Derék történet! Kellenek az ilyenek az ember életében, mert innen is tudja, hogy nem egy dögunalom volt, ami eddig elmúlt!
A katonaság piálás mátrixban szerintem mindenkinek van története. Már aki részese volt ennek a dimenziónak. Ez a remek írás óhatatlanul is előhozza az emlékeket és a leküzdhetetlen vágyat, hogy a felidézést követően képernyőre vesse azokat.
Én egy reptéren voltam sorkatona. Ott a vadászrepülők egy bizonyos típusának radar berendezését tisztaszesszel hűtötték. Az ottani szakzsargon csak repszesznek hívta. Na most az mindenki számára nyilvánvaló, hogy ez a szesz nem mindig a repülőgépekben végezte földi pályafutását, mert ami megszerezhető azt ugye meg is szerzik. Pláne a hetek óta bent lévő sorkatonák. Na most egyszer úgy hozta a sors, hogy egy palack repszesz feltűnt a körletben és hát fel lett dobva a magas labda a körletben lévőknek, hogy úgy sem mered meghúzni! Nem, én nem voltam olyan bátor, hogy beleigyak, de volt egy surranótársam, nevezzük Balázsnak, aki bizony a bő egy liter felét egy húzóra megitta. Mintha csak vizet ivott volna. Mindenki csak lesett. A produkciót pedig azzal zárta, hogy a gyomrából visszatörni kívánó cuccot bizony nem engedte szabadjára, visszanyelte. A továbbiakról csak annyit, hogy a srác még másnap is csak úgy tudott egyenesen menni a folyosón, ha neki dőlt a falnak.
És ez csak az egyik történet.

Igazat mondani könnyű, csak elhitetni nehéz!