Annak vala az kezdetén, midőn még tejfölösszájú kiskrapek voltam, személyi számítógép vásárlásra adtam a fejemet. Pontosabban egy 487-as Intelen volt már akkor, de váltani szerettem volna 775-ösre rögtön. Bementem a legközelebbi boltba, mondtam hogy ezzel a konfiggal és + 50eFt-al mit lehet kezdni. Jajjhát nagyon jó helyre jöttem, ez kell neked, összerakjuk öcsém.
Össze is lett rakva a gép, de otthon valahogy csak nem érte el azt a teljesítményt amit szerettem volna. Ezután ahogyan okosodtam derült ki fokozatosan, hogy processzornak nem csak magórajele van, hanem sok más is amivel spórolni lehet, ugyan ez az alaplapokkal is igaz ahol nem csak a tokozás a lényeg, a memóriákról nem is beszélve, bár utóbbinál inkább a méret a lényeg. Miután haverok HDD-inek sorozatát cseszte el a gépem, nyilvánvalóvá vált, hogy nem csak alaplapot, de tápegységet is cserélnem kéne, mert a Codegen 400w-os minden zavart és nyűgöt gyönyörűen átenged saját magán.

„Ami mérhető, mérd meg! Ami nem mérhető, tedd mérhetővé!” – Galileo Galilei