mit tegyek. És nem tudom, Ő mit akar... Sajnos -úgy látom- leginkább tönkretenni Magát...

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Király. Egyre inkább úgy tűnik, hogy ezt az egészet az édesanyjának köszönhetjük... Hozzá költözött el válás után. Akkor persze én voltam a jófiú, mert kvázi a segítségemmel kiszabadult a házasságából. Aztán, miután kiszabadítottam elsőszülöttjét a gonosz fogságából, úgy gondolta, hogy ideje mennem...

Soha nem akartam Kedvesem ezzel traktálni, de nagyjából tisztában voltam a mama véleményével. Különösebben nem érdekelt, csak ilyen helyzetben ne várja el senki, hogy jópofizzak vele. Veszekedni sohasem szerettem, így inkább kerültük egymást. Viszont -úgy látszik- a háttérben keményen megdolgozta a lelkét Szegénykémnek. Hogy lehet valaki ilyen? Ahelyett, hogy melléállna, hogy segítené (látszólag megteszi, mert a látszat ugye a legfontosabb), még belerúg néhányat. Számomra ez a nem normális dolog...

És mindig, mire belekezdtünk volna valamibe, hirtelen változott Kedvesem véleménye... Mire összebútoroztunk volna egy albiban, mire vettünk volna egy lakást, mire belekezdtünk volna egy építkezésbe... Egyre inkább körvonalazódik bennem, hogy mi miatt (illetve ki miatt)...

Mindig mondta, hogy Ő meghallgatja édesanyja véleményét, de a döntését nem feltétlenül befolyásolja. Ezt azonban maximum magának tudja bemagyarázni. Mert ha dolgoznak rajtad szorgalmasan, akkor egy idő után már magad sem tudod, mit akarsz...

Mocskosul ironikus az élet. Kegyetlenül ironikus. Mindig attól tartott, mit szólnak az én szüleim az egészhez, az elején rávett, hogy titkolózzam előttük, mert hülyének néznének / kiröhögnének / kitagadnának... És semmi. Édesanyám teljesen elfogadta a helyzetet, apu kicsit másabb, csak annyit mondott: Fiam, a Te dolgod., tudtam, hogy nem feltétlenül lelkesedik, de mára már elfogadta a helyzetet. Szerintem ez a szeretet. Hogy nem akarnak megváltoztatni, elfogadják a döntéseimet (persze a nagyon nagy marhaságoknál azért Ők is szólnak), és ha elesek, megütöm magam, akkor felsegítenek, nem rúgnak belém még kettőt a rend kedvéért.

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Nem hiszi el, hogy nem haragszom Rá... Pedig tényleg nem... Hogyan tudnék Rá haragudni? Azok a barna tacsiszemek...

Még szerencse, hogy édesanyja minden második héten nincs otthon... Talán kicsit rendbe tudjuk rakni a dolgokat. Tényleg sürgősen el kell költözniük, mert össze fog roppanni... És ezt mocskos érzés végignézni. Viszont most még kicsit 22-es csapdája a dolog, amíg ott laknak.

Nem érti azt sem, hogy nekem mit jelent a családom... Négyen voltunk testvérek, én vagyok a legkisebb. 12 éves voltam, amikor egyik nővéremet és vőlegényét elgyalulta egy beláthatatlan kanyarban előző jugoszláv vendégmunkás. Mindketten a helyszínen meghaltak, a vétkes persze megúszta... Akkor utaztam Erdélybe, és a busszal elmentünk a roncs mellett, amiről (szerencsére?) nem tudtam, hogy AZ az autó, ami néhány órája az udvarunkban állt... Nem tudom elfelejteni, ahogy megszólalt valaki: Ebben senki nem maradt meg! Igaza lett... Egy hét felhőtlen nyaralás után éjszaka hazaértem, szüleimen (máig nem tudom, honnan volt erejük?) nem láttam semmi furcsát. Másnap reggel mondta el apu. Először tényleg szinte elmosolyodtam, hogy milyen hülye vicc ez, de aztán elkezdtek folyni a könnyei... A temetésükön sem tudtam ott lenni, hazaérkezésem előtt két nappal lezajlott. Nem mertek értem jönni, 850km-re... És mennyire tűnik hihetőnek, hogy nővérem vőlegényének szülei ugyanígy haltak meg jónéhány évvel korábban? Nagy rendező a sors...
Az egész család megrokkant, utána hirtelen jött még egy-két rúgás, mert az élet ugye olyan, ha egyszer belekezd, akkor hajrá... De sikerült (nagyjából) túltenni magunkat az egészen, és nagyon szoros kapocs alakult ki közöttünk.

Néhány éve édesanyámnál diagnosztizáltak agydaganatot (hál' Istennek jóindulatút), műteni kellett... Láttátok már valamelyik hozzátartozótokat intenzíven feküdni tubussal a szájában, össze-vissza becsövezve? Azt hiszem, az a kép is örökre beégett agyam valami mélyebb rétegébe... Ez pont megint abban a fázisomban kapott el, amikor kezdtem volna kicsit örülni, megnyugodni. Puff egy tasli...

Tényleg nagyon szorosan ragaszkodunk egymáshoz, ez kívülről nézve biztos, hogy nem normális, de eddig így éltem az életem. Érdekes, mert például telefonon viszonylag keveset értekezünk, viszont amikor tudok, hazamegyek. És nem azért, mert elvárják, hanem... Ezt még leírni sem tudom igazán. Megnyugszom? Ad egy kis (hamis?) biztonságérzetet? Passz... De erről lehet beszélni, lehet változni és változtatni a dolgokon. Mert biztos vagyok benne, hogy képes vagyok rá, és hogy Ők nem rúgnának belém, bármi is történjen...

Náluk ez teljesen más volt, és sokáig azt gondolta, hogy Tőle menekülök. Azt hiszem, lassan kezdi megérteni, kezdi elhinni, hogy Őérte ugyanezeket megtenném, viszont szükségem van arra is, hogy lássam a családomat, besegítsek szüleimnek. Nem vagyok teljesen normális, de kérdem én: Ki az?

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Túlvagyok a 4. kávén, és a vérnyomásom (szokása szerint) még mindig a béka s@gge alatt van. Ez sem teljesen normális dolog, 178cm / 95kg-s paraméterekkel ~115 / 75-ös vérnyomás... 120 fölött már extrém magasnak számít nálam... Ennek köszönhetően masszív (és szinte állandó, főleg ha nincs mit csinálnom) fejfájás.

Tavaly már kivizsgáltattam magam, semmi. Pedig egy tálca vért levettek tőlem, annyi vizsgálat nincs is, amennyit megkért a dokinő (talán még terhességi tesztet is csináltak ??). Persze maszekban mentem hozzá, és láss csodát: általam megadott időpontban mehettem mindebnhová. Tehát labor negatív, koponya MR negatív (ezt mindenképp szerettem volna megcsináltatni az előzmények tükrében...), szemészetileg minden OK, egyedül a fül-orr gégésznek tetszettek meg a manduláim, és erős ingerenciát mutatott azok elidegenítésére. Tavalyi nyaram programja volt... Végülis megérte, mert előtte gyakran előfordult, hogy reggel rosszul édredtem, délre már ~40°-os láz, egy hét szenvedés. Azóta semmi (kopp-kopp)...

De a fejfájásom megmenekült. Erre mondta a dr, hogy kevés folyadékot iszom, ha 3 liter után is fáj, akkor igyak 4-et... Persze... Beépített vízműtelep... Szökőkút... Esetleg mobil WC?

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Megjött a szerződéshosszabbításom. Még három hónapig biztonságban leszek. Tulajdonképpen a semminél több. Három helyről várom a visszajelzéseket, kíváncsi leszek... Kb. három hónapja figyeltem az állásokat, és öszze-vissza egyet találtam. Most kb. 2 hét alatt négyet. Remélem (ha ezek nem jönnek össze) nem folytatódik a korábbi tendencia, mert igencsak karácsony lesz, és már szorítani fog az idő...

Kikísértem a buszra Őt. Sétáltunk egy fél órát, és a sejtésem nagyjából bebizonyosodott. De úgy néz ki, holnap este végre kettesben leszünk. Már nagyon hiányzik. Én háton alszom (ha Vele vagyok), Ő hozzám bújik, átölel, mellkasomra hajtja a fejét, és szinte azonnal álomba szenderül... Annyira jó érzés!

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Céges meeting ma délelőtt (tegnap este céges sörözés-kajálás..) az ország távolabbi részein tevékenykedő kollégákkal. Elviekben a bitang laza nap lesz... Karácsony előtt volt egy nagyszabású eszem-iszom, voltunk vagy negyvenen... Hávazze.. Messziről látható volt, hogy vagy informatikusok, vagy sztrájkol a közeli ideggondozó személyzete, és fakultatíve kirándulni mentek a páciensek... Nem semmi egy csapat. De jó fejek!

Ő elutazott reggel egy konferenciára, remélem, időben sikerül hazaérnie... Már nagyon hiányzik...

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Az álláskeresős topicban fogalmazódtak meg bennem az alábbiak, gondoltam, megörökítem itt is...

Az az igazság, hogy ezt az álláskereséses mókát nem annyira szívlelem... Ha békén hagynak, ha jól érzem magam a helyemen, akkor nem is kell okvetlenül agyonfizetniük, úgyis maradok. Én már csak ilyen régimódi fafej vagyok...

Még mielőtt a jelenlegi pozíciómba kerültem, voltam egy termelő vállalatnál, szintén támogatói munkára, kiegészítve egy kis beléptetőrendszer-kezeléssel és vb-makró írogatással. Próbafeladatok, beszélgetés HR-es csajszival, utána egy kollégával, végül közöltem a fizetésigényemet (ami annyi volt, mint a jelenlegi helyemen). A csajszi elődaott egy nagyhalált, meg hogy majd jelentkezik. Délután hívott, hogy néhány nap múlva be kellene menni a gazdasági igazgatóhoz, mert ő lenne a közvetlen főnököm, meg beszélhetnénk a fizetés-ügyről.

Aztán pár nap múlva én mondtam vissza, mert biztossá vált a jelenlegi helyem. Szitne meg volt sértődve a csaj. Máshol is keres állást? Nem vazze, én csak azért élek, hogy hozzátok bekerüljek... Miért nem mondta, hogy más lehetőség is kilátásban van? Mert akkor megadtad volna a fizut? Ez van, így jártál. Ha elfogadtad volna az ajánlatom, már másnap kezdtem volna, de ez a jópofizás, álszentkedés, színészkedés nem kifejezetten szimpatikus nekem...

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Lezajlott az esemény, finom volt a kaja... Kollégák hazaindultak, én meg üldögélek a gép előtt.. Rohadt lassan telik az idő... Megiszom mindjárt az ötödik kávémat, és várom a ''meló'' végét...

Azt hiszem, passziánszozom egyet. A világ legjobb játéka. Már kb. 4 éve nem költök a gépem fejlesztésére, időm úgysincs játszani.. Illetve ha van, akkor sem annyi, mint régen. Eh, fősuli alatt előfordult, hogy felkelés, kávé, reggeli után pizsiben beültünk játszani, és este keltünk föl a gép elől. Viszont akkor már pislogás nélkül végignéztem a híradót...

Ennek vége. Sem kedvem, sem időm játszani, és minden fillért sajnálok, ami hülyeségekre megy el. Néha már túlságosan is, kicsit átestem a ló túloldalára... Lehetséges, hogy tényleg nem vagyok képes semminek sem örülni? Tényleg mindenben a kockázatot látom? Sokszor tényleg úgy érzem, így van. Viszont tökéletesen boldog vagyok, ha átöleljük egymást Kedvesemmel, egyetlen vágyam az, hogy mindenki hagyjon békén bennünket... Csak sajna a világ nem ilyen...

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Milyen lassan telik az idő... Talán lassacskán hazaér... Ha egy csöppnyi igazság létezik a Földön, akkor nem kavar be semmi, és tényleg kettesben lehetünk. Na tessék. Már megint a negatívumokat keresem...

Azonnal abbahagyom, ha Ő hazaér... Lassan telik az idő...

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Csak 8 után ért haza... De minden más pozitívan alakult, úgyhogy most kicsikét megint boldog vagyok.

Munkaügyben semmi visszajelzés... Azért remélem, a héten tudok majd valami biztosat... Rohadtul jó lenne, ha fixálódna valami, mert nem egészen mindegy, hogy Győrben vagy Sopronban találok állást... 90km...

Az egyik győri állás szakmailag (és valszeg anyagilag is) eléggé vonzó, a soproni viszont nyugis, helyben van... Mindegy, a sors eldönti, talán valamelyik összejön. Ha mindegyik, akkor viszont kénytelen leszek dönteni. Nem egyszerű feladat, mert mindkettő más miatt szimpatikus, teljesen mások az előnyök és a hátrányok. Tényleg nem tudok semminek örülni. Röhejes, már előre azon problémázok, hogy mi lesz, ha összejön... ÁÁÁ

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Fejfájás, üldögélés, olvasgatás...

Nem semmi, micsoda ügy lett ebből a vicctopicból... Az az érzésem, hogy szép lassan mindkét oldal eltávolodott az egészséges középúttól, és egyre messzebbről dobálják a dobálnivalót, így viszont egyre erősebben kell, hogy elérjen a másik oldalra... Mi lesz ennek a vége?

Jogos moderálásban megemlékeztem róla: A fene nagy demokrácia azonban minden népcsoportban kitenyésztett olyanokat, akik ''bármire'' képesek lennének az igazukért. Ált. iskolás koromban volt egy roma osztálytársam, a Gyuri. hát az amilyen cigány vicceket hozott... 6.-ban kaptunk egy másik roma osztálytársnőt, azonban ő ''más'' roma volt (már úgyértve, hogy más csoport - oláh, lovári meg hasonlók), na ott volt fajgyűlölet. Míg élek, nem felejtem el, mikor mondta a Gyuri: Utálom a csajt, mint a sz@rt! Persze kérdeztük, mi a baja, válasz: Mer' egy m@cskos ci..ny!

Nekik azonban szabad egymást szidni és gyűlölni. Ez jogos. Azt azonban még nem hallottam, hogy vicc miatt morgolódtak volna, kivétel a mindenre elszánt, tettrekész politikusaikat (lásd: Bazi nagy roma lagzi esetét). Ennek fényében azonban érthető a moderátorok álláspontja is. Jobb (lenne) a békesség. Ja, erről eszembe jutott egy vicc:

A Sátán körtúrát szervez a pokolba érkező ''kezdő'' lelkeknek. Nézelődnek a hatalmas, fortyogó üstök körül, aztán az egyik kíváncsi megszólal:
-Hogy vannak elosztva az emberek az üstökben?
-Nemzetiség szerint, hosszú távon ezt találtuk a legpraktikusabbnak.
-És miért nem egyformán erős az őrség?
-Mert a népek sem egyformák. Itt vannak például a németek: egy ördög elég, ha néha odapillant. Megmondtuk nekik, hogy nem szabad kijönni, nem is jönnek. Ott vannak azonban az oroszok: tízen őrzik őket tüzes vasvillákkal, mégis állandóan meg akarnak lépni.
-És ott hátul az az üst a sötétben, őrség nélkül? Az üres?
-Dehogy! Abban a magyarok vannak. Nem kell hozzájuk őr, ha valamelyik ki akar mászni, a többi gondolkodás nélkül visszahúzza!

Miért érzem igaznak az ironikus megállapítást? Nem tudom...

Ja, és Hofi (nyugodjék békében) mondta: A magyar lovat onnan ismerni meg, hogy nincs háta. Csak a két oldala van... Jár érte a két pont...

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Lassan munkaidő vége. Vicctopic-ügyben már teljes mértékben elszabadultak az indulatok... Nem értem az embereket...

A vidámság kedvéért kezdődik a korrepetálgatós időszak... Egy kis matekozás munka után anyagilag pozitív, egészségileg nem biztos, hogy annnyira. Viszont utána megyek Kedvesemhez, kezd szép lassan a régi kerékvágásba visszaaraszolni a dolog. Szép lassan, de alakul...

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Egy kis meló... Laptopok közötti másolgatás, crosskábel, stb.

Hál' a szoftvernyilvántartónak, az egyiken van tűzfal, de olyan, hogy csak a szolgáltatások közt látható, tálcán és egyéb helyeken nem... Kis ideig eltartott, míg rájöttem, hogy ezért nem akar csatlakozni... Éljen. Kikapcsoltam a dögöt, de kb. 5 perc után visszakapcsolt (látható jele: a másolás negyedénél felkiált a win: hálózati meghajtó nem elérhető)... Most letiltottam a rohadékot, remélem, nyugton marad...

Most legalább van egy kis ''nyílt'' netem... Mert ugye a munkahelyi proxy mögül nem sok helyet érek el (a googlit és PH!-t igen!), legalább könnyebben tudtam válaszolni a játék 13. kérdésére (a többire eddig megtaláltam a helyes(?) választ a google találati oldalán, trükközgetve). Folytonos fejlődésre kényszerül így az ember fia...

Úgy látom, Parci korrektül igyekszik megoldani a kialakult helyzetet. Ideje volt... Ez a sz@rdobálás... Mint az óvodások... Állítólag felnőtt emberek, de néha komoly kétségeim vannak... Szerencsére vége (?), fátylat rá, úgy látszik, az idei szeptemberben van valami komoly negatív potenciál. Az utakon is meg van őrülve mindenki... Harc a túlélésért? Vagy harc a halálért? Asszem' az utóbbi közelebb áll a valósághoz...

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Tessék, 1 halott 7 sérült egy buszmegállóban, aztán valami kamion+személyautó közelharc Vépnél (átlag hetente járok arra) a 86-oson. Kegyetlen világ lett azon a részen (is) az utóbbi években. Különösen előnytelen tényező az EU-csatlakozás és az osztrák pályadíj...

Sokszor 15-17 kamion megy egymás után konvojban (esetleg traktor / IFA / trabi felvezetéssel), egymás s@ggében. Egy rohadt közlekedési ''szakembert'' vagy ''szakasszonyt'' beültetnék egy nem kék villogós, átlag autóba, aztán 10-15 alkalommal egymás után irány Rédics-Csorna-Győr (esetleg Mosonmagyaróvár). Ha addig nem volt vallásos, azután biztosan elgondolkodna valami földön túli jólétet ígérő fakultációs foglalkozás látogatásán... És ez megy évek óta, hullanak az emberek, változás semmi...

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Éljen. A tegnap üzembe helyezett notit újra kell húznom, valami gáz van hálókártya-fronton... Imádom... Mondjuk sok küzdelem nincs, újrarántom image-ből, de azért marhára idegesítő, hogy nem bírja megújítani az IP-címét... Olyan, mintha nem menne rendesen a DHCP-ügyfél szolgáltatás, eseménynapló szerint viszont nincs ilyen gond... Úúútálom a számítógépeket...

Az M0-s a büdös életben nem lesz kész: Bővebben: link. Sirály. A sok környezetvédőnek az az érdeke, hogy a városban araszoljon minden autó? És sorra haljanak meg az emberek a félkész M0-on? Komolyan mondom, hányingerem van tőlük. Álszent b@rmok. Mindegyik csak azt bírja szajkózni, hogy EEEZT NEEEEE! Hülyegyerek! Azt mond meg, mit IGEN?! Mondj egy alternatívát, és lehetőleg ne azt, hogy mongyanak le az autósok, mindenki dolgozzon otthon, irtsa a parlagfüvet és igyon szürkemarhatejet. Hol élnek ezek?

Veszélyes dolog, de egyre több helyről hallani, hogy ennél még a cocalizmus is jobb volt. Amelyik kiabált, szájon vágták, oszt' jó'van. Nyakon kellene fogni egy ilyen nagyhangú okoskát, elvinni egy olyan családhoz, amelyikből valaki meghalt a ''halálúton'', hogy indokolja már meg nekik, miért is fontosabb a szürke csérek meg a hupikék törpikék lelki békéje, mint az emberek élete? Kíváncsi lennék az érvelésre, ha nekem próbálná meg előadni, asszem' csúnyán pofán vágnám, pedig békés ember vagyok.

Ezen a témán sajna mindig sikerül fölrántanom magam... Nyáron voltunk Olaszban, ott szinte tényleg minden nagyvárost autópálya köt össze, és szvsz mégsem csak elemes kisállatok ''élnek''... Az a baj, hogy emögött is a pénz van... Nevetséges. Nincs valami értelmes munkájuk? Elmehetnének követ törni egy évre valami bányába... Esetleg autót vezetni az M0-on...

Na szép, nyugodt kedélyek között nekiállok a gépnek, remélem nem hardveres gáz lesz...

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Szép... Még mindig ezzel a notival szívok, de könnyen lehet, hogy szívatnak... Ennyi hátránya van a group policy-nek, hogy nem tudhatod, mit hogyan állítanak benne. Így most azt sem tudni, hogy hardveres vagy policy-s a gond (valszeg utóbbi, szvsz...)

Kedvesemmel nem igazán sikerült még kettesben hosszabban beszélgetni, talán majd a hétvégén. Mindenesetre jól alakulgat a dolog... De ez a hülye rohanás... És mi értelme? Majd kiderül a végelszámolásnál...

u.i.: Ha ez így megy, még 4-kor is itt fogok ülni, holott pénteken már 14.30-kor léphettem volna... ÁÁÁ

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Tippem bejött. Több is...
-Policy-gond volt, valamit ügyesen elállítottak. Persze a kutya sem szólt róla, sőt, el sem ismerték, de azért szép lassan kiderült. 6 órát sz@ptam hiába! Azt bírom a legjobban, hogy totál hülyének nézik az embert, meg kapásból neki akarják ugratni, hogy cseréljen hálókártyát, stb, holott (szerintem) világos volt, hogy nem hálókártya-gond...
-Itt ültem 4-ig. A usernek kellett hétvégére a VPN, meg úgyis dolga volt, így (tehát nekem is lett...) megvárta a gépet...
-Tudtunk beszélgetni Kedvesemmel hétvégén, együtt voltunk végig... Most gondolatban kiutalok magamnak egy vállonveregetést, hogy nem mentem bele múltkor kicsinyes, sz@rdobálós veszekedésbe. Sokkal jobban megviselték a dolgok, mint kívülről látszott. Viszont abban az állapotban lépett egy olyat, amit 1. nem lehet könnyedén megváltoztatni; 2. ha így marad, akkor maradnak 40 km-re a munkahelyétől, a munkahelyemtől. Tudja, hogy valamilyen szinten elszúrta, de ezen nem sokat lehet változtatni... 40km-ről bejárni viszont valamilyen szinten ''öngyilkosság''. Autóval min. 35k HUF, busszal (ha ketten járunk) ~45kHUF. És persze a munkáltatók semmit nem fizetnek belőle. Basszus, ennyiért simán lakhatnánk itt albérletben, de ugye az a lépés ezt lehetetlenné tette... Arról meg még nem is szóltam, hogy hiába két számjegyű út vezet arra, télen nagyon csúnya világ szokott kialakulni, mire végzek a melóval. Volt, hogy 2 óra (!!) alatt értem oda, és akkor még szerencsém volt, mert nem volt baleset, nem kellett lezárni az utat...

Szegénykém... Akármilyen döntést hoz, lesznek még kemény csatái... És nagyon kezd fáradni...

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Jáááj... Melóhelyen szól a Dunabajusz rádió, időnként marhára idegesít. Ha egy szám bejön a népnek, akkor azt addig kell játszani, amíg kiütést nem kap tőle mindenki. Csak olyan számokat játszunk, amelyek külföldön/más, kisebb rádióknál befutottak, azokkal biztosan nem lehet bukni. Ennek folyományaként kb. 5-6 hónap késéssel érkeznek hozzánk a ''friss'' slágerek, de ez nem baj. A baj az, hogy dölgik a nyulunk...* Most meg itt vonyított két ütődött valami z-kategóriás autóreklámban. Komolyan poénosnak tartja ezt valaki? Én heveny ingerenciát érzek, hogy nagyon messze dobjam a készüléket... A TV-zésre szerencsére soha nem szoktam rá, manapság 1-2 sorozatot meg a Forma 1-et nézem, ha van időm, 'oszt kész. És a Megasztár elődöntőket. Habár elgondolkodtam, érdemes-e... A Ghostból az Unchained Melody-t például már kínkeservvel hallgatom, mióta az a fiatalember ''Zábó-Imre-edition''-ben elvernyákolta teljes beleéléssel...

*Régi vicc jutott eszembe, még az átkosból:
Mórickáék Az ember tragédiáját tanulják magyarból, a tanárnő igyekszik alaposan kikupálni a gyerekeket, mert tanfelügyelő érkezése várható.
-Ki tudja megmondani, mi is az a tragédia?
Móricka ezerrel a hátsó padból:
-Otthon döglik a nyulunk!
-Neeem, Móricka, ez nem tragédia. Ez baj, de nem tragédia. Tragédia például az lenne, ha repülégéppel lezuhanna az egész Központi Bizottság.
Gyerekek rágódnak az elmondottakon, megy tovább az okosítás. Másnap tanfelügyelő érkezik, hátra beül. Tanárnő biztos a dolgában, hiszen megvolt a felkészítés. Fel is teszi a kérdést:
-Ki tudja megmondani, mi is az a tragédia?
Móricka persze lelkesen válaszol:
-A tragédia az, ha az egész Központi Bizottság lezuhan repülőgéppel.
Tanárnő megnyugszik, ám Móricunk folytaja:
-DE nem baj, baj az, hogy döglik a nyulunk.

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Lassan vége a melónak... Gyanúsan nagy csönd volt bent is, a PH!-n is. Uborkaszezon ebben a hidegben? Apropó, mocskos hideg van, nem vagyunk még hozzászokva...

Alakul az élet, ma egy matekkorepetálás újfent, majd irány Kedvesemhez. Kislánya lebetegedett... Szegények... Egy kicsit nyugisabb hetek jöhetnének már, legalább részterületeken...

Állásügyekben pillanatnyilag csönd van, illetve kiderült, hogy barátnőm főnöke ismeri az egyik helyen a főmuftit, és az annyit mondott, hogy ha nem hoz valami ismerőst a helyi infós, akkor valszeg megkapom az állást... Van remény...

Kíváncsi leszek, Győrből jeleznek-e valamit... A helyi pozíció rendszergazdai, nyugisabb, a másik meg hálózatfejlesztői, igazi prögős meló. Ráadásul ott a legújabb hálózati technológiákkal lehet dolgozni, routerprogramozás, stb... Szakmailag királyos lenne... És a pénz is több... Igazán érdekelne, hogy az önéletrajzom alapján alkalmasnak találnának-e a munkára?

Na, lassan power off, balra el...

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Azt hiszem, ezt nem sokáig fogom bírni...

Most megint jön az a műsor, hogy tisztában van vele, hogy nem fogok tudni minden nap lerohanni, pláne ha megjön a rossz idő, csak nem tudja, hogy így van-e értelme különköltöznie. Meg hogy nekem milyen fontos a családom, és ő ebbe a képbe nem fér bele. Könyörgöm, miről BESZÉLSZ? Tény, hogy mi sem vagyunk normálisak teljesen, de ki az? Furán alakult az életünk, és emiatt szinte betegesen ragaszkodunk egymáshoz (szüleimmel és testvéreimmel), de ez szép lassan változik. Viszont nem lehet szélsőségesen, egyik napról a másikra ledobni, mint egy koszos ruhát. Most már tényleg szenvedek. Mindkét oldalról. És ahelyett, hogy bíztatna, hogy átölelne, hogy segítene kicsit, megint megkapom, hogy Ő csak sokadik a sorban. Könyörgöm, miről BESZÉLSZ? Én barom meg senkit nem akarok megbántani, így meg magamat teszem tönkre... Egész éjjel alig aludtam, pedig az nálam már a világvége-közeli helyzet...

Egy hete még azon pityereg, hogy nem bírja ki az édesanyja mellett, most meg az jön, hogy MIATTAM költözne külön, de tudja, hogy nem lehetek mindig vele, így nincs értelme. Megint kibírtam. Megint nem szóltam vissza, hogy nem egészen így van. Ilyenkor csak megölelem, és nem szólok semmit. Csak azt tudnám, mi okozza ezeket a hangulatváltozásokat? Két napja sírt a vállamon, hogy milyen nehéz, milyen nehezen tudja feldolgozni, hogy a kislánya elmegy az apjával. És hogy belepusztulna, ha elvesztene. Most meg jön azzal, hogy mi értelme együtt...

Nála nincs középút, ez a legnagyobb baj. Csak a szélsőségeket ismeri, és ezt borzasztó nehéz elviselni kultúráltan. Tudom, hogy pillanatok alatt össze tudnám törni a látszólagos keménységet, de nem akarom bántani. Az a baj, hogy most már sajna Ő bántja saját magát, és nem tudom, mit tudnék tenni ez ellen...

Tényleg jó ez a blog... Ezekről a dolgokról senkivel nem beszélek, itt legalább kiírom magamból. Azt nem tudom, meddig fog ez menni, de tényleg nehezen bírom. Tényleg ordítanom kellene Vele, hogy ez nem így van, gondolkodj el azon, amit két napja mondtál!? Eljutottam odáig, hogy már fogalmam sincs, mit akarok... Van, hogy úgy gondolom, tényleg hagyjuk a fenébe az egészet, de szeretem... Így inkább csendben szenvedek. Már az is megfordult a fejemben, hogy beadom egy Írországi állásra a jelentkezésemet, és elhúzok innen a búsba...

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Bővebben: link Heten haltak meg három megyében...

Itt van.. Mondom én, valami van ebben az idei őszben... Tegnap és ma is majdnem letoltak az útról, városon belül. Egy pillanatra kihagy az emberek figyelme, mellette ez az örökös rohanás, meg hülye marketingdumák, felgyorsult világ, ésatöbbi...

Ott a felgyorsult világ a fekete zsákokban... Megérte? Megéri? Múlt héten olvastam egy angol farmerről, aki speciális sajtokat készít, és farmja szerepel a Wallace & Gromit egész estés filmváltozatában. Fél a bemutatótól, mert képtelen napi x db-nál (talán 100? Nem megy a google, úgyhogy megkeresni sem tudom...) többet gyártani, bővíteni meg nem akar, mert (kb. idézet) egyszerre egy öltönyt hordhatok, egyszerre egy autóban ülhetek. Ide lenne jó eljutni... Azonban erre szinte senki sem vágyik, még több, még több kell... Mocskos világ ez...

Az autó két utasa, egy 67 éves oroszlányi asszony és 42 éves lánya meghalt. Fejér megye...

egy édesapa és tízéves fia vesztette életét, két másik gyermeke pedig súlyosan, amikor összeütközött egy kamion és egy személyautó Szabolcs-Szatmár...

Kész. Egy csattanás, pillanat törtrésze, és megszűnt több család számára a világ... Nem egyszerű dolog eldönteni, ki járt jobban: aki elment, vagy aki ittmaradt. Így, hogy szinte ugyanezen keresztülmentünk, azt mondom, talán az előbbi. Mert ezt nem tudja átlépni senki. Egy tragédia vagy összehozza, vagy szétbomlasztja a családot, de egyik változat után sem hasonlítható a család többé a ''normál'' életben megszokotthoz. Hiába az idő, semmi nem lesz ugyanaz. Így visszanézve azt mondom, azonnali és komoly pszichológiai kezelésre lenne szüksége a hozzátartozóknak, mert ezt lehetetlen ''magától'' feldolgozni bárkinek. Édesapám a mai napig nem tud könnyek nélkül belépni a temetőbe, nagyon ritkán merészkedik oda, pedig már 14 éve történt... Megvannak a ''standard'' lépései a tragédia ''feldolgozásának'', úgymint a hitetlenkedés, a hárítás, az összeomlás, majd bűnbak keresése. Bűnbak pedig bárki lehet. Saját magunk (miért nem búcsúztam egy kicsivel hosszabban), családtagunk (miért nem pakoltál össze gyorsabban), stb., holott ennek semmi értelme...

És az állandó félelem... Mai napig ösztönösen bennünk van, hogy ha valamelyik családtagunk hosszabb útra autózik, akkor véletlenül sem fogyasztunk alkoholt, míg meg nem érkezik. Paranoia? Lehet... Kb. egy hónapja sógorom, nővérkém és a három gyerkőc előttem egy fél órával indultak otthonról, de én másik úton szoktam járni. Nem sokkal a két útvonal találkozása előtt kint álltak a rendőrök, mint kiderült, baleset volt a főúton, most erre terelnek. Mire kicsengett nővérem telefonja, már ordítani tudtam volna...

Tudom, hogy nem teljesen normális dolog, de ez van. Azonban azzal nem fogok megváltozni, ha megkapom, hogy ez nem normális, meg így az életben nem lesz normális kapcsolatom. Ezzel nem ér el eredményt, már megmondtam Neki, adjon egy kis időt, segítsen, és változni fog. Úgy látszik, ezt nem érdemlem meg Tőle... Komolyan gondolkodom rajta, hogy összecuccolok... Ugyanakkor tudom, hogy tényleg nem bírná, tönkremenne. Ettől megintcsak ordíthatnékom támad...

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Beindult a google, megvan a cikk: Bővebben: link

És itt a lényeg: ''Nem bírom majd a rohamot'' - nyilatkozta Martell. ''Nem tudom, mi lesz. Ez egy kis farm, három emberrel és egyszerűen képtelenek vagyunk több sajtot termelni, mint a mostani száz darabot naponta. Elégedett vagyok azzal, amim van, nincs szükségem több pénzre. Egyszerre úgyis csak egy öltönyt viselhetek, egy kocsiba ülhetek be és a hírnév sem vonz.''

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Az a baj, hogy nem tudok beszélni ezekről a dolgokról... Nővérkém meghallgatna, de egyszerűen szóban nem megy... Neki sem merek állni. Egyrészt túl hosszú, másrészt túlságosan felkavar. Most már e-mailezünk, de nagyon keveset tud az ügy hátteréről, csak azt látja, hogy kegyetlenül emésztem magam, attól tart, hogy Kedvesem kihasznál. Ez az, ami most nem hiányzott... Vagy mégis? Mindegy, lassan meló vége, indulok Hozzá, és meg kell beszélnünk ezt az egészet.

Sajnos (vagy nem sajnos) ilyen vagyok. Ha tényleg úgy gondolja, esélye nincs, hogy megpróbáljon elfogadni így, és kicsit tegyen a fejlődés érdekében, akkor (bármennyire is képtelenségnem tartottam) mégis van olyan, hogy két ember nem illik össze. Erre mindig azt mondtam, ez kizárólag azon a két emberen múlik. Ha akarják, ha megtesznek érte mindent, akkor ilyen nincs. Most vagy tévedtem, vagy nem tettünk / teszünk meg mindent...

Nem tudom, mit tegyek. Ha nem tudnám, mennyire kivan, esetleg belefutnék egy vitába, de így? Milyen egyszerű lenne, ha nem szeretném, ha nem lenne fontos, hogy érez... Így viszont olyan vagyok, mint a megkötött oroszlán: küzdenék, de a láncaim nem engednek... Az is tény, hogy ennyiben nem maradhat, mert ennél az időnkénti belepusztulásnál már az is jobb, ha tényleg abbahagyjuk... (Legalábbis azt hiszem. Előfordulhat, hogy nem...)

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Talán lassacskán elhúznak a felhők... Mindenhonnan... Ideje lenne már...

Talán sikerült egy kicsit ráébresztenem, hogy engem nem zavarnak a kívülről jövő nehézségek a kapcsolatunkban (volt, van belőlük bőven...), hiszen ha érzem, hogy van miért (kiért) küzdeni, akkor megteszem. Azonban a tegnapelőttihez hasonló monológjaiba belepusztulok, de komolyan.

Milyen érdekes az ember: józan ésszel tudom, hogy amit pillanatnyi felindulásból kimond, az fél óra múlva már nem teljesen igaz, másnapra meg teljesen eltűnik. Nekem ez kínai. Talán ezért is gondolta (gondolja?) rólam, hogy nem tudok semminek örülni, mert szélsőséges érzelmi megnyilvánulásaim nincsenek. Egyedül az zavar, hogy ezzel hosszútávon mindenképpem magamat készítem ki...

Ma hazajön édesanyja, most egy ideig megint csak a buszvárós találkák maradnak... Éljen... Mindegy, van egy halom melóm az üres délutánokra, úgyhogy úgy leszek, mint az unatkozó várvédők.*


(*Buta poén:
-Mit csinálnak az unatkozó várvédők?
-Elfoglalják magukat.)

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Kikísértem a buszra. Holnap szabin lesz, és igyekszik valami lakást vagy házat nézni, mivel záros határidőn belül ki kell pakolnia a közös házukból. Most már tényleg jó lenne, ha sikerülne valami jó helyet találnia...

Attól félek, beleugrik a telekvásárlásba. Egyszerűen lehetetlen elmagyarázni Neki, hogy korántsem biztos, hogy oda jövő ilyenkor be tudna költözni. Tudom, már megint csak a negatívumokat látom, de ilyen helyzetben biztosan nem állnék neki építkezni...

Úgy néz ki, jövő héten megyek egy állásinterjúra, meg ma kaptam még egy hirdetést, ami jó lehet... A másik két helyről továbbra sincs infó, csak homályos híresztelések. Hülye bizonytalanság. Neki kellene állnom az angol közép C nyelvvizsgára készülgetni, mert ugye nem kapom meg addig az egyetemi diplomám, míg be nem mutatom... Csak addig nem akarok nekiugrani, míg nincs biztos helyem...

Az idő kezd javulgatni, a kedvem viszont nem annyira. Valahogy le kell tárgyalnom nővérkémmel is a dolgot, mert a végén bebeszéli magának, hogy Kedvesem tesz tönkre... Pedig én teszem tönkre magamat...

Délután kis matekkorep, este meg sógorommal kellene összerakni árlistákat, katalógus-szerűséget, stb. Miért érzem úgy, hogy nem mostanában lesz vége a napnak?

(Ma egyébként a Corel Draw és a PhotoPaint segítségével logót meg levélpapírt tervezgettem sógoromnak. Talán sikerül egy jó üzletbe belevágnia, ám erősen kopp-kopp még... Egész érdekes dolgokra lehet bukkanni véletlenül! Néhány funkciójukat szoktam használni, de most volt időm (és egy kis kedvem), így mindenféle idiótaságot megnéztem. Olcsó játék...)

Apropó, kitöltöttem a Sudoku topicban szereplő feladvány-táblát, de semmi visszajelzés. Az illető eltűnt? Sógoréknál (második, vagy hanyadik otthonom) mindig elfelejtek utána nézni másik feladványoknak, innen meg nem enged ki az a szemét proxy. Érdekes játék, csak az a baj, hogy MI és progtanulmányok után már nem próbálkozik meg izgul az ember annyit, hanem kőkeményen kilogikázza. Az is megfordult a fejemben, hogy írok rá egy progit, de azért az már a játék sárba tiprása lenne...

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola

Ülök az étkezőben, és szkennelgetek... Milyen jó dolog a wlan a rotuerben és a laptopban...

Dolgozgattunk, valami eredménye talán lesz a dolognak, de a holnapi napom még tutira rámegy. A fejem cserébe rohadtul fáj... És holnap még a szemét indexaljzatot is ki kell cserélnem az autóban. Valószínűleg tőben meg van törve a kábel, így néha jó a bal első irányjelzőm, vagy nem.

Érdekes dolog, de soha nem vonzott, hogy új autóm legyen. Szegény Fiestát nyúzom, kis diesel olajkályha, de eddig még nem hagyott cserben. 18 éves, potyognak bele szépen a kilométerek, de bírja. És ami a legjobb: 5 litert eszik. Ér vagy 200kHUF-ot, de az alkatrészek is arányosan olcsók: télen levitte egy barom a tükrömet (illetve becsapta, és a tükörlap kitört), persze nem állt meg. Megvontam a vállam, és másnap vágattam bele. 400 HUF volt. Aranyos. A suzukis biztosan nem úszta meg ennyivel, mert igencsak lifegett az ajtó mellett az egész kerete...

Egy éve egy őzikét csíptem meg, szerencsére egész jól le tudtam lassítani (lakott területen kívül 50-re kb.), 5000 HUF-ot adtam az autószerelőnek, mert vissza kellett kalapálni a köténylemezt és alökhárítót, meg alapozóval kijavítani a lepattogott festést. Tegnap kollégám régi fajta Astráján levitték a tükröt: 25 kHUF... Ott legalább kifizette a bűnös. Lehet, kiállok tiltakozni a 400 forintom miatt...

Ő holnap szabin lesz, házat fog nézni (remélem, talál is valamit). Így viszont holnap nem találkozunk... Mindegy, míg van meló, addig semmi gáz, elmegy egész jól az időm. Csak este rossz, mikor lefekszem...

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola