Sréhen szembe velünk lakik egy nyugger (kibírhatatlan személyisége van, az összes lányával együtt, emiatt szoktuk őket/házukat kígyóveremnek hívni).
10 éve volt egy műtétje a lábával, valamilyen érrendszeri betegsége miatt. Pontosan nem tudom, de a lényeg hogy a jobb lábára sántítva kezdett el közlekedni, bottal a kezében. Sajnáltam is őt emiatt, nem vagyok kárörvendő típus...
De a sajnálatom azonnal szertefoszlott, mikor az utca túloldaláról figyelemmel követhettem a nulladik perctől, amint a néni felkapja a botját és sprintel a busz után. : o)
egy világ dőlt össze bennem,ami az idősebb korosztályt illeti. (jómagam 25)
