A prepozíciót látom én a tető dologban. Szerepeltetni kell a versenyzőket, különben ül a produkció. A kislány már járt tetőn, nem mellesleg pehelysúlyú kiscsirke, jó volt ez így. A pasik meg pasik, azok mindig mennek minden irányban, azok olyanok! Ugyanolyen prepozíció a nagyhangú-fülsértő lány, kemény az olyan. Elmondása szerint "elleszünk".
Ők ketten igen, de a többiek?
Arról szól ez, hogy az alap készségeknek híjján vannak, tehát a sorrend nem a szunyókahely elrendezése lesz, hanem a bámészkodás. Nem is baj, tanul az ember, menet közben. Szerintem is jobb a jobba menni, ahogy már fárad a társaság. Aki előbb kiesik és csak a pajtát kóstolhatta meg, az persze úgy járt.
Na, kezdődik már? Titkos befutó a Nagy Noémi néni, álomszerű jelenségként szellemruhában libeg némán ide, meg oda, kiszimatolja a körzetet maga körül.
