Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • BonFire

    veterán

    válasz philoxenia #2141 üzenetére

    Elsőnek az Alien filmek regényváltozatát olvastam el Alan Dean Fostertől. Alien 1-2-3. Ezek filmregények, tehát viszonylag egyszerű volt a szövegük. Aztán nekiugrottam Asimov Alapítvány sorozatának, az egy kicsit sokkoló volt az elején, de a második kötet közepe felé már teljesen felvettem a ritmust és hozzászoktam. Abból mint az öt regényt elolvastam.

    Később elolvastam a Végtelen Történet angol változatát, ami azért nem volt bonyolult, mert eredetileg ugye németről fordították angolra. Ez is tetszett.

    Utána újból Asimov felé fordultam, és a Fantastic Voyage II. olvastam el, ami magyarul talán meg sem jelent. Ez nem túl könnyű, mert rengeteg orvosi és élettani dolog van benne, mindazonáltal a cselekmény kárpótol.

    Aztán gondoltam egy merészet és egyik gyerekkori kedvencemet, Wells Láthatatlan emberét kezdtem el olvasni. Na, az brutál volt. 100 évvel ezelőtt írták, és eléggé rural nyelvezetet használ azon kívül, ami nem archaikus, sokszor csak a fejem kapkodtam, hogy ezmiez? Viszont a történetet kívülről tudom, ezért végigrágtam rajta magam, de nagyon nem ajánlom.

    Később újra Asimovot vettem elő, ezúttal a Caves of Steelt, majd Stephen King's Langoliers következett. Ez utóbbi például rendkívül egyszerű. Úgy vettem észre, Stephen King könyvei könnyen érthetőek.

    Aztán jött Michael Crichtontól a Jurassic Park majd az Andromeda Strain. Mindkettő könnyen olvasható, ponyvás.

    Utána jött a nagyágyú, Alistair MacLeantól a The Way of Dusty Death majd a Where Eagles Dare – MacLean volt az összes író közül a legcifrább, a legnehezebben olvasható. Rendkívül választékos nyelvezetet használ ugyanis.

    Most a Nimitz Classt olvasom Patric Robinsontól. Ez közepesen nehéz techno thriller.

    Én azt mondom, hogy filmek novellizált változatát érdemes elolvasni elsőként, mert egyrészt teljes értékű regénynek számít, másrészt nincs túlbonyolítva. Ezeket általában nem a kész film, hanem a forgatókönyv alapján írják, ezért tartalmazhat olyan jeleneteket, amelyek a filmbe végül nem kerültek be, vagy másképp történtek meg. Mindenesetre érdekesek. Én szeretem őket.

    Szóval Alan Dean Foster és Stephen King könnyen olvasható, Asimov pedig szokható.

Új hozzászólás Aktív témák