Mert van az az intervallum, amire a beizzított rendszert (monitor belvilága) nem éri meg lekapcsolni, pontosabban nem tett volna jót a megjelenítőknek, a beégést meg senki nem szerette volna saját monitorán megtapasztalni. Sebaj, aki beruházott egy jóra, örökéletre, az meg a kopó foszforréteg általi foltokat bámulhatta. Akár milyen jó kontrasztja is volt, ki kellett dobnom egyet emiatt, pedig szerettem. Túl zavaró volt már. Semmi éles határvonalú foltosodás, de a kép egészén ott volt, itt-ott. Hány, de hány pihentető volt, ami nagyobb processzor-teljesítményt igényelt, mint az alapjárati munka a gépen, így több áramot is fogyasztva és még a képernyőt sem védte tisztessgésen, mert olyan agyatlanul volt megcsinálva, hogy 80% statikus elem, törlés meg ritkán. Persze én ezeket nem használtam. Szolíd átmenet volt a screen saver az önálló standby vagy a kézi kikapcsolás és a munkára fogott állapota között. Elvégre is konnektorból is kihúzható, nem? Megvolt a maga szerepe. Itt blank screen dolgozik 3 perc üresjárat után. Írhatna is valaki egy összeszedett szösszenetet erről a screen saver-jelenségről. Múltja, jelene, jövője, nosztalgiája, kezdete.