Erről van egy szép történetem...:
Baráti társasággal nyaraltunk Kárpátalján, ahol is egy családnál káposzástészta meg főzelék volt a vacsi, illetve lehetett hozzá sört meg tejet inni... más nem is volt.
Annyira feldobott volt a hangulat, hogy észre sem vettük (2-en voltunk a családnál, egy nálam 20 évvel idősebb úriember és én), mit nyomnak belénk.
Lényeg, hogy én a reggelt elég "rosszmájúan" kezdtem, ill. felváltva "jártunk ki" az ismerősömmel..., aztán érdekes, egy órára rá, már rendben volt a gyomrunk.
Viszont: Azóta sem igen kedvelem a káposztát..., pláne ilyen formában.
Extremitás... az van/volt bőven, főleg koleszban.
Ott olyat is láttam, hogy lekvárt a levesbe...
Meg nagy pirosarany/erős pista fogyasztó voltam, minden mennyiségben raktam kenyérhez, tésztákhoz... - elvette az ízüket
Kaptunk "finom", szőrös kolbászkrémet is néha reggelire... - kiváló volt a matekóra előtti izgalommal vegyítve , meg "lógóbelű" halat, rothadt almapaprikával vacsorára.
A tasakos leves kávéval vagy kólával sem egyszerű mutatvány... régen eszegettük, most felfordult a gyomrom a gondolattól is
Szóval edződik az ember
A sajt jöhetett mindenhez, minden mennyiségben és minőségben... Magokat is szerettem rágcsálni, főleg a szezámmagot.
A mai napig egyik kedvencem a hagyma, az bármihez jöhet, főleg levesekbe... amúgy, én is szoktam volt /mostanság annyira már nem/ majszolgatni pl. a tejfölt vagy vajkrémet magában..., bár a fentieket tekintve, ez már nem olyan nagy szám
Ja, és a hagyma tejjel... dugiban iszom tejet a hagymás-kenyérhez, pedig családom minden tagja próbált megakadályozni, és mégis... Sosem volt még tőle bajom, a "hiedelmek" ellenére.
Túl nagy/kevés "étvágyam" nem volt, de csoki-korszakom igen. Volt, hogy 2-3 tábla naponta... túléltem Azért, óva intek tőle mindenkit.
[ Szerkesztve ]
:LKBK-Inventor / * Mindig más nő mellett ébredek ... a buszon. ///////////////////////