"A tanúsítvány nélküli futtatás egyetlen hátulütője, hogy az alkalmazás így minden indításkor engedélyt kér az internetre való csatlakozáskor, vagy a személyes adatok elérésekor." ez bizony remek, így valóban "összetett feladatok megoldására alkalmas szoftverek létrehozását is lehetővé teszik"

esetleg, ha nem fájlonként kérdez rá mindenre mint a JavaME, akkor talán...

Minden indítás után csak az első hozzáférési kísérletkor kérdez.

Ne arról írj amiről azt hallottad, hogy...

esetleg, ha nem fájlonként kérdez rá mindenre mint a JavaME

legtöbb telón egyszer engedélyezed aztán utána soha többé nem kérdez rá. Amúgy androidnal is telepítésnél rákérdez.

don't look up, don't look up, don't look up, don't look up, don't look up, don't look up, don't look up...

igen, ha tanúsítvánnyal rendelkező alkalmazás, akkor igen, egyébként meg mindig rákérdez...

hát nemtudom az általam írt J2ME progiknak milyen tanusítványuk volt....

don't look up, don't look up, don't look up, don't look up, don't look up, don't look up, don't look up...

Viszont telepítés után nem zaklat többet az Android. Azért a Java ME környezetek egyrészt sokfélék, másrészt még a legokosabb is tök retard... akarom mondani biztonságos ebből a szempontból.

Én Thawte-s aláírásokat használtam fejlesztésnél is, mert anélkül halál lett volna a csilliárd "engeded-e" dialógus. "Engeded-e, hogy az alkalmazás hozzáférjen a hálózathoz?" "Válassz hozzáférési pontot!" "Engeded, hogy az alkalmazás hozzáférjen a kontaktokhoz?" "Engeded, hogy az alkalmazás felhasználói adatot olvasson?" "Engeded, hogy az alkalmazás felhasználói adatot írjon?" "Engeded, hogy az alkalmazás X Y adatait szerkessze?" Ad nauseam ismételve.

Szerencsére nem nekem kellett beszereznem a tanúsítványt, hanem készen kaptam Drága lett volna házilag.

[ Szerkesztve ]

“All nothings are not equal.”