Új hozzászólás Aktív témák

• #5463 Gh0sT addikt

  Új Válasz 2012-01-24 13:28:17 #5463

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Gh0sT

  addikt

  Kockázatkezelés egy kicsit másképp

  Sokszor elhangzik a topikban a kockázatkezelés szó, illetve bűvös küszöbszámok, százalékok és jótanácsok a money managemet vonatkozásában. Ha egy kezdő felteszi a kérdést, hogy vajon egy nyitott pozíción mennyit kockáztasson, akkor általánosságban és persze leegyszerűsítve a kérdést elmondható, hogy 1-3% közötti értéket fog hallani. Miért? Talán a leghelyesebb válasz erre az, hogy okos és tapasztalt tréderek, úgy látták, hogy ekkora összeg kockáztatása hosszútávon pszichésen nem jelent akkora megterhelést és egy esetleges rosszabb széria sem küld minket padlóra. Persze a kérdés ennél jóval összetettebb, a helyes kockázat megválasztása nagyban függ az alkalmazott stratégiától, az átlagos stop távolságától, a risk-reward aránytól, a találati pontosságtól, a kereskedések gyakoriságától, de még a napszaktól is. Nem mindegy, hogy milyen idősíkon, mekkora profitra vadászunk, illetve milyen beállítottságúak vagyunk. Egy daytrader nyilvánvalóan alacsonyabb kockázattal fog dolgozni mint egy swing trader, már csak abból kiindulva is, hogy naponta akár többször is pozícióba lép, kisebb stoppokkal dolgozik és egyszerre több páron is kereskedhet.
  A most következő eszmefuttatás elsősorban azoknak fog szólni, akik olyan stratégiával dolgoznak, melyet teljes mértékben ismernek és már hosszabb ideje használnak, tisztában vannak rendszerük korlátaival, azonban elképzelhető, hogy a lehetőségeket nem használják ki maximálisan.
  Vegyünk egy átlagos befektetetőt, aki rendelkezik 10.000 dollárnyi alaptőkével és elkezd forexezni. Amikor valaki tőzsdei kereskedésre adja a fejét, többször és nyomatékosan is elhangzik az alaptézis: olyan pénzzel kereskedj, amit ha elveszítesz, nem fog fájni! Azért valljuk be magunk között, 10.000 dollár elvesztése nem biztos hogy kellemes érzés és talán nem is engedhetjük meg mindannyian magunknak. Ezért aztán – alapletéttől eltekintve - szinte mindannyian felállítunk egy korlátot, ami valahogy úgy néz ki, hogy 20-30-40% veszteség benyelése után azért kétszer is meggondoljuk, hogy meghúzzuk-e a ravaszt, vagy inkább hagyjunk fel az egésszel és vonjuk ki a pénzünket a brókerünktől. Százalékban gondolkodunk, mert a hozamokat a bankok, a befektetési alapok és egyáltalán mindenki százalékban adja meg. Melyik a jobb? 1.000 dolláros számlát lenullázni, elkönyvelni 100% veszteséget, vagy egy 10.000 dolláros számlán elveszíteni 10%-ot? Ha pénzben mérjük a veszteséget, eredőben ugyanott vagyunk, egy dologtól eltekintve. Aki 10.000 dollárt utalt ki a brókeréhez, annak 9.000 dollárja nem dolgozott, csak kint pihent a számlán, míg aki 1.000 dolláros kezdő letéttel nyitott számlát, annak megvolt a lehetősége, hogy a maradék 9.000 dollárt valami másba fektesse. Persze egy kicsit most ferdítettem, mert szükség van margin igényre a kereskedéshez, de - bevallom – én még nem szenvedtem hátrányát annak, hogy a tőkeáttétet szinte egyáltalán nem használtam ki.
  A kereskedést és a kockázatkezelést a fentiek miatt én egy kicsit másképp közelítem meg. Azt szeretném, ha a pénzem egésze dolgozna, nem akarok százalékokban gondolkodni, pénzt akarok csinálni. Nem érdekel, hogy 80% drawdont mellett csináltam 300% hozamot, mert tudom hogy a rendelkezésre álló keretet a maximumon járatom. Miért ne tennék másképp? Miért lenne szükség arra, hogy 10.000 dollár tőkét utaljak ki a brókerhez, ha ennek a felével, harmadával is tudok úgy kereskedni, mintha 10.000 dollár lenne?! Ugyanakkor kockázatot vállalok dollárban mérve, mint korábban, de mégsincs minden pénzem lekötve.
  Aki foglalkozott programozott kereskedéssel és backtesztekkel, annak ismerős lehet a maximális és relatív drawdown (visszaesés) fogalma. Rengeteg időmet és energiámat felemésztette annak a több száz stratégiának a tesztelése, melyekben potenciált láttam. A kockázatkezelés rendszerint mindenhol ugyanarra az elvre épül: ha növekszik a számlám mérete, növelem a kötésegységet, ha csökken, akkor csökkentem, ezzel elérve azt, hogy az éppen aktuális egyenlegemhez mérten százalékosan mindig ugyanazt a tőkenagyságot kockáztassam és konzisztens, szép profitgörbét kapjak. Azt mondják, hogy a profitgörbe akkor szép, ha olyan mint egy exponenciális függvény. Én is szerettem sokáig, de mégsem éreztem azt, hogy ez a fajta megközelítés hozná ki a maximumot az egyes rendszerekből. Ha több pontenciál van egy stratégiában, miért használjam takarékon?
  Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a fajta megközelítés nem alkalmazható minden rendszerre és elsősorban leprogramozott, 10 éves backteszttel is profitábilisan működő stratégiák esetében van létjogosultsága. Ha egy rendszer 10 éves időtávon is képes megnyugtató eredményt produkálni, akkor jó eséllyel tudunk még rajta csiszolni úgy hogy ne nullázza le a számlánkat, viszont cserébe rendkívül magas profitfaktorral működjön.
  Az elmélet rendkívül egyszerű. Első lépésben megvizsgáljuk, hogy pipekben mérve mekkora maximális drawdownt produkált a rendszerünk. Pipekben gondolkodunk, elfelejtjük a százalékokat, új alapokra helyezzük a kockázatkezelést. Ezután túlkalibráljuk a rendszert világvégére. 10 év sok idő, ha ezt sikerült túlélnünk, akkor jó eséllyel vágunk neki a következő időtávnak is úgy, hogy kétszer akkora puffert építünk a rendszerünkbe. Ha pl. az elmúlt 10 évben 1500 pip volt a maximális visszaesés, akkor 3.000 pipre állítjuk be rendszerünket. Mit jelent ez? Mindössze annyit, hogy ha 3.000 pipet egyhuzamban veszítünk, akkor nullázzuk a számlánkat. Van tehát egy küszöbszámunk, ami 3.000 pip.
  Második lépésben megreformáljuk a kockázatkezelésünket. Bevezetünk egy új szabályt, ami úgy hangzik, hogy nem csökkentünk kötésméretet semmilyen esetben sem, kizárólag növelünk a számla növekedésével párhuzamosan. Ezzel elérjük azt, hogy a számlánk maximális egyenlegéhez képest minden esetben 3.000 pip lesz az érték, ami teljesen nullázza a számlánkat. Számokba öntve ez a következőképpen néz ki: tegyük fel, az egyszerűség kedvéért, hogy 3.000 dolláros számlával vágunk neki a kereskedésnek. Ezt elosztva 3.000 pippel azt kapjuk, hogy 0,1 lottal fogunk kötögetni kezdetben feltételezve azt, hogy olyan párokon kereskedünk, melyek második tagja dollár. Mivel kötés méretet nem csökkentünk, ezért ha elbukunk 1.500 dollárt, akkor is 0,1 lottal fogunk kötni. Gondoljunk azonban bele abba, hogy a számla felezésekor érünk el egy olyan állapotot, ami az elmúlt 10 évben egyszer történt meg és még mindig van egy ugyanekkora pufferünk.
  Abban az esetben, ha egyenlegünk gyarapodásnak indul, a lezárt (maximális) egyenleget fogjuk elosztani 3.000 pippel, vagyis ha eljutunk mondjuk 3.030 dollárig, akkor 3.030/3.000 = 1,01 lotra növelhetjük a méretet és többet ez alá nem megyünk, történjen bármi. Amikor új csúcsot ütünk, mindig növeljük a kötésegységet, a visszaesésekkel nem foglalkozunk, mivel a 100%-kal túlkalibrált védelem reményeink szerint nem fog cserbenhagyni minket.
  Jobb-e ez a fajta kockázatkezelés, mint a hagyományos százalékokban gondolkodó? Nem jobb, egyszerűen csak más. Mindenképpen kockázatosabb, de kecsegtetőbb eredményekkel is társulhat cserébe. Aki kedvet érez magában és kellően elszánt, az nyugodtan elgondolkodhat rajta és kipróbálhatja.

Új hozzászólás Aktív témák