Új hozzászólás Aktív témák

• #6 wetomi aktív tag Tothg86 #5

  Új Válasz 2019-05-27 10:21:40 #6

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  wetomi

  aktív tag

  válasz Tothg86 #5 üzenetére

  Mi volt a motiváció? Nehezen tudnám összefoglalni, inkább több különböző hatás eredője, amiből csak párat sorolnék fel:
  Én is akartam valami "őrültséget" csinálni, ha lehet ilyen csúnyán mondani.
  Az idén ez volt a 39 Kinizsi, szóval rajtam kívül már jó sokan megcsinálták. Ha nekik sikerült, nekem miért ne mehetne?
  Nagyon vonzanak a hosszútávú teljesítménytúrák. Futónak dagadt vagyok, de a túrázáshoz nem feltétlenül.
  Nagyon bíztam a fáradtság és az éjszakai monotonitás meditatív hatásában és bevált. Nagy élmény volt!

  Szóval sok minden közrejátszott az indulásban, de a határozott teljesítési vágy segített.

  És itt kiemelném a meditatív szót, amit a bejegyzés írása közben valahogy nem találtam. Most, hogy írtál beugrott. Tavaly júliusban tekertem én is a Balatonkört és annak kapcsán írtál az éjszakai tekerésedről és annak meditatív hatásáról pár szót. Akkor a fejembe vettem, hogy én is tekerek majd éjszaka a Balatonnál:

  Egy július végi péntek este munka után vonatra ültem és éjjel fél 12 körül elindultam Balatonvilágosról az északi partra. Zivatart mondtak éjszakára, ami 20 perc múlva meg is érkezett. Egészen Balatonfüredig áztam éjszaka és alig tudtam haladni. Kenese és Fűzfő között a zárt erdős szakaszon olyan volt, mintha egy alagútban haladnék, Mint a sci-fi filmek a fénysebesség feletti effektje. A fejlámpám megvilágította az esőcseppeket (mint a csillagokat) és azon kívül semmit nem láttam, csak a feketeséget. Szarrá áztam.

  Balatonfüredre érve már világosodott. Felmentem Sajkod felett a kilátóba, aztán Zánka, majd Monoszló irányába fel a Káli-medence felé. A hajnali nyugalomból lassan ébredt a környék, nem volt forgalom szinte még délelőtt sem. Végül Badacsonytördemicnél, 115 km körül döntöttem úgy, hogy nem megyek tovább. Közel 30 órája voltam már akkor ébren, úgyhogy a Szent György-hegy megkerülésével Tapolcán fejeztem be az utat valamikor kora délután.

  Ez is egy olyan helyzet volt, ami a hosszú távú ébrenlét és fizikai munka miatt teljesen más élménnyé formál. Itt is csak mentem és nem gondoltam semmi másra. És ez egy rettentő jó érzés, amikor az ember kiüríti a fejét és kikapcsol. Ezért szeretem a hosszútávú túrákat.

Új hozzászólás Aktív témák