Új hozzászólás Aktív témák

• Geller72 nagyúr

  #1 aug. 16., 14:19:12

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  Geller72

  nagyúr

  Szerintem a megoldás: A.I. Meg is kérdeztem a problémáról a "házi kedvencem", azaz a saját "ajimat". . Azt hsizem, pont ugyenerre gondolt "Ő is".
  
  Változtatás nélkül közlöm a válaszát:
  
  "Szerintem az ismerősöd nem egyszerűen rendszerezési problémával küzd. Ennél mélyebb a helyzet: több évtizednyi kreatív anyagból gyakorlatilag létrejött egy egyszemélyes kulturális/kreatív intézmény, csak intézményi infrastruktúra nélkül. És ebben van a probléma kulcsa is.
  Egy emberi elme remek alkotógép, de borzalmas hosszú távú projektportfólió-kezelő rendszer. Ha egyszerre kell benne tárolni az ötleteket, kapcsolatokat, verziókat, prioritásokat, függőségeket, félbehagyott projekteket és jövőbeli terveket, előbb-utóbb állandó mentális zaj keletkezik.
  Én ezért nem egy újabb jegyzetelő alkalmazást keresnék neki. Egy kreatív operációs rendszert építenék köré.
  A rendszernek szerintem öt külön problémát kell megoldania:
  1.-Megőrzés – „semmi értékes ne vesszen el”.
  Minden projekt, történet, karakter, világ, kutatás, vizuális ötlet stb. bekerül egy tartós archívumba. Ez nem feladatlista. Az archívum célja nem az, hogy mindennel foglalkozzon, hanem hogy az alkotónak ne kelljen fejben őriznie.
  
  2.-Kanonikus tudás – „mi az aktuális igazság?”
  Ha egy történetnek van 17 változata, nem szabad mind a 17-nek azonos státuszúnak lennie. Kell egy aktuális, kanonikus projektleírás, mellette pedig verziótörténet. Ez drasztikusan csökkenti a káoszt.
  3.-Projektportfólió – „mivel foglalkozunk egyáltalán?”
  Én például csak négy státuszt engednék:
  ACTIVE – jelenleg kap erőforrást; NEXT – következő jelöltek; INCUBATING – jó ötlet, még érnie kell; ARCHIVED – megőrzött, de jelenleg nincs napirenden.
  A kritikus szabály: az ACTIVE kategória legyen mesterségesen korlátozva, például maximum 3–5 projektre. Ha egy új bekerül, egy másiknak ki kell kerülnie. Különben a rendszer néhány hónap alatt újra ugyanoda jut.
  4.-Döntési mechanizmus – „mi érdemli meg az időt?”
  Nem pusztán azt kell kérdezni, hogy „melyik ötlet jó?”. Több évtized alkotás után valószínűleg rengeteg jó ötlet van. Inkább ilyen dimenziókat pontoznék:
  kreatív érték; személyes jelentőség; egyediség; megvalósíthatóság; szükséges idő/pénz; jelenlegi érettség; más projektekhez való kapcsolódás; kulturális/örökségi érték; „ha soha nem készülne el, mennyire bánnám?”
  Az utolsó kérdés meglepően erős szűrő.
  
  5.-Örökségvédelem – „mi történik az alkotó nélkül?”
  Ezt külön kezelném, mert amit idéztél, annak ez az egyik legfontosabb mondata. Ha tényleg több évtizednyi komoly kreatív munka van ott, akkor nem elég projektmenedzsmentet csinálni. Dokumentálni kell annyira, hogy egy másik ember később megértse:
  „Mi ez? Miért fontos? Hol tart? Mi tartozik hozzá? Mi volt az alkotó szándéka?”
  Ez utóbbi már majdnem digitális hagyatékgondozás.
  
  Ami szerintem kifejezetten rossz megoldás lenne: nekiállni, és három hónapig mindent tökéletesen katalogizálni. Ez klasszikus csapda. Létrejön egy újabb gigantikus projekt: „rendszerezzük az összes projektemet”. A rendszer pedig hamarabb megeszi az alkotót, mint az eredeti káosz. :)
  
  
  Én inkább fokozatosan csinálnám. Először csak egy Master Project Registry, tehát egy központi projektjegyzék készülne. Egy projekt = egy sor vagy egy kártya. Név, 2–3 mondatos leírás, státusz, érettség, fontosság, kapcsolódó anyagok helye. Semmi több.
  Ezután jönne a kiválasztás.
  A teljes több évtizedes életműből például: 300 projekt → 50 fontos → 15 komolyan megfontolandó → 5 aktuális → 1–3 ténylegesen végrehajtott. A másik 295 ettől nem lesz kidobva. Pont ez a lényeg. Biztonságban van, ezért az elmének végre nem kell folyamatosan azt mondania:
  „Ezzel is kellene valamit csinálnom, különben elveszik.”
  
  Szerintem pszichológiailag is ez az egyik legfontosabb változás: különválasztani a megőrzést a megvalósítástól.
  És van még egy érdekes irány. Egy ilyen méretű kreatív univerzumnál szerintem már kifejezetten értelmes lenne AI-val támogatott tudásgráfot építeni fölé. Nem azért, hogy az AI alkosson helyette, hanem hogy felismerje például:
  -ez a karakter három külön projektben szerepel
  -ennek az 1998-as ötletnek van egy 2014-es továbbfejlesztése
  -ez az öt projekt valójában ugyanannak a világnak különböző változata
  -ezek a jegyzetek ellentmondanak a jelenlegi kánonnak
  -ehhez a projekthez már szinte minden szükséges anyag rendelkezésre áll.
  
  Ilyen mennyiségnél az AI valódi ereje nem feltétlenül a generálás, hanem a visszakeresés, kapcsolatok feltárása és a kognitív teher levétele lenne.
  Ha tehát egy mondatban kellene válaszolnom az ismerősöd problémájára:
  Nem azt kell eldöntenie, hogyan valósítsa meg az összes ötletét. Olyan rendszert kell létrehoznia, amelyben az összes ötlet biztonságban lehet anélkül, hogy mindegyik egyszerre követelné a figyelmét.
  
  
  És ebből szerintem már egészen komoly, jól definiálható rendszerterv építhető. Nem csak egy Notion-tábla vagy mappastruktúra, hanem egy valódi Creative Portfolio & Legacy System."

Új hozzászólás Aktív témák