úgy látszik innnen nekem vannak a legnormálisabb ismerőseim.
Fiatalként én is mentem segíteni boldog boldogtalannak, és mindenki fizetett mint a katonatiszt.
Aztán ahogy lett rendes munkám, már nem kellett az alamizsna... amennyit szívesen adtak, annyiért nem érte meg, amenyit meg ért az időm annyit nem adtak volna. Így mindenkinek azt mondtam ez baráti szivesség volt. SOHA többet senki nem hívott vissza 
Pedig amíg fizetni kellett (igaz relatív keveset), addig rendszeresen hívtak... a munka meg nem lett rosszabbul elvégezve.
...csak én vagyok helikopter?
