Hirdetés

Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • wetomi

    aktív tag

    (#1) UnA: Köszönöm! Értem, hogy mire gondolsz a fölösleges terhelés kapcsán, de szerintem ennyire nem rossz a helyzet. Vannak nehezebb túrák is az országban pl a Kazinczy 200.

    Még a Kevélyről csúszkáltunk le Csobánka felé, amikor a mögöttem lévők arról beszélgettek, hogy 2 közül melyik külföldi (valami cseh, és német) túra jobb? Az 1000 km-es csehen csak átlagosan napi ~70 km-t kell menni két héten keresztül és tudsz pihenni, míg az 1200 km-es német (?) versenyen pedig átlagosan ~85-öt. Aztán nagy röhögve abban maradtak, hogy az 1000 eurós nevezés miatt az 1200-as német jobb, ott 1 km-re számolva olcsóbb a túra. Az ilyen elcsípett beszélgetések azért adnak egy hangulatot a túrához.

    Amúgy meg honnan tudnám, hogy hol vannak a határaim, ha nem kezdem el keresni őket?

    (#2) ncc1701: Igen, ha legközelebb ilyen távra fanyalodnék, akkor az étkezést át kell gondolnom. Pénteken pihentem és alaposan betésztáztam. Van némi fölösleg is rajtam, tudtam hol raktározni az energiát :D

    A sima energiagél is gyorsan kipörög, az igaz. Éjszaka viszont nagyon éreztem, ahogy a gyümölcsös zselés cuccokat lapátoltam be magamba egyesével, hogy szinte órát lehetett volna állítani hozzájuk. 20-25 perc után, mintha nem is ettem volna. Amúgy finom, gyorsan felszívódik, szóval gyorsan ad energiát, de hosszútávra más is kell mellé. Most egyszerűen nagyobb falat alig csúszott le.

    (#3) zoo8800: A 40-es is bőven elég tud lenni, olyan egészséges kompromisszum. A Kevélyek, a Pilis és Kesztölc felett a Kétágú-hegy és a lefelé vezető oldal. Gyönyörű a kilátás ezekről a helyekről.

    [ Szerkesztve ]

  • wetomi

    aktív tag

    válasz Tothg86 #5 üzenetére

    Mi volt a motiváció? Nehezen tudnám összefoglalni, inkább több különböző hatás eredője, amiből csak párat sorolnék fel:
    Én is akartam valami "őrültséget" csinálni, ha lehet ilyen csúnyán mondani.
    Az idén ez volt a 39 Kinizsi, szóval rajtam kívül már jó sokan megcsinálták. Ha nekik sikerült, nekem miért ne mehetne?
    Nagyon vonzanak a hosszútávú teljesítménytúrák. Futónak dagadt vagyok, de a túrázáshoz nem feltétlenül.
    Nagyon bíztam a fáradtság és az éjszakai monotonitás meditatív hatásában és bevált. Nagy élmény volt!

    Szóval sok minden közrejátszott az indulásban, de a határozott teljesítési vágy segített.

    És itt kiemelném a meditatív szót, amit a bejegyzés írása közben valahogy nem találtam. Most, hogy írtál beugrott. Tavaly júliusban tekertem én is a Balatonkört és annak kapcsán írtál az éjszakai tekerésedről és annak meditatív hatásáról pár szót. Akkor a fejembe vettem, hogy én is tekerek majd éjszaka a Balatonnál:

    Egy július végi péntek este munka után vonatra ültem és éjjel fél 12 körül elindultam Balatonvilágosról az északi partra. Zivatart mondtak éjszakára, ami 20 perc múlva meg is érkezett. Egészen Balatonfüredig áztam éjszaka és alig tudtam haladni. Kenese és Fűzfő között a zárt erdős szakaszon olyan volt, mintha egy alagútban haladnék, Mint a sci-fi filmek a fénysebesség feletti effektje. A fejlámpám megvilágította az esőcseppeket (mint a csillagokat) és azon kívül semmit nem láttam, csak a feketeséget. Szarrá áztam.

    Balatonfüredre érve már világosodott. Felmentem Sajkod felett a kilátóba, aztán Zánka, majd Monoszló irányába fel a Káli-medence felé. A hajnali nyugalomból lassan ébredt a környék, nem volt forgalom szinte még délelőtt sem. Végül Badacsonytördemicnél, 115 km körül döntöttem úgy, hogy nem megyek tovább. Közel 30 órája voltam már akkor ébren, úgyhogy a Szent György-hegy megkerülésével Tapolcán fejeztem be az utat valamikor kora délután.

    Ez is egy olyan helyzet volt, ami a hosszú távú ébrenlét és fizikai munka miatt teljesen más élménnyé formál. Itt is csak mentem és nem gondoltam semmi másra. És ez egy rettentő jó érzés, amikor az ember kiüríti a fejét és kikapcsol. Ezért szeretem a hosszútávú túrákat.

  • wetomi

    aktív tag

    válasz Kisgépkezelő #10 üzenetére

    Nálam este 8-ig 2-3 szöveg nélküli instrumentális zene járt a fejemben. Aztán gondolkoztam, hogy ideje lenne váltani és valahogy egy klasszikus Mennyország tourist ugrott be. Bő egy óráig annak a szövegét toltam magamban, fel is pörgetett, aztán visszatért az előző három a maradék időre :D

    Engem amúgy ez nem zavart, kifejezetten jól esett a monotonitás. Egy túrázó fogalmazta meg utólag nagyon jól azt, amit én is éreztem: Mentálisan jobban feltöltött, mint amennyire lefárasztott a túra.

Új hozzászólás Aktív témák

Hirdetés