Amúgy nem egyszer volt, hogy valami teljesen hétköznapi dolgot voltam képtelen megcsinálni, ami normális esetben lenne 2-3 kattintás, vagy még annyi sem és csak azért sem ment.
Megfordult a fejemben többször a visszatérés a windowshoz.
Legutóbb egyszerűen az tartott vissza, hogy nem tudom hova lementeni az adataimat, mert át kellene partícionálni a lemezemet és másik fájlrendszer sem ártana rá, ha már a windows nem hajlandó a sajátján kívül mással is foglalkozni. Na majd ha kapok magamtól egy ssd-t a rendszer alá, akkor talán előrelátóan alakítom.
Néha mantrázni kell, hogy "igen, jó ez nekem", néha olyan, mint egy jó álom amire vágyik az ember, hogy megismerje, néha pedig egyszerűen, csökönyösen a "csak azért is megcsinálom, mert ilyen egyszerűen nem tol ki velem senki" szituáció áll fent.
És ennek a háromnak a dinamikus egyensúlya áll fent nálam otthoni felhasználáskor.
