Ennek az oka szerintem hasonló ahhoz, amiért sok audiofil szinten hi-fiző ember
ragaszkodik a bakelithez (és/vagy a csöves erősítőhöz) - az analóg és a digitális közötti, lényegében áthidalhatatlan különbség.
Mellesleg árban azért (is) különül el egymástól a két irányvonal,
mert ha 50 rugóval rendelkezel, akkor filmes gépek esetén választhatsz:
egy komolyabb kompakt, vagy egy belépőszintű tükörreflexes.
Digitálisnál az 50 rugó csak a kompaktok belépőszintjéhez elég,
tükörreflexeshez kb 400e. Ft-ra van szükség.
És azt ugye mondanom sem kell, hogy a legolcsóbb filmes SLR gép képminősége nyugodtan mérhető a legolcsóbb D-SLR éhez, miközben a kettö között 350e. HUF áll...
Én személy szerint naggyon-naggyon szívesen vettem volna filmes gépet,
de tudtam, hogy nem papírkép a célom, hanem monitorra, ill. winyóra/CD-re fogok fotózni. Arról nem is beszélve, hogy így digitálison gyakorolhatok INGYEN,
ahelyett, hogy egy komoly gép árát lövöldözném el filmre, mire megtanulok úgy fotózni, hogy akár értelme is lenne megvenni azt a gépet, aminek az árát elkattintgattam
A 400e. Ft az pont az a határ,
ahol (ha az ember a digitális utat választja) el kell döteni:
bevállaljuk az SLR-t (és akkor még legalább 200e. Ft-ot bele kell invesztálni a setbe objektív(ek), vaku(k), táska, állvány, szűrők, stb),
vagy elleszünk egy csúcskategóriás ''kompakt'' géppel, ami tartozékokkal együtt is megáll 450 körül
ja, a kérdésre válaszolva:
ha 35-ös Yashicán nevelkedtem volna, és papírképeket szeretnék csinálni, én lehet, hogy analóg gép mellett döntenék.
Csak sajnos egy digitális gépen több a nyomkodnivaló meg hasonlók,
és van, aki az ilyesminek nem, vagy csak nehezen tud ellenállni
[ don't... don't believe... don't believe the hype ]