Figyelem, a nyugalom megzavarására alkalmas történet következik, gyenge idegzetűek ne olvassák tovább a hozzászólást!

Ma röpült egy fél métert a Vaio-nk (lefelé). A bal oldali zsanér és a mellette található szellőzőrács eltörött. A PCMCIA kártya kiesett a helyéről, az akku fedőlapja lepattant. A kijelző műanyagburkolata a 4 oldalból kettőn (baloldalt és felül) szétvált. Az Esc-től F9-ig kiugrottak a gombok (illetve csak a műanyag sapka a tetejükről). a gép háza (maga a tepsi) hátul szintén szétugrott.

A végeredemény: a bal oldali zsanér menthetetlen, de a kijelző nyílik, záródik. A szétugrott illesztéseket visszapattintottam, semmi nem látszik ott. az akku zárófedele is visszaaplikálható volt. Az egész gép tökéletesen működik, a kijelző is, egész délelőtt ment, semmi gond vele. A PCMCIA kártya is teljesen rendben van, legalábbi visszadugtuk, és megy a WLAN. Billentyűk visszapattintva.

Összességében megúsztuk - illetve kedvesem. Az ő notija, és ő is ejtette le. Már a sírógörcsön is túl van, bár nem volt egyszerű megvigasztalni. A vicc az, hogy a 4 éves lányom is rendszeresen ezt a gépet használja, és még sosem történt baleset...

A lényeg a lényeg: nem akarom misztifikálni a történetet, hogy azért úsztuk meg ennyivel, mert Sony, inkább egyszerűen szerencsénk volt, de nekünk valahogy ez most így jólesett, hogy viszonylag olcsón megúsztuk a dolgot. Megmondom őszintén, amikor hallottam a csattanást, és láttam a gépet (szinte) darabokban, már azon kezdtem gondolkozni, hogy milyen gépet veszünk helyette...

Tanulság: notebookot két kézzel kell fogni.

Szerk: ja, aki ismer régebbről, az tudja, hogy egy kb 3 éves PCG-FR130-as AMD alapú gépről van szó, a többieknek FYI: Bővebben: link

p

I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.