Nem tudom, mint ahogy azt sem, hogy az itteni hozzaszolasaim kinel verik ki a biztositekot. De mivel leirtam oket, hat vallalnom kell kesobb is, a kivaltott reakciokkal egyutt. Ugy vagyok vele, hogy nem vagyok befolyassal masokra, maximum elvarasaim lehetnek. Nezopont kerdese, hogy sajnos vagy szerencsere, de mindenki azt ir, amit akar. Rolam is.
Viszlat: azt kell mondjam, az elozmenyeket akkor megsem ismerem annyira. Hogy ki, mikor, kinek, mit artott vagy kavart, az ugye szubjektiv, masok mashogy gondoljak. Bevallom oszinten, lehet, hogy naiv vagyok, de nekem Vakegerke esetleges gerinctelensege nem volt ismert vagy lathato, az viszont igen, hogy mekkora negativ indulat milyen stilusban alakult ki. Masik meg az, hogy szemelyesen engem se Vakegerke nem erdekel, se guga, egyik se rokonom, se baratom, inkabb az zavar kicsit, hogy mar itt is ez a kommunikacios stilus megy. Mimoza vagyok vagy idealista?