Mai napi sztori:

Módos vevő (nagykövet, konzul vagy mi a szösz...) HP masinériát vett valamikor a mi bótunkba...használta is nagy-nagy örömséggel.
Ma viszont ránk riasztott a telegrácson, aszongya hogy elfogyott a ténta...mit is kellene neki most ilyenség csinálni, mert hogy ő piszkítaná a papérost serényen, de ez a fránya masina csak üzenget néki, hogy cserélje ki a patronyokat ollanra amellikben ténta is vagyon...
Hát kőne venni bele olyat amellik teli van..mondánk neki...másképpen magától az nem tellik meg...nem varázserszény az...
Oszt aztat ő bele tuggya tenni?
Oszt eztet honnan a nyavalyás kénköves istennyilából tudhatnánk mi..
Hát mi voltunk nekije az a szerencsétlen politechnika tanárja, vagy mi az anyám kínja...?
No de tanult embör az, van neki fölsőbb oskollája, meg nyelveket is beszél...nem ördöngösség az...
El lett osztan küldve nékije a két patrony, egy ollan jó fekete, meg egy ollan színes, amivel szép színes fotográfiákat csinálhat, hogy bármelyik piktor elbújhat tölle szígyönében...
Hanem megint csörög az a fránya telegráf, osztan kérdezi a nagys' asszony (mert hát szígyön-nem szígyön, fehércseléd vóna a szentem) hogy most ő mitévő legyen a két kapszulával, merthogy a papérosbúl már kiforgatta őket, de hát van ezeken még mindenféle celofány, meg matrica, meg ollan aminek a nevét se tudja, meg van ő zavarodva teljesen...
Az avétos patronyokat kihuzigálta amúgy, csak hát ezek az újak fogtak ki az ő csavaros eszén...
Aztat a tanácsot adtuk nekije, hogy a fóliákat köllene lehántani mindenféleképp, oszt utána már lehet is beléje helyezni a masinériába azokat a fránya tintás tartályokat...
Rögvest meg is cselekedte ő aztat, de nem sok idő elmúltával nagy sírás-rívással panaszolta, hogy az a makacs szerkezet márpedig nem akarja a magyaroknak (vagy miket is mondok én itten, hát nem is magyar a lelkem) igazságát, nem akarnak benne a papéros lapok koszolódni...
No erre már mi sem tehettünk mást, javalltuk néki hogy kapja valaki a hóna alá az egész miskulanciát, ugorgyék bele egy ótómilba és szalaggyík el vele hozzánk, de üstöllést, oszt mi majd megcsinyáljuk jól azt a rakoncátlan téntaköpködőt...
Így is lett vala, a fránya holmi hamarost a bótocskánkban termett...s aztán néztünk mi rá úgy, mint az a bizonyos bornyú az új kapuszerkezetre: hát a szerencsétlenje nem levakart gondosan mindent a két patronról ami rajta volt?
Fóliát, matricákat...komplett elektronikát...?


[Szerkesztve]

primus inter pares