Stoorryyyy time:

- Szolnok, vártam az oktatómra, mentem forgalomban vizsgázni. Odajött egy nő, hogy éhes, adjak pár forintot. Mondtam, hogy pénzem nincs, de tudok adni neki sajtos tanglit ezt azt. Szerényen elfogadta, majd úgy betömte szegény, hogy megesett rajta a szívem, vettem még neki egy szeletelt kenyeret meg egy vajkrémet, hogy legyen későbbre is. Ez már csak azért nagy szó, mert akkortájt csóró koleszos gimis voltam, abból is az a fajta, aki még barátnőt is tartott

- Szolnok, valamelyik CBA előtt (anyagi helyzet hasonló): "Éhes a kisfiam, párforintot kajára" "Majd ha kijöttem, felváltottam a pénzem". Aztán bent kitaláltam, hogy inkább viszek ki enni. Zsömle, tömlőssajt, meg egy ivójoghurt. Kimentem, odaadtam. "Hát egy kis felvágott mán nem vót a zsömlébe?" Na bammeg....

- Budapest, Népliget. Fiatal srác, jól öltözött, drága szemüveggel a fején, látom, hogy próbál embereket megszólítani, de nincs mersze. "Tudok segíteni?" Hát, az az igazság, hogy kizsebelték, pénztárca nincs, telefonján nincs pénz, megy hazafelé, de se jegy, se Budapest bérlet, se szólni nem tud senkinek, hogy segítsen neki. De higgyem el, hogy nem koldus. Jót nevettem, mondtam hogy látszik rajta, hogy nem az. Odaadtam a telefonom, és egy kis pénzt. Bár gyanús volt, hogy egy szót nem kérdezett, hogy hogy adhatná később vissza. Gondolom meg volt illetődve, legkisebb gondja volt erre gondolni.

- Budapest, Blaha, McDonalds. Asszony bejön a pujával, márkás parfum eladó. Mondom kösz nem, amúgy sincs sok készpénzem. De éhes a gyerek. Mondom akkor itt van neki sajtburger meg krumpli, egyen. El is vitte, meg is ette. Aztán láttam hogy a parfüm amit árul pont az, amit használok, megkérdeztem hát, hogy mennyi az annyi? Ötezeré szoktam adni fiatalember, de mongya mennyi pénz van magáná'? 2000 forint meg egy félmarék apró. Na jóvan aggyaide szegények vagyunk kicsi péznek is örülünk.

- Budapest, 4-6 villamos. Odajön egy fószer egy FN újsággal. Adok neki egy 200-ast a zsebemből. Hát az újság az 500 forint. Mondtam oké, de nekem nem kell az újság, csak tegye el. Mit képzelek én, ő nem koldul, hanem becsületesen újságot árul, neki az alamizsna nem kell. Ezen ott és abban a pillanatban nagyon felhúztam magam, majdnem elküldtem valahová. Aztán valahol megértettem, gondolom nála van egy szint, ami alá nem szeretné adni a saját önbecsülésében.

- Budapest, Petőfi híd, budai hídfő aluljáró, 11 óra. "Szépjóestét fiatalember, pár forintot gyógyszerre" "Na eltakarodsz, azért adjak, hogy utána összefsd a járdát?" "Mitugacc te kcsg gyerek miii, woáááoáááuuáá". Háttérsztori, hogy az ott huzamos ideig lakó pár rendszeresen telekakkantotta/huggyantotta a járdát (pedig van zöldterület konkrétan a járda mellett!) Nem egyszer volt, hogy mentem le a lépcsőn, és letolt gyatyával szimplán lehajolva a nő sugárban fsott az aluljáró (miattuk) frissen festett falára(!)

Szumma:
Pénzt maximum csak olyankor adok, ha valaki valamit tesz érte. Nem kell hogy jó legyen, de énekeljen táncoljon, meséljen viccet, elvégre én is dolgozom a pénzemért. Ennivalót pedig amikor csak tudok adok, ha kérnek. Minden alól kivételt képeznek azok az emberek, akik olyannyira elhanyagoltak, gusztustalanok, amit már a hajléktalanságukkal sem lehet magyarázni.

[ Szerkesztve ]

Mások számára a kondi fáradós, nekem farad-os...