Nekem talán. ha egy-két napig volt naplóm
Nem vagyok igazán rendszerető, ráadásul újra elolvasva egy régebben fogalmazott írásomat, rögtön nem tetszik.

Később általában nem értek egyet azzal, amit korábban leírtam. Ehhez néha évek kellenek, néha percek csak...

Csuda tudja.
Talán érdekes lenne olvasni, hogy mikor, és hogyan szedtek le a fáról, amelyre felmászni ugyan igen, viszont róla lemászni nem tudtam.
Ezernyi apróság lehetne mosolyogtató, vagy megható emlék.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Gyerekkoromban én is hasonlóan indultam neki a naplóírásnak, mint Te tetted. Pár hét után nekem is lohadt a lelkesedésem, és abba is maradt az 1-2 hét eseményei után a mindennapjaim lejegyzése. Mentségünkre legyen mondva, a gyerekkorban az volt a szép, ha együtt voltunk a barátainkkal. Kinek volt akkor ideje a naplóírásra?

Első gyermekem születésekor kezdtem el tartósan naplót vezetni, ez 6 évvel ezelőtt volt. Akkor még nem volt internetünk, így hát kézzel jegyeztem le az eseményeket. 1,5 éves korában betelt a kis könyv, és sajnos nem folytattam tovább a naplóírást. Kb 21 hónappal ezelőtt megszületett a második gyermekem, és akkor megint naplóírásba kezdtem, amit azóta is lelkesen teszek minden nap. Rákaptam az ízére, és hiányzik, ha nem írok. Sokan olvassák, mert itt van az oldalon a logoszférában, és ez nagy lendületet ad nekem. Köszönöm.

Ti férfiak soha semmit nem tudtok megtalálni. A teafű a gyógyszeres fiókban van egy kakaós dobozban, amire rá van írva, hogy só.

Már bocs, de könnyeim törölgetem aláírásod olvastán, és nem azért, mert elszomorított. Egyszerűen röhögök, és ha a buszon jut majd eszembe, ott is "el fogom magam sírni" rajta.

Időm volt rá, csak éppen szürkült a varázs. Ma nem történt semmi különös, ma nem történt semmi különös, így tovább. Ezért dobtam sutba a naplót. Pedig igenis, ezernyi csoda történt, csak akkor természetesnek tűnt. Inkább lusta voltam írni. Ezzel pedig megfosztottam a világot egy olyan kincstől, mint a "tiszteletre méltó, nagytekintélyű, fáradhatatlanul alkotó, pótolhatatlan" Solyka naplója. Meglesz nélküle is a világ.
Emberi dolog az érzelem. Talán mosolyogva könnyeznék, vagy könnyezve mosolyognék, ha most olvasgatnám azt a naplót, amely nem íratott meg. Akár szomorú a napi történet, akár vidám. De az én életem egy parányi szeletkéje, és én írtam kusza ákombákomokkal.
Szerencsére, vagy sem, memóriám penge. Mindenre emlékszem, még kétéves koromból is. Ez nem vicc. És ha hátra dőlök a fotelban, és elrévedek, akkor újra átélem a velem történteket. Érzem az illatokat, szagokat, ízeket. Ez sem vicc.
Azt viszont sajnálom, hogy az a bizonyos napló nem létezik.

Köszönöm soraid.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Ha visszaolvasva szégyelled akkori önmagad, az számomra csak arra utal, hogy szándékosan (tudatosan) nem arról írtál, amit éreztél, gondoltál..Illetve csak azt írtad le AMIT átéltél, de a HOGYAN kimaradt. Az élet nem dokumentumregény, nem lehet/érdemes tárgyilagosan írni róla. Viszont, ha tényleg úgy igyekszel leírni dolgokat/gondolatokat, ahogy átéled őket, mégha banálisnak, butaságnak tűnik is, visszaolvasva tényleg hasznos, esetenként megmosolyogtató lehet.

Ha szárnyak nélkül születtél, ne tégy ellene, hogy kinőjenek.

"Zsenge kiskamasz koromban..."

Rá cirka egy évvel találtam nem hozzám méltónak a naplót, ahogy írtam is. Lehettem 9-10 éves. Nem gondoltam én arra, hogy majd felnőtt fejjel örülnék, ha meglenne. Csak a kis dedóst láttam, aki már nem én vagyok.

Köszönöm az észrevételt.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Bocs, ha kioktató jellegű volt, nem annak szántam. Saját tapasztalat, és ezeket hajlamos vagyok úgy kezelni, mint egyedi megvilágosodást. Én is írtam régen naplót, és én is szégyelltem akkori önmagam, és a gyerekes problémáimat. Viszont én megtartottam őket, talán csak önsanyargatásnak. Viszont azt a napló-sorozatomat, amit a válásom után kezdtem el, már egész más szemmel kezdtem el. Nem is naplónak indult, egyszerűen csak ki akartam írni magamból mindent. Abban már csak a gondolataim vannak és az érzéseim. Sokkal hasznosabb, mit elődei. Szóval bocs, ha kissé megtapostalak...

Ha szárnyak nélkül születtél, ne tégy ellene, hogy kinőjenek.

Megnyugtatlak, nem volt kioktató a hangnem. Ha az lett volna, finoman szóvá tettem volna.

Ahogy írtam is, szívesen olvasgatnám azt a naplót. Sajnos már nincs meg.

Bizonyos értelemben én is elváltam decemberben. Örökre. Itt hagyott a feleségem, pontosabban elragadta a halál. Gondoltam, hogy ahogy Te, én is írásba öntöm érzéseim, bánatom, gyászom, aztán letettem róla. Elengedtem őt, és nem akarom, hogy az írás itt tartsa.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Naplot ugyan nem irtam, de "kicsi" koromban mindenfelevel probalkoztam, verset pl. biztosan sokat irtam, es ha hiszed, ha nem, azok is ugyannnak a "gaztüzhely elötti" csodanak az aldozataiva valtak, mint a te naplod, ugyanazzal az inditekkal. A stilusa meg ennek a "bejegyzesnek" is felreismerhetetlenül a tied, egyszerüen jol esik olvasni.

[ Szerkesztve ]

Ó, szerintem mindenki ír verset zsenge korában. Én is írtam, nem is keveset. Megosztom Veled egy kétsorosom, melyre ma is emlékszem.
Húsvétra kölni,
Szeretlek Gyöngyi!
Lehet mulatni rajta, de akkor minden érzésem, fájdalmam öntöttem ebbe a két sorba. Ugyanis nem volt pénzem kölnire, mert amit anyámtól kaptam, azt elvesztettem. Csak vágy maradt a locsolkodás, mint ahogy vágy maradt az is, hogy Gyöngyi rám mosolyog.

Írásos formában ugyan elvesztettem emlékeim, de agyamban halálomig őrzöm őket.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Hát igen... Szinte szóról szóra megtörtént velem is gyerekkoromban az, ami veled. És sajnálom hogy nincs meg egyik naplóm sem. / az én memóriám nem annyira penge.. /

[ Szerkesztve ]

Vendégek vagyunk a Földön .S ha vendégségbe jöttünk, legyen ajándék az életünk.:-) / Gil /

Elhiheted, szívesen dőlnék hátra a fotelben, és olvasgatnám a porló lapokat. Nincs mit. Maradnak az emlékek, amelyek elevenen élnek.
Ki tudja, talán ajándék, talán büntetés az emlékezet...

Bejelölésed köszönöm, visszaigazoltam.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Bocs az offért, de tudod hogy pont ilyennek képzeltelek az írásaid alapján ?
Amúgy szerintem jó ha emlékezünk. Nekem kellettek a negatív dolgok átélései ahhoz, hogy ilyen emberré váltam, ilyen ember vagyok. Ezért ezekre is szívesen emlékezem ma már.

Vendégek vagyunk a Földön .S ha vendégségbe jöttünk, legyen ajándék az életünk.:-) / Gil /

Ez az én birodalmam, és ami témába vág, azt nem minősítem OFF-nak.

Nos igen. Valahol hordozzuk mindazt, ami jellemez minket. Kisugárzik viselkedésünkből, pár soros írásunkból is.
Kimondott öröm számomra, ha engem láttál írásaimban, mert ez azt jelenti, hogy őszinte tudtam maradni.

A negatív dolgok kikerülhetetlenek. Ki hogy viseli el, éli át a nem kellemes történéseket, egyénfüggő. Van, aki épít belőlük, van, aki megtörik súlyuk alatt.
Nos igen, az idő a legjobb orvos. Megszépül a legkellemetlenebb élmény is idővel. Ez alól talán csak a gyász a kivétel.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Tudom. Nagyon nehéz lehet most neked....

Vendégek vagyunk a Földön .S ha vendégségbe jöttünk, legyen ajándék az életünk.:-) / Gil /

Nehéz, nagyon nehéz.
Hiányzik a tutujgatás, a jelenlét, elcsórt tőlem a sors valamit, valakit.
Tehetek ellene? Semmit az égvilágon.

Agyam naplója működik.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

hasonlóan írtam én is valamikor naplót, bár én sosem szégyelltem amit beleírtam, még most is megvan talán valahol. inkább jót nevettem rajta

úgy tervezték, hogy kibirjon egy atomtámadást is. De nekünk komolyabb fegyvereink vannak, mint pl Béla bá, a földmunkagépkezelő

Akkori énem szégyellte fiatalabb változatát. Ma már nem szégyellném, de nincs mit nem szégyellni.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Az a baj, hogy nem lehet egyszerre menni...Valakinek muszáj előbb.Így talán megvédted őt attól, hogy őneki legyen nagyon szomorú a lét nélküled...
/ úgy gondolom, ha van túlvilág, akkor a testünket levetve kitárulkozik a bölcs , derűs és időtlen lelkünk,ami másképp látja a test halálát mint mi itt. /

Vendégek vagyunk a Földön .S ha vendégségbe jöttünk, legyen ajándék az életünk.:-) / Gil /

Na jó, akkor hadd meséljek valamit.

Volt egy házaspár, nagyon szerették egymást. Mindkettőjük vágya az volt, hogy ne éljék túl a másikat, mert azt nem tudnák túlélni. Fura? Hát persze, de érthető.
Egy napon a férfit agyonvágta a munkahelyén az áram. Mentők ki, sajnálkozás, vége. Kutatás a táskában, telefonszám megvan, értesítsük az asszonykát.
Riiiiiiing, riiiiiiiing...
Semmi. Nem vette fel senki.
Kiment a rendőrség is az asszonykához, potyára.
Miután az asszonyka sem volt elérhető, betörték az ajtót. Ott feküdt a nő üveges szemmel a padlón.
Az orvosi jelentés szerint cirka azonos időpontban haltak meg.

Most mondd, miért nem adatott meg ez a kegy nekem?

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Nem tudok válaszolni a kérdésedre, nem vagyok annyira okos. Én csak melletted tudok lenni a fájdalmadban...

Vendégek vagyunk a Földön .S ha vendégségbe jöttünk, legyen ajándék az életünk.:-) / Gil /

Vakegérke!

Az írásaidat olvasva azt kell mondjam, minden tiszteletem a tiéd!

Tisztelem ezt az optimizmust, miután annyi év után elvesztetted azt, akit szerettél.

A történet eszembe juttatta a (volt) szomszéd házaspár történetét. A bácsi 1 hónappal élte túl szeretett felesége halálát. Meg is mondta, nincs igazából már miért élnie és szép csendben, minden betegség nélkül el is ment a "mama" után. Biztos együtt vannak valahol, Isten tudja hol.

Ha két lélek összetartozik, és úgy szeretik egymást,ahogy leírtad, akkor azok együtt lesznek halál után is. Lehet, hogy pár élet eltelik, mire újra találkoznak, de biztos, hogy fognak. Én ebben hiszek.

Kívánok további boldog életet, és hogy továbbra is lepj meg minket gyönyörű történetekkel.

Köszönöm.

Véleményed megtisztelő, köszönöm.

Talán olvastad A "szikla" című írásomat. Akár a szomszédotokban élt házaspár története is lehetett volna.

A fájdalom itt van még bennem, de az élet szép, ha beledöglünk is. Túl kell lépni a történteken. Optimizmusom lesz az utolsó, amely meghal bennem.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)