A kommunikáció alapja a jólneveltség. Ergo ha valakit megszólítok, első dolgom napszaknak, személynek megfelelően köszönni.
Valóban hatalmas bajok vannak a világban, de ez talán annak is "köszönhető", hogy a szülők nagy része nem neveli, hanem eltartja gyermekeit.
Most mondd, honnan tanulna illemet egy ifjú emberke, ha nem a szüleitől? Ha idegen szól rá faragatlan viselkedése miatt, leugatja.
Szerinted ez rendjén való?
Elmesélek valamit.
Elöljáróban elmondom, hogy végtelenül gusztustalannak találom, ha valaki tátott pofával csámcsog egy rágógumin, és úgy traccsol társával, hogy közben füles agyig tolva, mert zenét hallgat. Most vagy beszélgetek, vagy zenét hallgatok, ugyebár.
No, szóval álltam egy buszmegállóban, és elém toppant egy ilyen srác. Rágógumi csámcsogás, fülében a zenei élvezet. Megkérdezte, hogy melyik busz megy már nem tudom hova. Tagoltan, de nagyon halkan mondtam, hogy jó napot kívánok. Turkált a zsebében, gondolom lehalkította a zene forrását. Újra kezdte, de már köszönt, kérdése ugyanaz volt. Köszöntem én is hallhatóan, aztán némán folytattam, hadonászva mutogattam, miközben tátogva magyaráztam, hogy melyik busz, és hol kell átszállni melyikre, hány megálló, meg minden.
Ez a srác megértette a leckét anélkül, hogy eldurvult volna a helyzet. Kivette a füléből a dugókat, és immáron már nem is rágott. Elölről kezdte.
Udvariasan köszönt, fogadtam illő tisztességgel, és újra feltett kérdésére érthető, kimerítő választ adtam. Elköszöntünk, mentünk dolgunkra.
Remélhetőleg tanult valamit.
Parasztnak lenni könnyű, csak aki parasztként viselkedik, az számítson rá, hogy leköpik, jobb esetben kioktatják.
Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)