"Én ritkán látok körülöttem meghitt, biztos kapcsolatot!"

Pedig van, bár korunkban egyre kevesebb.
Ma már nem divat az életre szóló kapcsolat, házasság. Holtomiglan, holtodiglan. Aki nem így érzi, az bele se vágjon.

Jómagam majdnem 35 évet húztam le életem párjával, ebből közel 33 év volt házasság. Hűtlenség nuku, életem párjának én voltam az egyetlen férfi életében.
Úgy éreztem, hogy megaláznám nem csak őt, hanem magam is, ha más nő ágyába bújnék. Arról pedig szó sem lehet, hogy közös ágyunkat beszennyezzem más nő illatával/szagával.
Aztán ugye sokkal jobb terített asztalnál étkezni szájízünk szerint, mint lopott falatokat bekapkodni mondjuk egy WC háta mögött.

Már gyerek koromban sem értettem, hogy miért mennek a bácsik idegen nénikhez, amikor gusztusos feleségük van.
Vén fejjel sem értem.
No persze, van egy kapaszkodó. Megvénült az asszony, elhízott, meg hasonlók. Ám tény, hogy közben a férfiak sem lettek fiatalabbak, és hasonlatosak Dávid szobrához.

Női szemszögből nézve egy kicsit más a dolog.
Elhanyagoltnak érzik magukat, mert ugye a haverok, a meccs, meg a sör, no meg a meló.
Ha viszont egész nap a szoknyájukon ülne a férjük, akkor meg az volna a baj.
A haverok lehet, hogy barátok, és nélkülük üresebb lenne az élet. Rájuk lehet számítani, velük lehet nagyokat dumálni, még sírni is lehet a vállukon. Ezek férfi dolgok.
Meccs, meg sör.
Édes Istenem, korántsem hiszem, hogy a meccs tölti ki a férfiak összes idejét. Inkább féltékenység a nők részéről. "Törődj velem!" Ha pedig sörös a férfi, az volt régebben is. Akkor nem volt zavaró?

A meló külön fejezet.
Két okból gürizik orrvérzésig a férfi. Vagy muszáj, különben kirúgják, vagy azért, hogy megteremtse a család megélhetését.
Volt egy sorozat valamelyik tévé csatornán, "Cheaters" (megcsalók) volt a címe. Szinte mindegyik csapodár nő azt rótta fel a férfi hibájának, hogy "persze, mert egész nap dolgozol, velem meg nem törődsz".
Ahamm. De ha az a barom nem húzza az igát, akkor miből telik extra cuccokra, benzinre a (második) autóba, és ugyan hogy dagonyázhatna munka nélkül a panaszos?

Én szerencsés voltam, és hadd mondjam inkább azt, szerencsések voltunk.
Soha nem mondtam a feleségemnek, hogy "bezzeg az anyám" ezt, meg így, ő pedig soha nem reklamált semmiért, ami a jellememet, viselkedésemet illeti.

Nem könnyű dolog ez.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)