Szerintem vetkőzzük le ezt az optimista - pesszimista szó körüli eszmecserét, mert nyilván ez a két szó mindenkinek mást jelent. Mint ahogy feljebb is írtam, ezek a hasonlatok alapvetően a régi és a jelenlegi énemre vonatkoznak.

Beszéljünk inkább pozitív és negatív emberekről, talán más kontextusba helyezi a társalgást.

A szorongás amit te említesz alapvetően egy meg nem hozott döntés miatt van, belesodor egy szituációba az élet és te nem tudsz rá megfelelően reagálni.

A te szituációdról előre annyit jegyeznék meg, hogy sajnálom azt, hogy ilyen dolog történt veled, de ez minden bizonnyal elindított valamit. Te alapvetően egy olyan ember vagy aki alapvetően boldog a boldogtalanságában, a komfortzónád a negatív oldalon van, ezzel igazából nincs is semmi baj, ha te azt érzed jónak, na már most történt egy negatív esemény ez lejjebb lökött az érzelmi létrán ezáltal kikerültél a komfortzónádból és igyekszel bizonyos pozitív érzelmeket bevonzani az életedbe, hogy vissza kerülj abba a zónába ahol biztonságban érzed magad.

Nincsenek pozitív és negatív történések az életben, minden csak a mi reakciónktól függ, ezekben a dolgokban még kultúránként is hatalmas eltérések vannak, ergo mi döntjük el, hogy mit élünk meg sorcsapásként és mit élünk meg lehetőségként.

Az élethez nem kell szerencse, az csak rövid távon jelenthet megoldást a gondokra. Aki hosszú távon "szerencsés" általában iszonyatosan erős jellemmel rendelkezik, valamint óriási munkát fektetett mind az elméje mind az élete fejlesztésébe. Beszélgess el az adott szerencsés emberrel, hogyan látja a világot, érhetnek meglepetések.

A sorozatos sorcsapások pedig ismételten a meg nem hozott döntésekből fakadnak, személy szerint én is ismerek sok embert akik nem képesek meghozni bizonyos nehéz döntéseket, márpedig egy meg nem hozott döntés is egy döntés márpedig általában a legrosszabb. Ennél már csak az a rosszabb ha az adott ember azt sem tudja, hogy egyáltalán milyen döntési lehetőségei vannak, mert még odáig sem jutott el, hogy ezt átgondolja.

Nekem is nagyon sokszor mondták, hogy szerencsés vagyok, a hátam mögött pedig azt mondták, hogy semmit sem tettem, hanem az ölembe hullott minden, ezt általában olyan emberek mondják akiket ritkán látok és csak a régi önmagamat ismerik, akinek a legfőbb időtöltése a számítógépes játékok és a bulizás volt. Annak az embernek tényleg óriási szerencsére lett volna szüksége, hogy bármit is elérjen az életben...

Remélem nem sértettelek meg a véleményemmel, csak igyekeztem részletesen kielemezni az általad mondottakat az én világképemnek megfelelően.

Szép napot