A végén mondtam valamit.
Az élet szép.
Ez felkiáltójeles. Annyian nyűglődnek piti problémákon, annyian panaszkodnak, hogy nekik mennyire rossz.
Persze igazuk van, csak nem látják meg az apró szépségeket, nem indítják az apró impulzusokat, amelyeket a közelükben lévők vehetnének.
Mennyibe kerül pár kedves szó? Mennyibe kerül egy mosoly?
Könyörgöm, én csak egy bevásárlásról meséltem.
Mennyi élményt nyújthat egy prózai tevékenység, napi rutin.
Én látom a lehulló falevelet, látom a velem szembe közeledők arcát, látom az eladók fásultságát, látok, látok, látok.
Átok.
És öröm.
Az élet szép.
Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)
