Gyerekként, ifjoncként nem követtem el olyan hibát, amit ki kéne javítanom. Legalábbis olyant nem, ami befolyásolta a sorsomat. Apró dolgok persze voltak, megbántottam némelyeket, keserűséget okoztam annak a lánynak, aki szerelmes volt belém. Azóta már rég megbocsájtottak, ahogy én sem őrzök negatív emlékeket az engem megbántó személyekről.

Kemény korban nőttem fel, korán meg kellett tanulnom érett módon gondolkodni. Ma már viszont megengedhetem magamnak, hogy léhán éljem az életem, és gyerekként huncutkodjak.

Az öregkorra mondják, hogy második gyerekkor. A mondás cirka arról szól, hogy az idős ember agya egyre kevésbé fogékony, testileg gyengül, akár még felügyeletre is szorul.
Nem tartom magam öregnek, igazából nem is vagyok az, bár a kenyerem javát már megettem. Remélem ez így is marad mindaddig, míg eljön az ideje, és elmegyek a feleségem után.

Mai eset.

- Csóóókolom! - Gyerekként hangsúlyozva, széles vigyorral.
- Jó napot kívánok. - A hölgy kicsit furcsán néz, de mosolyog, és ez jó jel. - Mivel szolgálhatok?
- Kivehető ajtós turmixgép, ha volna... - Itt belefért egy kis zavart toporgás.
- Momentán nincs, Weiner elvtárs elvitte az utolsót. - A hölgy sem mai csirke.
- Ne tessék mondani, hogy potyára jöttem! - Itt pityergősre vettem a figurát.
- Á, nem potyára. Talán valami jó kis illatszert adhatok? - Komolynak mutatja magát a hölgy, de a szeme huncutul mosolyog.
- Ó, hát tudok én nemet mondani magácskának? - Negéd csorog a mosolyomon.
- Szerintem nem. - Újra mosolyog a hölgy, miközben fiatalodik jó pár évet.
- Akkor kérnék szépen két Cuba after shaveet. - Ezt úgy mondtam, ahogy le van írva. A hölgy eltűnt egy gondola mögött, de hallottam, hogy kuncog.
- Tessék parancsolni. Ez nem a pancsolós fajta, ezt fújni kell közvetlen az arcára.
- Khm... Volna egy javaslatom.
- És mi lenne az?
- Kifizetem, de csak az egyiket viszem el. A másik itt marad. Otthon megborotválkozom, aztán rohanok ide, magácska pedig befújja a pofázmányom, és szétmaszatolja azzal az édes kis kezecskéivel. Ha elfogy, azonnal kifizetem a következőt.
- Éhéhén... nem mindig vagyok ám ihihitt... de Robi... majd megbeszéhéhélem vele... - Na, itt már kitört a hölgyből az egészséges nevetés, ahogy én sem bírtam ki, hogy megmaradjak a csendes mosolygásnál.

Megvettem, hazajöttem, és most elkönyvelem, hogy van egy újabb szép emlékem.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)