Hirdetés
- Szólánc.
- PLEX: multimédia az egész lakásban
- Nagy "hülyétkapokazapróktól" topik
- Elektromos rásegítésű kerékpárok
- A laposföld elmebaj: Vissza a jövőbe!
- Airfryer XL XXL forrólevegős sütő gyakorlati tanácsok, ötletek, receptek
- Asszociációs játék. :)
- Mi történik egy netes csalás után?
- Öregszem
- Csalók a Facebookon. De ennyi???
Új hozzászólás Aktív témák
-
eisento
addikt
Skacok, van valakinek otlete arra a problemara, hogy pl nez a gyerek disney+ appon valami meset akkor a zene baromi hangos a beszed viszont baromi halk. van vmi app vagy barmi ami kiegyenliti? Allandoan allitgatni kell hol halkabbra hol hangosabbra.
Motorola Edge 40 | PSN ID: HUN_Ejzi
-
#13153
bajtokarpi
őstag
bajtokarpi
őstag
Sziasztok.
Nos meg van a 65c728. Jelentem egy focus kombiba kényelmesen befér. Meg is kérdeztem az eladót a szállításról. Minden további probléma nélkül lehet fektetve szállítani. Egy kitétel van, hogy a kijelző (front) része legyen felül.
sysrq
Szia. 1640x995x164,5 a doboz méretei.
[ Szerkesztve ]
battletag: bossi#2666
-
gyűrű
addikt
Hasonló botrány még sohasem fordult elő Afrikában, pedig ez a földrész híres arról, hogy emberemlékezet óta a legrendkívülibb események színhelye. Az ügyből jóformán semmi sem szivárgott ki. A nyilvánosság sohasem tudta meg, a sajtó, ha kiszimatolt is valamit, őrizkedett attól, hogy tollára vegye és az afrikai legfelsőbb körök mélységesen szégyenkezve őrizték meg a titkot, az elképzelhetetlen, fantasztikus, borzalmas eseményt, amelyet én is csak fenntartással és az olvasó legmélyebb titoktartását kérve, közlök.
1937. március 7-én délután 4 és 6 között Lorimer De La Motte tábornok fogadódélutánján, a kormányzósági palotában, a legelőkelőbb katonai és polgári személyek társaságában megjelent és teljes egy óra huszonkilenc (mások szerint harminckét) percet töltött el a 143-as számú közlegény, a marokkói helyőrség első századából.
Miután az eseménnyel kapcsolatban hivatalos közlés nem történt, mindenki másképpen mesélte el és senki sem látta tisztán az ügyet. A valóság hasonlít a drágakőhöz, annyit csiszolják, mire forgalomba kerül, hogy egészen más lesz, mint amilyen eredetileg volt.
Annyi bizonyos, hogy az ügy eredete egy utász bakancsának tulajdonítható. A század az Atlasz távoli útjairól érkezett többheti menetelés után és a vétkes bakancs, mire elérte Marokkó külvárosát, igen rossz állapotban volt. Mint ahogy öreg, fáradt embernek hullani kezd a foga, úgy hullatja az öreg, fáradt bakancs is meglazult szögecseit. Nem nagy baj, a marokkói depóból kerül még bakancs és szögecs is van igen sok. De ősidők óta a pneumatik és az elhullott bakancsszög vad haragosok. Ott tiporják, marják egymást, ahol érik, olyan ellenségek, mint a kutya, meg a macska. Ezekből a harcokból általában a kis bakancsszög kerül ki győztesen.
De la Motte táborszernagy leánya, Yvonne, nem sejtve a szegecsek és pneumatikok régi viszályát, szokása szerint százas sebességgel rohant a szép marokkói országúton. A pneumatik rávetette magát a szögecsre, a szög vadul belemart ádáz ellenfelébe, egy tizedmásodpercig tartott a küzdelem, azután egy lövésszerű robajjal a gummi kiadta lelkét. Yvonne minden ügyességével igyekezett úrrá lenni a kocsin, amely nem engedelmeskedve a kormánynak, defektes jobb első kerekének irányában siklott le az útról. A leány még mindig kezelte a kormányt és nagy erőfeszítéssel kikerült egy fát, végül azonban, szerencsére már lecsökkent sebességgel, mégiscsak egy tönkbe ütközött és nagy csörömpöléssel, robajjal, megállt az autó. Yvonne fejjel a szélvédőnek röpült, de ez szilánkmentes üvegből volt és így csak elkábult kissé, miközben erős sajgás nyilalt a térdébe. Végül nagy nehezen kiszédelgett a kocsiból…
Ekkor tünt fel közelben az úriember. Az úriember éppen festett. Nem tájképet, nem csendéletet és nem is portrét. Kilométerkövet festett. Az időjárás következtében megbarnult mérföldköveket szép fehérre festette, közepükre feketével, a színehagyott szám restaurálását látta el. Időnként, mint általában a festőművészek, kissé hátrahajtotta a fejét és egyik szemét behúnyva, tenyerét élével az orrához illesztve, megelégedetten szemlélte művét, amely ugyan nem tarthatott számot arra, hogy valaha is az Uffiziben, a madridi Pradoban, vagy más jóhírű festmények számára fenntartott helyen függjön, de mint piktura, kellett, hogy értéket képviseljen a maga nemében, tekintettel a mű bírálatára hivatott Larnac káplár szigorú kritikájával együtt járó magánzárkára. A roppant zajra az úriember, aki különben légionista volt, feltekintett és így szólt: “Nono”. Azután vette vödrét és ecsetét (miután kincstári tárgyak elhagyásáért haditörvényszék jár) és elindult, hogy megszemlélje a póruljárt autót.
Ekkor támolygott ki a kocsiból Yvonne. Harisnyáján vér folyt le, mert erősen megütötte a térdét.
– Bocsánat – szólt az úriember, – úgy láttam messziről, mintha defektet kapott volna. Nevem Vicomte D’Alarcone. – Kissé meghajolt, de nem tette le sem a vödröt, sem az ecsetet, úgy, hogy a leány elgyötört állapotában is kénytelen volt mosolyogni.
– Elsősorban be fogom kötözni a térdét. Ez egy idegen férfival szemben kissé frivol helyzet, viszont ha tekintetbe vesszük, hogy etikettszerűbb eljárás következtében vérveszteség, mérgezés…
– Ugyan mit fecseg annyit! Segítsen rajtam, ahogy tud.
– Meg fog történni. – A sovány, kissé gyerekes arcú fiatalember könnyedén felkapta a lányt, mielőtt az még szólni tudott volna és egy közeli fatönkre ültette. Azután meghajolt előtte, mintha tánc után leköszönne és varázsló módra váratlanul egy szép fehér selyemkendőt húzott elő zubbonyának ujjából. Enyhe parfőmszag érződött. Légionista, parfőmös selyemzsebkendővel! Igazán ritkaság. Letérdelt a lány elé, kulacsából vizet öntött a kendőre, azután rövid idő alatt kimosta és jó szorosan bekötötte a térdét.
– A fordulónál van egy kocsma, odáig kegyeskedjék elbicegni velem. Szívesen vinném, de vödröm kincstári tárgy és ha itthagyom, tán főbelőnek miatta. Hinterlandban egy vödör, a szolgálati szabályzat szerint, erkölcsileg annyit ér, mint ütközetben a fegyver. Valami lehet a dologban, mert tegnap egy szemtelen arab fejéhez vágtam a vödröt és szemmelláthatólag rendkívüli hatást gyakorolt rá. Nem rosszabb a puskatusnál. Viszont a kiömlött festéket levonják a zsoldomból. Nem gondolja, hogy ez igazságtalanság? Golyóval védekezhetünk az arabok ellen és festékkel nem? – Közben a leány mellette bicegett és a karjára támaszkodott. A vendéglőben Yvonne konyakot kapott, közben a katona betelefonált Marokkóba, hogy küldjenek ki a mademoiselleért egy bérautót és a megrongált kocsit vontassák be.
Yvonne azután elbeszélgetett a légionistával. Megtudta tőle, hogy valóban vicomte. A légióba azért lépett be, mert édesapja nem akarta felemelni évi apanázsát.
– Az öregem áldott jó ember, de kissé furcsa elveket vall. Rá akart kényszeríteni arra, hogy ne legyen ötventagú személyzetem, négy autóm, szóval, hogy az udvartartásomat csökkentsem le. Ezt nem viselhettem el. Megmondtam az öregnek, hogy akkor egyetlen fillért sem fogadok el tőle. Úgy is lett. Így kénytelen voltam a légióba beállni. Mit csináljak? Dolgozni nem állott módomban. Egy D’Alarconnak csak költeni szabad a pénzt, megkeresni nem. Családom több mint nyolcszáz éve kizárólag két dologgal foglalkozik: pazarlással, vagy katonáskodással. Miután a pazarlást el kellett vetnem, más választás nem maradt számomra, mint a katonaság. Mert ugyebár, megalázkodva visszatérni az öregemhez, igazán méltatlan dolog lett volna. Így kerültem a légióba, ahol elég kellemesen telik az idő. Különösen ma délelőtt. Egészségére. Ex!
Felhajtotta konyakját és a leányra mosolygott. Yvonne megint csak nevetett. Volt ebben az emberben valami különösen mulatságos. Amit mondott és tett, olyan valószínűtlen volt és mégis olyan természetes könnyedséggel adta elő, mintha mindez egy párisi kávéház terraszán történne és a világon a legtermészetesebb lenne.
– Bocsánat, mademoiselle, de azt hiszem, elfelejtette az előbb, hogy a bemutatkozás formasága kölcsönösen kötelező.
– Igaza van. – Előre örült, hogy most végre kihozza kissé a nyugalmából ezt a hűvös embert. – La Motte tábornok leánya vagyok.
– Ez kedves – mondta közömbösen a katona. – Úgy tudom, a tábornok kitünő lovas. Sajnos, engem most elszólít a piktura, kedvenc kilométerköveim várnak. Szeretném önt viszontlátni Mademoiselle De La Motte.
– Hogy képzeli ezt? – kérdezte a leány megrőkönyödve.
– Délutánonként ráérek takarodóig. Nem szeretném, ha kellemes ismeretségünknek vége szakadna. Remélem, kicsinyes előítéletek, szóval olyasmi, hogy ön tábornok leánya, én pedig közlegény vagyok, nem befolyásolják?
– Kérem, nekem nincsenek előítéleteim, – mondta nevetve a lány. – Holnap délután a kormányzóságon ismerkedési teát adok, legyen szerencsém. Látja, nincs előítéletem, de hiába hívom olyan helyre, ahol egy főhadnagy, vagy kapitány sem jelenhet meg és még az őrségen sem közlegény áll.
– Az én számomra csak az a fontos, hogy ön megfelelő társaságnak tart-e? Ez esetben örömmel fogadom el a meghívást.
– Őszintén megmondom: megfelelőbbnek tartom mostani társaságom legtöbb tagjánál. Én igazán szívesen látnám akár a kormányzósági teán is, ha a társadalom előítélete nem tenné a maga számára lehetetlenné, hogy megjelenjen.
– Ha ön szívesen lát, a többivel nem törődöm. Nagyon köszönöm a meghívást. Ott leszek. – Összeütötte a bokáját, miközben felemelte a vödröt és a kezével, amelyben az ecsetet tartotta, szalutált, azután elment. Yvonne jót nevetett a meghívási tréfán. Tréfának tartotta azt is, amit D’Alarcone felelt. Miközben hazafelé vitte az autó, némi melankóliával állapította meg, hogy ez a katona, életében az első férfi, aki felkeltette az érdeklődését.
*
Az ismerkedési teán, amelyet a tábornok és Yvonne adott a kormányzóságon, diplomaták, magasrangú katonák és néhány előkelő polgári személy vett részt. Az érkezőket a tábornok fogadta. A vendégek nagyrészét nem ismerte. Ilyenkor, az idény kezdetén, az újonnan áthelyezett és kinevezett attasék, törzstisztek és főfunkcionáriusok ismerkednek egymással. Négy óra felé, nyilt kipuffogóval, irtózatos lármával, hatalmas, vörös sportkocsi érkezett és egy csinos, jómegjelenésű, kifogástalanul öltözött fiatalember ugrott ki a volán mellől. A tábornok igazán mitsem sejtve fogott kezet vele és mikor meghallotta a nevét: “D’Alarcone vicomte”, esze ágába se jutott érdeklődni, hogy mi keresnivalója van itt. Bizonyára valami protekciós légügyi, vagy árvízkormánybiztos. Karonfogta és néhány kedves szó után bemutatta a társaságnak. Végül odaszólt Yvonnenak, aki háttal állt egy másik csoportban:
– Bemutatom neked lányom D’Alarcone vicomte barátomat.
A leány megfordult és a rémület pillanatnyi szédülésében úgy érezte, hogy a kormányzóság kacsalábon forgó kastéllyá változott. A tábornok nyomban továbbsietett és Yvonne dermedten nézett a fiatalember mosolygó arcába.
– Megőrült?… – suttogta.
– Nincs kizárva. Hogy van?
– Kérem, azonnal menjen…
– Kidob? Úgy látszik, akkor mégis csak előitélettel viseltetik…
– Nem, nem! Sőt! Féltem magát! Hiszen ezért haditörvényszék elé állítják!
– Én is azt hiszem. De végre is a fő, hogy itt vagyok. Nem mutatna be ennek a polgármester külsejű úrnak? – és egy alacsony, kövér emberhez fordult, aki csakugyan a polgármester volt.
Mielőtt Yvonne még bármit szólhatott volna, a fiatalember elvegyült a társaságban. A lány döbbenten nézett utána. Előző napi találkozásuk óta akaratlanul is többször gondolt a fiúra és ilyenkor elszomorodott azon, hogy valószínűleg nem látja többé. Most, hogy viszontlátta, valósággal megrémült.
Ezalatt D’Alarcone pillanatok alatt a társaság központja lett. Régi párisi pletykákat mesélt ellenállhatatlan humorral, majd a francia akadémikusokat figurázta ki a Goncourt-díj odaitélése alkalmából, ahogy szemöldöküket ráncolják, peckesen járnak és végül egy kétkötetes művet találnak a legjobbnak, miután kétségtelenül beigazolták, hogy egyetlen sor sincs benne, amelyről nehéz lenne kimutatni, hogy melyik francia klasszikustól plagizálta a szerző. A kormányzó szeméből könnyek csorogtak a kacagástól, két öreg diplomata és egy féllábára sánta táborszernagy letegeződött a fiatalemberrel. Ezután D’Alarcone a zongorához ült és egy pajkos kuplét játszott Mistinguette műsorából, régi, nagy zeneszerzők modorában, amivel kolosszális hatást ért el. Később a tábornok felkérésére ő nyitotta meg a táncot a kormányzó feleségével.
A második táncnál Yvonnet kérte fel.
– Menjen el – mondta reszketve a lány.
– Takarodóig igazán ráérek.
– Miért csinálta ezt az őrültséget?
– Nem haragszik, ha megmondom? Beleszerettem magába. És ha egy hölgy meghív valahova, akit szeretek, akkor kötelességem megjelenni. Holnap hol teázunk?
– Kérem, menjen el. Nagyon, nagyon fájna, ha miattam bajba kerülne.
– Igazán jólesik, hogy ennyire aggódik értem, de ma van időm, mert Larnac káplár csak holnap nézi át bemázolt köveimet. Mikor látom legközelebb?
– Ha azonnal elmegy, megigérem, hogy nemsokára viszontlát.
– Egyetlen eset, hogy boldogan távozzam. A társaság nagyon kellemes. Csak a kormányzónéval vagyok elégedetlen. Az Atkinson parfőm, amit használ, nem valódi. Micsoda kicsinyesség ez egy kormányzó nejétől? Még ma írok a londoni nénikémnek és küldetek egy üveg valódi Atkinsont. Isten vele, kislány, most már ne legyen ideges, megyek a mérföldköveimhez.
D’Alarcone azonban nem távozott “angolosan”. Ezt az eljárást udvariatlannak tartotta. Mindenkitől elköszönt. A kormányzó két kézzel szorongatta a kezét, meghívta másnapra egy uszoda felszenteléséhez, a kormányzóné partnernek kérte fel sétalovaglásaihoz. Végre Yvonne legnagyobb megkönnyebbülésére de la Motte tábornokkal beszélgetve megindult az ajtó felé. Ekkor történt a katasztrófa. A katasztrófát a kormányzó idézte elő közvetve, mert otthon felejtette a pápaszemét és elküldte érte a káplárt. Larnac káplár abban a pillanatban toppant hivatalos vigyázzba az ajtó jobboldali félfája mellé, mikor a tábornok és a fiatalember odaért. A káplár, ahogy felismerte D’Alarconet, egy pillanatra megmerevedett, mint akit gutaütés ért. A fiatalember nyomban feszes haptákba vágta magát és harsányan így szólt:
– Alázatosan jelentem káplár úrnak, kilométer hatvantól kilencvenkettőig a köveket átfestettem.
Ha azt mondom, hogy a teremben pánik tört ki, akkor enyhén írom le a hangulatot. Mindenki dermedten nézett D’Alarconera. A radványi kastélyban egykor így meredhettek az urak Bárczy Benő szép szeretőjére és titkos arájára, Kund Abigélre, midőn vadul a sebből a tőrt kiragadta és nyilt utca során táncolni, dalolni sem szégyelt. Elsőnek La Motte tábornok szólalt meg:
– Mit jelentsen ez?!
– Tábornok úr – mondta D’Alarcone vigyázzban, de nyugodtan, – a marokkói helyőrség 143-as számú közlegénye alázatosan jelentkezik.
– Káplár! Ezt az embert vasba…
– Kérem – szólalt meg Yvonne hirtelen nagy nyugalommal, – ez a közlegény a tegnapi autókarambolomnál segített rajtam és én voltam olyan bátor meghívni atyám nevében is, tehát a felelősség engem terhel.
Nagy, nagy csend volt. Olyan irtózatos nagy csend, mintha elektromosság feszítené a levegőt és nyomban robbanna valami. Az okos tábornok érezte, hogy véget kell vetni a jelenetnek. Rekedten így szólt:
– Káplár! Közlegény! Lelépni… En avant…
A káplár már ment volna, de az ifjú új vigyázzba vágta magát:
– Alázatosan jelentem, nem lenne helyes eljárás magunkkal vinni őexcellenciája pápaszemét. A beköszöntő esti órákban a kormányzó úr nélkülözné. – Néhányan nevettek. A káplár maga sem tudta, hogy jutott ki a teremből, egyáltalán nem tudta, mit csináljon, semmiféle utasítást nem kapott a fiatalemberre nézve. Annyit sejtett, hogy elfogatni nem lehet. Végül így szólt lent a kapuban:
– Közlegény! Nyomban jelentkezik az őrségen.
– Rendben van öregem. Ne izgassa fel magát – mondta, azután beült az autóba a kormány mellé és nyitott kipuffogóval olyan szörnyűséges harsogással távozott, hogy a környékbeliek rémülten dugták ki fejüket az ablakon.
*
A vizsgálat nem derítette ki, hogy honnan vett a légionista civilruhát és kitől szerezte a pénzt, amelyen autót bérelt. Sokkal később D’Alarcone elmesélte, hogy miképpen jutott a kormányzósági palota elé kifogástalan külsőségek között. Néhány hónappal előbb arab tüntetők romboltak a külvárosban. A légionisták még nem kaptak parancsot közbelépésre, tehát fogcsikorgatva kellett tűrniük, hogy a szegénynegyed boltosait kegyetlenül elverjék. Ekkor történt, hogy D’Alarcone nem törődve a paranccsal, feltűzött szuronnyal rohant egy szerencsétlen öreg kereskedő védelmére. Egymaga verte vissza a támadókat, bemenekült a kereskedővel az üzletébe és félórás ostromot állottak ki, míg végül megjött a várvavárt parancs és a légionisták megtisztították az uccát. D’Alarcone vétségéért kétheti salle de policet kapott. Ezt a boltost kereste fel D’Alarcone, miután Yvonnenal megismerkedett. A hálás kereskedő tudta, hogy milyen büntetés vár rá, ha baj lesz az ügyből, azért mégis, habozás nélkül a legelőkelőbb helyről ruhát, fehérneműt és minden egyebet bevásárolt a légionistának. Nála öltözött át D’Alarcone és a tőle kapott pénzen a belváros egyik garázsából gyönyörű sportkocsit bérelt. Így pontosan megjelent az előző fejezetben leírt ismerkedési teadélutánon.
A teadélután résztvevői elhatározták, hogy titokban tartják az eseményt, amely a világ valamennyi vicclapjában az első oldalon jelenne meg, ha kiszivárogna. És mi legyen a légionistával? Tulajdonképpen takarodóig szabadsága volt és nincs rá paragrafus, hogy a kormányzósági palotába büntetés terhe mellett tilos ellátogatnia. Az egyetlen büntetendő cselekmény, hogy civilre öltözött. Hm… Viszont a tábornok leányának a meghívása elég jó mentség… És különben is az egész ügyben igen sok előkelő ember nevetséges szerepet játszott. Végül Chamieux őrnagy türelmetlenül az asztalra csapott:
– A fenébe is! Hát dobjátok ki valahová egy sivatagi helyőrségbe és felejtsétek ott, amíg megőszül. Hivatalosan nem kell tudomást venni a dologról. Nemsokára kezdődik az offenziva, épp elég helyen van leváltás. Tegyétek a legközelebb induló rohamosztagba és a tréfán igyekezzünk nevetni, különben minket nevetnek ki.
…Este nyolckor a 143-as közlegény menetkészen jelentkezett az ezredirodában Le Fébre kapitány előtt.
– Vakmerősége annyira elkápráztatta feletteseit – közölte a kapitány, – hogy áthelyezték az Agadir erődjébe induló rohamosztaghoz. Ott kitüntetheti magát, ha továbbra is merész lesz.
– Alázatosan köszönöm, mon commendant. Igyekezni fogok.
– Sajnálom magát, fiatalember – mondta a kapitány, akinek titokban imponált az egész eset és most, hogy jobban megnézte a fiút, tetszett is neki. – Intelligens ember létére meggondolhatta volna, mielőtt ilyen ostobaságot tesz. Mi a fenének fogadta el azt a meghívást?
– Mert úr vagyok, mon commendant. Ez a légióban nem ritkaság.
– Rövidesen másképpen fog beszélni. Azért mert úr volt, most mehet a Szaharába. Mivé lesz ott abban a pokolban? Mi?!
– Alázatosan jelentem, mon commendant: az úr a pokolban is úr.
A tábornok nem tett szemrehányást. A leány olyan szerencsétlennek látszott, hogy a történtek dacára sajnálta. Yvonne most már jól tudta, hogy különös módon, hirtelen beleszeretett a légionistába. És ezt az érzelmet tragikussá tette az a tudat, hogy ő idézte elő a fiú áthelyezését a Szahara legrosszabb állomására. Néhány álmatlan éjszaka alatt egyre határozottabban úgy érezte, hogy kötelessége megmenteni D’Alarconet. De hogyan? Hogyan menthet meg egy leány egy szerencsétlen légionistát? Segítőtársra van szüksége. Különböző udvarlói között volt egy Donald nevű belga katonai mérnök, aki a gyarmati hadsereg számára is dolgozott és mint jó tenniszjátékos, közkedveltségnek örvendett a marokkói társaságokban. Élet-halálra udvarolt Yvonnenak, aki elhatározta, hegy őt kéri fel segítőtársnak. – Donald, maga okos ember és azt mondja, hogy szeret engem – mondta egy délután a mérnöknek. – Én segíteni akarok azon a szerencsétlen D”Alarconeon. Belebetegszem, ha miattam el kell pusztulnia. Tudja meg, hogy melyik szaharai erődben van. – Megpróbálom kivenni az őrnagyból. Magáért mindent megteszek, Yvonne. Másnap Donald ragyogó arccal ujságolta: – Megvan! A 143-as számú közlegény az agadiri helyőrséghez beosztott rohamkülönítményben van. – Donald! Aranyos Donald! Én mindent szívesen megtennék, odautaznék, ha tudnám, hogy mi módon lehetne elszöktetni. Segítsen nekem ebben az ügyben. – Hát kérem… – szólt a mérnök szomorúan, – én itt jóformán katonai állományban vagyok. Nehéz a helyzetem… Azért tegnap óta gondolkoztam az ügyön és van egy jó ötletem, de nem szabad elmondani, hogy tőlem tudja. – Szó sincs róla! – Mást esetleg főbelőnek érte, de magának semmi baja nem lehet. Állítson ki egy futárigazolványt D’Alarcone nevére. Csenjen el ügyesen az apja íróasztaláról egy vezérkari levélpapírt. Üsse rá ugyanott a bélyegzőt. Az is ott van az íróasztalon, hatalmas, sárgafogójú pecsétnyomó. A legtöbb gyermek tudja az apja aláírását utánozni. Maga is tudja? – I… igen… – mondta kissé ijedten. – Egész irkákat telefirkáltam gyerekkoromban a papa aláírásával. – Nézze, ez egy kissé elkeseredett eszköz, de végre is csak valami szabálytalan úton lehet megmenteni azt az embert. Az üres lapot, ha rajta van a pecsét és az aláírás, az én utasításom szerint kitölti D’Alarcone nevére, mint futárigazolványt. Ha ezt a futárigazolványt el tudja juttatni D’Alarcone kezéhez, akkor akár különvonaton, vagy repülőgépen is megléphet a fiú Afrikából. Tudja jól, hogy most kezdődik az offenziva, amellyel be akarnak nyomulni a tuaregek földjére. Minden vonaton száguldoznak ilyen küldöncök és senki sem tartóztatja fel őket. – Donald, kedves Donald! Hogy juttathatom el én az igazolványt hozzá… – Hm… Hát várjon, majd kigondolunk valami zseniálisat. A legnagyobb baj az, hogy tegnap óta nem szabad a Szahara felé utazni, csak külön engedéllyel. Ez mindig így van, ha a hadműveletek kezdődnek. Viszont magának legalább Taurirtig kell eljutni. Az közel van az agadiri helyőrséghez és odáig én is elkisérhetem, mert néhány jelentéktelen utasítást kell átadnom az ottani ütegnek… Hopp!… Ide hallgasson, szerelmes kislány. Játsszunk el egy regényt! Maga egy kicsit lenyírja a haját, én szerzek egy légionista ruhát, szépen odaadom magának az irattáskámat. Maga tud tisztelegni, jelenteni, hiszen katonalány. Egyszerűen elviszi az én táskámat az írásokkal és átadja a taurirti üteg parancsnokának. Útközben maga használja a D’Alarcone névre kiállított futárigazolványt, amellyel simán engedik utazni a hadizónában Taurirtig. Taurirtban az én táskámat az írásokkal leadja az ütegnél. Azután egyszerűen keres valakit, mondjuk, egy gyümölcsárus arabot, aki jó pénzért elmegy Taurirtból Agadirba és egy kosár datolyával együtt becsempészi a maga futárigazolványát D’Alarconehoz. Ha azután a futárigazolvánnyal nem tud megszökni, akkor fajankó. – És nem leplezhetnek le… útközben… – Ha a titkos szolgálat, vagy a vezérkar valamelyik embere kiváncsiskodik, akkor ott van magánál az ütegnek szóló utasítás az én táskámban, amelyet Taurirtba visz. Erre mindenesetre szüksége van. Bár a legritkább esetben szoktak utánanézni annak, ami a futár táskájában van. Ha azután Taurirtban leadta a táskát és talált egy arabot, akivel útnak indította a maga futárigazolványát D’Alarconehoz, akkor egyszerűen női ruhába öltözik. La Motte tábornok leányának mindenki készséggel rendelkezésére áll, hogy mennél hamarabb Marokkóba jusson. Legfeljebb a tábornok úr mérgelődni fog, hogy leány létére ilyen veszélyes időben beszökött ebbe a veszélyes zónába. – Borzasztóan félek… maga nem tudná elvinni…? – Nézze Yvonne, ha magánál egy hamis futárigazolványt találnak, amely mögött egy szívügy van, ezért legfeljebb az édesapja jól leszidja. De ha valamilyen véletlen következtében nálam találják meg a hamis futárigazolványt, ez tízévi várfogság. Még azzal is óriási kockázatot veszek magamra, hogy az irattáskámat, az utasításokat magával küldöm el az üteghez. A leghelyesebb az lesz, ha nem is utazunk egy fülkében. Én a szomszéd kupéba szállok majd, hogy szükség esetén rendelkezésére álljak, de jobb szeretném, ha erre nem kerülne sor. Úgy-e, megérti Yvonne? Maga egy tábornok leánya, de én katonai mérnök vagyok. Legszívesebben venném, ha meg sem kisérelné ezt a vakmerőséget… – Nem, nem… Nekem meg kell menteni ezt az embert. A papának majd azt mondom, hogy Párisba utazom a bácsimhoz. És kérem, mennél hamarabb… Már holnapra szerezze meg nekem a katonaruhát. Azonnal útnak indulok… – Újra figyelmeztetem, kislány, az én számomra veszélyes ez a játék. – Ne féljen! Vigyázni fogok. És nem lesz baj, hiszen végre is csak egy szerencsétlen emberen segítek. És ebben tévedett Yvonne. Mert egy szerencsés emberen segített. Ez a Donald egyike volt a legszerencsésebb embereknek, akik valaha is kémkedéssel keresték a kenyerüket. Egy órával a beszélgetés után a Mammunia hotel különszobájában ült egy cinkosával. – Szóval megvan a kulcsról a lenyomatod? – kérdezte Donald. – Már két napja. Az őr a mi emberünk. Ha vállalod, hogy elviszed Hamir sejkhez, akkor huszonnégy órán belül nálad lehet a felvonulás terve. – Láss hozzá és még ma szerezd meg a terveket. Külön futár fogja elvinni biztonságban Taurirtig, ahol majd én elveszem tőle és továbbítom. A veszélyes vasúti zónán a futár át fogja vinni. – És ki ez a futár? – De La Motte tábornok leánya. * …Az éjszakai vonatba csinos és fiatal légionista szállt be, puska nem volt nála, csak egy sárga irattáska. Nyilván futár lehetett, miután külön fülkét kapott, ahová a kalauz mást nem engedett beszállni. Yvonne de La Motte kisasszony volt ez a közlegény a sárga táskával. Nemsokára elaludt a zakatoló, döcögő vonat rázásától. Összetörve ébredt reggel. Később a hőségtől még jobban legyöngült és a zubbonyát sem merte kinyitni, mert tudta, hogy ez előírásellenes. Donald, akinek állandó engedélye volt az útvonalra, egy másik szakaszban ült, időnként elsétált a fülke előtt és biztatóan benézett a leányra. Délben elérték Aut-Aurirtot. Itt meglepetésszerűen zárt katonai kordonba futott be a vonat. Senkit sem engedtek leszállni. Az utasok közt valóságos pánik tört ki. Egy hadnagy az őrjárattal sorra vette a fülkéket. Mikor Yvonnehoz nyitott be, a lány olyan haptákot vágott ki, hogy sok zupás bakának dicséretére vált volna. Minden szó, minden mozdulat beléidegződött gyerekkora óta és anélkül, hogy kérdeznék, folyékonyan jelentette: – A 143-as számú légionista alázatosan jelentkezik. – Hol a szabadságlevele? – Hivatalos küldetésben vagyok, mon commendant. – A szíve hevesen dobogott, miközben átnyújtotta a hamis futárigazolványt. A tiszt figyelmesen megnézte és visszaadta. – Rompez! – Megfordult és elment az őrjárattal. Yvonne megkönnyebbülten, de félájultan ült vissza. Teljes egy órát állt a vonat. Mint utóbb kiderült, a “futáron” kivül minden utast megmotoztak és kikutattak. Ezt a kalauz közölte Yvonneval, mikor később bejött a fülkéjébe. – Rettenetes dolog történhetett, kérem. Nincs egy cigarettája? – Nem dohányzom – mondta Yvonne. – Mi történt? – Tegnap betörtek a vezérkar épületébe, nem olvasta a reggeli lapban? Fontos katonai írásokat raboltak el. Egész Marokkó lázban van. Mikor Yvonne egyedül maradt, nyomasztó érzése támadt. Tulajdonképpen miféle írás lehet ebben a táskában? Nem volt rá oka, hogy gyanakodjék, de már hisztériás volt a sok izgalom következtében. Mit tud alapjában véve erről a Donaldról, aki olyan szisztematikusan intézte az egész ügyet? Azt tudja róla, hogy jól tenniszezik. És állitólag néhány erődítés tervénél segédkezett. Ösztönszerűleg kihúzta a sárga táskából az írásokat. Az iratcsomó tetején ez állt: “Az első, második és harmadik zászlóalj bázisai és csapatmozdulatai egy szükségesnek látszó felvonulás esetére.” A rövidesen megkezdődő offenziva tervének egy másolata van nála! Ennyit már értett a katonai fogalmakhoz. Gyorsan becsukta a táskát, de elkésett. Donald már régen ott állt a fülke ajtajában. A lány előtt egy pillanat alatt világos lett minden. Milyen egyszerűen szaladt bele ebbe a csapdába. Mennyire nem gondolkozott! A vonat megindult… Donald leült vele szemben és mosolyogva mondta: – Úgy látom, tisztában van a helyzetével, Yvonne. Becsaptam magát, de nem mindenben. Maga áthozta a veszélyes zónán a terveket és óvta őket, mialatt engem megmotoztak. Taurirtnál átadja a táskát nekem és igyekszik hazautazni. Én viszont a futárigazolványt becsületszavamra eljuttatom D’Alarconehoz, Agadirba. – A táskát nem adom oda és ha közeledik, meghúzom a vészféket. – Eszem ágában sincs közeledni. A táskát mégis ide fogja adni. Ha megtalálják magánál a hamis futárigazolvánnyal együtt, akkor higyje el, főbelövik annak dacára, hogy nő. És azt hiszem, a tábornok sem ússza meg lefokozás nélkül, mert végre is felelős azért, ha leánya a vezérkar pecsétjét és papírját használja fel szívügyeihez, de közben egy haditervet is magával visz. Ha Taurirtnál ideadja a táskát, akkor hazamehet, megmentheti a saját becsületét, az apja becsületét és a szerelmes ifjút, ha nem, akkor én adom át magát a hatóságoknak, mielőtt feljelenthetne engem. Ez is megér valamit, mert százezer frankot tűztek ki a tettes fejére és nincs bizonyítéka rá, hogy tőlem kapta a táskát. Estére Taurirtba érünk, addig gondolkozzon. És Yvonne Taurirtig gondolkozott. -
Vhiktor
veterán
Egyértelműen, ennyiért nem tudok más alternatívát a miniled vonalon.
ISF Kalibrátor. Tv, projektor, monitor KALIBRÁLÁS PROFESSZIONÁLIS szinten Film Stúdióknak is. Spectrophotometer + Colorimeter! Bit perfect minta generátorral(YUV, RGB) tokeleteskep.wixsite.com/kalibralas █Profi tesztelés: youtube.com/c/tokeleteskep █ Klein K10A█Jeti Specbos 2501 hires 2nm
-
Vhiktor
veterán
Biztosan:) 935-nek elvileg nagyobb a fényereje és tobb dimming zonat tartalmaz valamint a hangja jobb. Ugyan még nem láttam a 935-t de kétlem hogy dupla olyan jó képe lenne mint a 835nek. 728 és 835 között hatalmas a különbség.
[ Szerkesztve ]
ISF Kalibrátor. Tv, projektor, monitor KALIBRÁLÁS PROFESSZIONÁLIS szinten Film Stúdióknak is. Spectrophotometer + Colorimeter! Bit perfect minta generátorral(YUV, RGB) tokeleteskep.wixsite.com/kalibralas █Profi tesztelés: youtube.com/c/tokeleteskep █ Klein K10A█Jeti Specbos 2501 hires 2nm
-
sysrq
őstag
Majd negyede a zónák száma, de a 935 képe alig maradt el a mellette lévő oledekétől. Inkább "más" volt mint "rosszabb". A 728-as viszont mintha direkt lett volna elállítva hogy tereljen a drágábbak felé.
Mini led mióta van? Élettartamra mi lehet a becslés?Keresek Thermalright 1150 lefogatót
-
Vhiktor
veterán
válasz
fojtviki
#13167
üzenetére
Akkor egyértelműen, gondolom nem lehet rosszabb mint a 835 csak még jobb, ha már magasabb kategória.
[ Szerkesztve ]
ISF Kalibrátor. Tv, projektor, monitor KALIBRÁLÁS PROFESSZIONÁLIS szinten Film Stúdióknak is. Spectrophotometer + Colorimeter! Bit perfect minta generátorral(YUV, RGB) tokeleteskep.wixsite.com/kalibralas █Profi tesztelés: youtube.com/c/tokeleteskep █ Klein K10A█Jeti Specbos 2501 hires 2nm
-
válasz
Vhiktor
#13169
üzenetére
Tényleg nagyon várom én is a tesztet, mert most ugye megint vannak számunkra problémak
Ha OLED akkor mi csak LG-ben gondolkodunk, a szervíz miatt, Sony más árkategória. A többi gyártóról vannak horror sztorik, szóval nem. Viszont LG kivette a DTS-t hát köszi. Oké, hogy jobb az OLED, de elvileg itt látványosabb a HDR a fényerő miatt. Azért a mostani 77" OLED árak már egy picit nagyon a fájdalom küszöböm felett van, és akkor még ilyen DTS kisstílűséggel is tetézik. Látom megint kinlódás lesz választani 
-
Vhiktor
veterán
válasz
fojtviki
#13176
üzenetére
A HDR az látványosabb ez tény. Sonyk nagyon túl vannak árazva a tudásukhoz képest.
Élsősorban, hogy lenne használva a tv? Sötétben vagy világosban nappaliban?ISF Kalibrátor. Tv, projektor, monitor KALIBRÁLÁS PROFESSZIONÁLIS szinten Film Stúdióknak is. Spectrophotometer + Colorimeter! Bit perfect minta generátorral(YUV, RGB) tokeleteskep.wixsite.com/kalibralas █Profi tesztelés: youtube.com/c/tokeleteskep █ Klein K10A█Jeti Specbos 2501 hires 2nm
-
Vhiktor
veterán
válasz
fojtviki
#13178
üzenetére
Világosabb lesz a kép c835-el, és itt most nem a feketére gondolok első sorban. Neten kell rendelni és ha nem tetszik akkor 2 héten belül elállni tőle.
Mi a másik alternatíva?[ Szerkesztve ]
ISF Kalibrátor. Tv, projektor, monitor KALIBRÁLÁS PROFESSZIONÁLIS szinten Film Stúdióknak is. Spectrophotometer + Colorimeter! Bit perfect minta generátorral(YUV, RGB) tokeleteskep.wixsite.com/kalibralas █Profi tesztelés: youtube.com/c/tokeleteskep █ Klein K10A█Jeti Specbos 2501 hires 2nm
-
válasz
fojtviki
#13180
üzenetére
Bocsánat a dupláért. Mindenképpen netes rendelés lesz, mert van itt más dolog is, most jut eszembe. Annó volt egy TCL C715 ami végülis visszakerült hozzánk
Levittük a nyaralóba és ott van használatban. Viszont páromnak volt egy lézeres szemműtétje, és nagyon fáradt a
TCL-től a szeme. Nem tudja miért, azt mondta, hogy az OLED jóval kellemesebb valamiért. Szóval ki kell mindenképpen próbálni majd itthoni körülmények között. -
#13182
szivacs1987
aktív tag
szivacs1987
aktív tag
Sziasztok!
Az alábbi problémámban szeretném a segítségeteket kérni.
A magymamámnál tönkrement az előző crt-s tv-je, és venni kellett helyette valamit.
Erre esett a válsztás: TCL 32S6200Minden rendeben működik, de sajnos a mamám ha véletlenül megnyom egy vagy több gombot, akkor eljuthat pl. az appokhoz, stb. A vissza gombbal volt olyan eset, hogy nem tudott visszamenni a tv adásokhoz. Ekkor nekem kell elmennem hozzá, hogy újból visszaállítsam a tv adásokra, mert másra nem is használja.
Azt láttam, hogy le lehet zárolni/el lehet rejteni bizonyos funkciókat, de azok nem elegek.
Nincs valami mód, hogy a TV adások kivételével a többi dolgot (kezdőképernyő, stb) letiltsuk?
A segítséget előre is köszönöm.
[ Szerkesztve ]
Gigabyte B450 Aorus Pro ● R5 3600 allcore 4,2GHz 1,31V ● Asus ROG Strix RTX 3080 V2 White OC Edition
-
#13183
Geo19870322
tag
Geo19870322
tag
Sziasztok!
Vettem egy 55C728-at, de falra szeretném szerelni.
2 kérdésem lenne:
-Falra szerelés miatt nem lesz valami hibája, bírni fogja? (súlya lehúzza)
-Milyen fali konzolt ajánlatok hozzá? (300x300 a VESA méret ugye?)
Ilyesmi volt a korábbi TV-hez, de sajna kicsi, pedig nagyon szerettem... -
#13184
rainman72
nagyúr
Geo19870322
#13183
rainman72
nagyúr
válasz
Geo19870322
#13183
üzenetére
"Falra szerelés miatt nem lesz valami hibája, bírni fogja? (súlya lehúzza)"
Ettől jóval nehezebb 75s tv is falon volt nálam.
A mostani 65C7825 is ott van ami 27kg.
Tedd fel egy [ilyenre]
A TCL most [ezen] van.Ebből van olcsobb is az adatlapon.[ Szerkesztve ]
Philips 65Oled718 Samsung 85CU8002
-
#13186
rainman72
nagyúr
Geo19870322
#13185
rainman72
nagyúr
válasz
Geo19870322
#13185
üzenetére
Előfordulhat,én nem igazán találkoztam ezzel a problemával.A 75s Philips amúgy is bevilágított talpán is,feltéve a falra se lett rosszabb,ez csak egy példa.
Volt rengeteg tv-m falon nem volt gond.
Nálad mi lesz az ott dől el mikor felteszed,elvileg minfen tv falra is van tervezve.[ Szerkesztve ]
Philips 65Oled718 Samsung 85CU8002
-
#13187
mikrofon
veterán
Geo19870322
#13185
mikrofon
veterán
válasz
Geo19870322
#13185
üzenetére
Szerintem ez inkább a keret, burkolat szerelési hibája lehet, hogyha valami feszül vagy hozzá ér valamihez amihez nem kéne...
-
#13188
Geo19870322
tag
Geo19870322
tag
Köszi a segítségeket! Meglátjuk...
-
#13189
Alc
tag
szivacs1987
#13182
Alc
tag
válasz
szivacs1987
#13182
üzenetére
Az nem elég ha bekapcsolod a sima tv módot?
Azt nem tudom, a menüben ezt hol találod, max csinálsz egy gyári visszaállítást, és rögtön az elején kiírja telepítésnél, hogy miként akarod használni. Utána csak az adókat kell újra kerestetni.
[ Szerkesztve ]
-
#13192
szjoci
őstag
Geo19870322
#13183
szjoci
őstag
válasz
Geo19870322
#13183
üzenetére
Szia!
A miénk ilyenen lóg, ajánlom (már ha nem kell hogy dönthető legyen) : [link]
[ Szerkesztve ]
-
#13195
Geo19870322
tag
Geo19870322
tag
Sziasztok,
egy ismerősöm TV-t keres és javasoltam neki egy TCL-t.
Az Euronicsban azt mondta neki az eladó, hogy ő nem javasolja, mert csak 1 év licensze van a TCL-nek több streaming szolgáltatóval is és ha az lejár akkor nem lesz a TV-n HBO GO, Disney Plus...
EZ igaz lehet vagy csak az eladó akart mást rátukmálni a srácra?
Köszi előre is a reakciókat, válaszokat! -
#13197
embe
nagyúr
Geo19870322
#13195
embe
nagyúr
válasz
Geo19870322
#13195
üzenetére
Remélem hogy ez nem igaz!
2 TCL is van a családban .... gáz lenne.
Onkyo TX-L20D, 4K Dolby Vision, streamer, HDMI, USB, phono, fehér 2.1-es erősítő eladó
-
#13199
LÁZ
addikt
Geo19870322
#13195
LÁZ
addikt
válasz
Geo19870322
#13195
üzenetére
Ha ez igaz, akkor tele lesz az apró tévékkel (köztük az enyémmel is, mert nálunk tényező volt, hogy menjen az hbo max)...
Ps. Sztem csak másik irányba akart terelni az ember, de tcl-nek kellene írni egy emailt, az a biztos
insta @laz_papa - ELADÓ CUCCOK (lego halloween figurák-Toysrus Bricktober 2022) RAZER KAIRA PRO - FOR SZÉL
-
#13200
mikrofon
veterán
Geo19870322
#13195
mikrofon
veterán
válasz
Geo19870322
#13195
üzenetére
Milyen licenc kell a gyártónak hogy egy a felhasználó által fizetett szolgáltatás működjön?
Ha OLED akkor mi csak LG-ben gondolkodunk, a szervíz miatt, Sony más árkategória. A többi gyártóról vannak horror sztorik, szóval nem. Viszont LG kivette a DTS-t hát köszi. Oké, hogy jobb az OLED, de elvileg itt látványosabb a HDR a fényerő miatt. Azért a mostani 77" OLED árak már egy picit nagyon a fájdalom küszöböm felett van, és akkor még ilyen DTS kisstílűséggel is tetézik. Látom megint kinlódás lesz választani 
Új hozzászólás Aktív témák
Hirdetés
Állásajánlatok
Cég: PCMENTOR SZERVIZ KFT.
Város: Budapest