Én úgy vagyok vele, hogy ráérek. Nem szabad semmit elkapkodni!

Szerk.: Ja, és áppolnám az itt feltett kérdésem.

[ Szerkesztve ]

Ivan15 a hivatott válaszolni. Ő küldte a kérdést, én csak tolmácsoltam.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Ja, hogy ja!

Akkor Ivan15 kollégához intézném a kérdést! (előző hsz.-emben megtalálja)

33 Ezek szerint én vagy régimódi vagyok, vagy öreg. Nem szeretem elkapkodni. Első randin max. csók, de csak ha nagyon úgy alakulnak a dolgok.

"Ki a büdös istennyila vagy te bohócképű!?" SzŐr Geri, birodalmi poéta és főszakács (:L topic)

33.: talán azért, mert egy ember vagy tudja mit akar, vagy nem. A férfiak lehet egyszerűbbek ilyen szempontból, de én pl nagyon gyorsan el tudom dönteni egy hölgyről, hogy akarok-e valamit tőle, vagy nem. Ha akarok, akkor mi akadálya hogy első este akármi is történjen? Ha a szex nem működik, úgyis fos az egész Két felnőtt ember közt szerintem nem szabad hogy tabu legyen a szexualitás, helyén kell kezelni, és kész. Vannak létfenntartó szükségleteink (evés, ivás, éhes vagy, eszel stb.. ) és van a fajfenntartó szükségletünk, megkívánunk valakit, és megpróbáljuk "nyélbe" ütni. Lehet ezt csűrni-csavarni, de ez a lényege az ismerkedésnek, és ha belegondolunk, mindkettő (nő és a férfi is) ugyanazt akarja.

A másik érdekes, mikor a nő azt érzi, kihasználták, mert mondjuk nem olyan volt az ágyban mint kellett volna, és elhagyják.. És persze a férfi a szemétláda.. Pedig a szexualitás páros dolog, jó esetben ugyanannyit kap a nő is mint a férfi.. Akkor most mondhatjuk hogy a nők önzők?

Ha belegondolunk, úgy még izgalmasabb is.

Ebben nem teljesen értünk egyet. Nincs semmi bajom azokkal, és erkölcsileg sem ítélem el azokat, akik az első randevún egymásnak esnek. Van ilyen, és őszintén szólva velem is előfordult, ha nem is az első randin, de nagyon hamar...
Tény, hogy egy kapcsolatnak az egyik alappillére a szexualitás, ami ha nem működik, az alapjaiban rendül meg az egész. Viszont nem csak ez a pillére van. Én is el tudom dönteni, elég hamar, hogy akarok-e egyátalán valamit az "áldozatomtól" ( ), de ez nem azt jelenti, hogy akkor mindjárt fejest is ugorhatunk az ágyba, hogy gyorsan felpróbáljuk egymást, mielőtt még bármi komollyá fajulna, és aztán mégis kiderül, hogy a fickónak csak félárbócon áll, a nőnek meg spánielfülekre emlékeztető mellei vannak... (Bár, a szimpátia már alapból vonzóvá tesz testileg is egy embert, úgyértem, nem látjuk akkora hibának a testi hibáit, mintha nem kötődnénk hozzá érzelmileg.)
Ha ilyen indokkal bújunk ágyba valakivel idejekorán, hogy kiderüljön, szexuálisan is passzolunk-e, akkor k*rvanagy bakot lőhetünk. Mert egy nem olyan szuper lepedőgyűrés után kirakjuk a másik szűrét, holott a szexualitás tanulható, fejleszthető, és én azt mondom, minden párnak össze kell csiszolódnia. És lehet, hogy egy olyan embert dobunk egy nem túl izgalmas este miatt, aki idővel a legjobb barátunkká, hű szerelmünkké és a legvadabb és legizgatóbb vadmacskává (csődörré ) válhatott volna.
Lehet, hogy én vagyok idealista, sőt, egészen biztos. Mindemellett borzasztóan óvatos, lassan megnyíló és eleinte mindenkivel szemben bizalmatlan. Noéspersze rettentően kíváncsi, szeretem tudni, hogy ki az, aki előtt a ruháimat (meg az elveimet ) levetem. Én ezért vagyok híve a fokozatosságnak.

Nem is kell hogy egyetértsünk. Én más vagyok, mint te, de van olyan lány, aki ugyanígy gondolja, és majd azzal passzolunk. Én se azt mondom elsőnek ágyba kell ugrani, hanem hogy tudja az ember mit akar, és aszerint cselekszik. Hogy ki mennyire rámenős, az eltérő lehet, én eléggé az vagyok, de csak finoman, illetve ha le kell lépni, rögtön lelépek, nem vagyok a zaklatós típus

'talán azért, mert egy ember vagy tudja mit akar, vagy nem.'

Erre azért érdemes mérget venni. a nők általában rögtön hosszabb távon gondolkodnak,spekulálnak(ez jobb szó erre) mert nem akarnak nagyot bukni, ezért sokszor megfontoltabbak, még ha ők is kívánják, bennük nagyobb a stop. Bizonyítékokat gyűjtenek...
Ennek a spekulációnak is lehetnek hátulütői.

'Ha a szex nem működik, úgyis fos az egész '

Ezzel sem értek egyet, léteznek olyan kapcsolatok, amelyekben egy kézsimogatás vagy reggeli nyakpuszilás sokszor többet jelent mint egy 2-3 órás együttlét. Nem véletlenül ez marad meg az öregkorra...

Hidd el sok nő tudja mit akar.. Ugyanolyanok sok mindenben mint mi férfiak, csak a társadalmi normák jobban kötik őket.

A szex nagyon fontos, majd ha öreg leszek, biztos elég lesz a símogatás is. De azért még nem tartok itt, és igenis legyen jó a szex. Nem vagyunk egyformák, ez az én véleményem

spec nekem sem olyan sürgős, és még sokaknak sem, ha jól sejtem. mert jobb rendesen megismerni egymást, DE

hölgyektől majd jók kérdezzük meg, mikor döntenek ilyen ügyben, mert úgy látom sok esetben már akarják az elejétől ők is (sőt, alig várják a meghívást), csak "futok még egy kört, nehogy...",
Más esetben meg már a randi elején is tudják, hogy nem lesz semmi (és max. több havi nyomulás hozna változást - vagy távolságtartó végzést), de élvezik a figyelmet, a bókokat, az ingyen kaját, és minősített esetben még 2-3 alkalmat kihoznak a lúzerből, mielőtt elzavarják

'Micsoda nyűg" by Rest (FA Brotherhood) │ Szarkazmus valószínűsége: 70%

Nem, szerencsére.
Tudják, persze hogy tudják hogy mit akarnak...maguknak, de a terveiket állandóan változtatják, ezért ilyen bonyolultak.
Mi, ezen a síkon valóban egyszerűbbek vagyunk, nem keresünk bizonyítékokat és állítjuk próbatételek elé a leendő kedvest.Általában.

Jahh hát a női szeszély az egy érdekes dolog, de pont ez benne az érdekes is. Ha könnyű, az se jó, ha nehéz az se. Okos nő, az tud játszani a férfival, bár a mostani lányokat nőnek se hívnám ez alapján. A legtöbbtől már akkor elmegy a kedvem ha ránézek, vagy ha megszólal Biztos bennem van a hiba

Egy barátom szerint 3 típusa van a nőnek:
- 1. aki aranyos kedves. Ő feleségnek való, és általában már 18 évesen férjnél van.
- 2. aki csak baxni jó - ezek a diszkós qrvák fele
- 3. aki még baxni se jó - ezek a diszkós kurvák másik fele

Én tovább megyek, szerintem léteznek ezeknek a keverékei is, hogy ne legyen egyhangú a dolog

Még mindig meg tud lepni, hogy a pasasok is vannak olyan jó, ha nem jobb kombinátorok, mint a nők. De igazad van, van az az eset, amikor az egész a nő részéről taktika... A második eset, hogy az ingyenkajáért, szórakoztatásért megy az egész, az meg szarrágósdi.

,,A második eset, hogy az ingyenkajáért, szórakoztatásért megy az egész, az meg szarrágósdi."
szerintem meg tudatalatti

Szerintem meg élvezik

Én ha visszafogtam magam randin, mindig beszoptam:

1. kiderült hogy vadállat a nő, így felesleges volt..
2. kiderült hogy visszafogott a csaj nagyon, így meg nekem nem tetszik..

Lehet választani

Juj, de elmaradtaaaam!!!!!!!!!!!!!
#20: Mert a foci mindenek előtt! Nálam ez nem így van, nem nézek focit. A tévé az asszonyé, én elvagyok a számítógéppel.
#21: Az a nő, amelyik hagyja magát elhanyagolni, az meg is érdemli a sorsát! Az én asszonykám nem hagyja magát, helyzettől függően szép szóval, hízelgéssel, vagy kicsit keményebben, de kiharcolja magának, ami neki jár. És ez így van jól.
#22, #23 Suhintásom sincs
#24: Magam részéről jól tűröm az ilyet. Vagy csak nem adom fel a reményt?
#25: Ez a férfit minősíti. Ha a sörhas belefér, az asszony plusz két kilója nem, akkor nem szívesen lennék annak a férfinak a felesége. Önző férfi, aki csak magára gondol, aki csak a saját hibáit, hiányosságait nézi elnéző szemmel. Lehet, hogy az asszonyt nem is szereti igazán. Nálam a szeretet azt jelenti, hogy elfogadom a másikat olyannak, amilyen. Ha tetszett húsz évesen, csinosan, akkor tetszedjen negyven évesen és húsz kilóval súlyosabban is az a szegény asszony, elvégre megszült egy-két gyereket nekünk.
Hogy miért nem támogatjuk a fogyit? Mert mi nem hiszünk abban, hogy a csodaszerek, amiket agyon reklámoznak, azok hatnak is. És tényleg nem hatnak, vagy csak félig. Utána jön a Nagy Visszahízás. Bárki bármit mond, a biztos csak a lassú és éhezés, önsanyargatás nélküli fogyás. Ha kínzod a testedet, akkor az mindig visszaüt, amint lehetősége adódik rá. Inkább 1 kiló havonta, mint 15 és három hét múlva már vissza is hízta, sőt még szedett is rá pluszban.
#26 Hihiiii, a férfi a teremtés koronája... ez szín tiszta igazság! De a fej, ami a koronát hordja, az az ASSZONY!!!! Úgyhogy minden tisztelet az övé. A nő nem tulajdon, hanem társ. Legalábbis ideális esetben. A férfi azért hiszi magát olyan fontosnak, mert patriarchális társadalmi berendezkedésben élünk. Nagyjából. Viszont azt elfelejtik, hogy már nem csak a férfi keres pénzt, hanem legtöbbször a nő is, így az a legkevesebb, hogy egyenrangú társként kezeljük, mert mi hazamegyünk a melóból, előkapjuk a sört a hűtőből és megszűnt a világ, míg az asszony főz-mos-takarít, gyereket nevel.
Szóval a férfiak önző dögök. Ez van.
#27: Ne már, romantikus gesztus az sms, a chat, a valós kommunikáció hiányának korában? Meg akkor, amikor nem akarunk a nőtől semmit, csak hogy lefeküdjön velünk? Persze ez más megvilágításba kerül, ha komoly kapcsolatot akarunk vele, netán el akarjuk venni feleségül. Azt hiszem, kihalt a romantikus generáció, a virág drága. Sokkal olcsóbb egy "de megtolnálak, hánykor talizunk, nálad vagy nálam" szövegű üzenet.
#28: A férfiak alapból agresszívak. Az oktatás, pedagógia (na meg a szülők!) nagy hiányossága, hogy nem tanítja meg a gyermeknek, hogy egy problémát a legkönnyebben tárgyalással lehet megoldani. Az is jó lenne, ha az emberek felfognák, hogy nem biztos, hogy csak nekik van igazuk. Na, hogy egy szóval válaszoljak a kérdésre: igen. Tényleg azt hiszik, hogy ez a megoldás, mert jó esetben a másik elhallgat.
#29: Ez valahogy úgy van, hogy előbb meglátom a nőt, aztán eszem a főztjéből. Még nem találkoztam olyan nővel, aki előbb megetetett volna, aztán mutatja meg az arcát (vagy kicsit többet). Na, kicsit komolyabban: a férfi először begerjed a nőre, elviszi randizni, stb., a nő főztje sokszor hónapokkal, vagy akár évekkel később lép a képbe. Ha elveszi a pasi feleségül (ez is benne van a megtartásban), akkor egy idő után, mikor már lecsengett a nagy hév, a vágy, marad az, hogy "legalább jól főz" és "én sem vagyok már húsz".
#30: genetikai programozás. A férfiak érzékenyek a technikára, a nők meg a lakásra (szépek legyenek a bútorok, legyen rend, tisztaság, stb.) . Ezt még az ősembertől örököltük.
#31: Ez némileg kapcsolódik az előző kérdéshez, mert ez is ősidőkből örökölt dolog. A férfi szexszimbólumként is szereti használni az autót (mint mondjuk egy Porsche), a nőt viszont az érdekli, hogy ha arra kerül a sor, akkor lehessen bele pakolni, el lehessen benne férni, stb. A szingli nőknél ez valahogy másként alakul, ott a lényeg, hogy a gombostű fején is le tudjon parkolni, elég, ha a napszemcsi elfér a csomagtérben (ha egyáltalán van), na meg lehetőleg semmit ne fogyasszon. Na jó, kicsit sarkítottam.
#32: A férfi azért hiszi, hogy a nő kevesebb, mert fizikailag gyengébb. Viszont sokkal jobb az idegi teherbírása a nőknek, valószínűleg ezért élnek tovább. Sőt, a fizikai megterhelést is jobban bírják hosszú távon, mint mi. Húzzuk már le magunkat és kapjunk az agyunkhoz!
#33: Mert feláll neki! És mert marha. Az olyan férfi nem férfi, hanem kan.

cmd: ping win! Vakegérke, odafent találkozunk és játszunk tovább, mert játék az élet!

Nem semmi, ezt szépen megalkottad. Szinte végig igenlően bólogattam.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Tapasztalt vén állatok vagyunk. Te egér, én pingvin. Csak hogy félre ne értsen valaki.
Ja, és megy egy kérdés priviben.

cmd: ping win! Vakegérke, odafent találkozunk és játszunk tovább, mert játék az élet!

Tapasztalatban nincs hiány. Négy lábbal állok a talajon, neked meg szárnyaid vannak.

Privit vettem, stop. Megvaalaszoltam, stop.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Harmincnegyedik kérdés, Lady Pingvin küldte:
A férfiak miért nem szokták megdicsérni az asszony főztjét?

Na, erre muszáj válaszolnom.
Eleinte dícsérgettem akkor is, ha nem érdemelte meg. Aztán ahogy telt-múlt az idő, egyre jobban főzött. Vagy kiismerte izlésemet, és nekem akart megfelelni? Tény, hogy bárhol voltunk, például anyámnál, ő szedett a tányéromba kaját, és nem kellett csalódnom benne.
A kezdeti "nehézségek" elmúltak, és én bizony egyre ritkábban dícsértem főztjét. Természetesnek vettem, hogy minden smakkol, minden fincsi. Mondjam úgy, hogy az évek folytán eljutottunk odáig, hogy már nem anyám főztje volt az etalon, hanem a feleségemé.
Na, csókolom, ez az idők folyamán természetessé válik, ennek okán nem dícsérgetjük életünk párja főztjét. Elénk tette, megettük jó étvággyal, és elégedettek vagyunk.
Kell ennél nagyobb dícséret?

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Szerintem is, a legnagyobb dicséret, ha csönd van az étkezőasztalnál. Mert mindenkinek tele a szája.

És a legnagyobb dícséret: kérek még.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Emberek, kajáról van szó! Meg nőkről van szó, akik főznek ránk!
Nyista vélemény?

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

34. Mindenki főztjét meg szoktam dicsérni. Ez egy teljesen alap illem szabály. Aki nem képes ennyire se, az szerintem eléggé bunkó dolog.

(#824) Csemike: Igen, de utána szokás megdicsérni: Köszönöm szépen, finom volt!
Amúgy, vannak olyan kultúrák, ahol egy kiadós böfögés a dicséret.

[ Szerkesztve ]

Következő életemben téged foglak elvenni feleségül.
A párom (a kérdés feltevője) nem elégszik meg azzal, hogy tolom magamba a kaját, mint az öngyilkos. Ő kiköveteli magának, hogy megdicsérjem a főztjét. Egyébként jól főz és még jobban süt!
nem_tom: a böfögés tudtommal Kínában szokás. Végülis igazuk van, ha jó étvággyal eszel, annak megvan az eredménye: sok lenyelt levegő, ami persze felfele kívánkozik.
1,5

cmd: ping win! Vakegérke, odafent találkozunk és játszunk tovább, mert játék az élet!

Hogy kínában szokás-e a böfögés, nem tudom. Azt viszont igen, hogy a törököknél egyértelmű a kaja dícséretével.

Ben Hur, hatalmas film, habár három jelenet kivételével engem nem nyűgözött le.
Nos ebben a filmben van egy jelenet, ahol böfögnie kell a főhősnek, hogy bizonyítsa a kaja iránti megelégedettségét.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

34 Gyakran jártam úgy, hogy a volt feleségem főztjéből úgy bekajáltam, hogy órákon keresztül megszólalni sem nagyon tudtam. Ennél több dicséret nem kellett neki!
De azért mindig megdicsértem.

"Ki a büdös istennyila vagy te bohócképű!?" SzŐr Geri, birodalmi poéta és főszakács (:L topic)

Harmincötödik kérdés:
Miért szégyenletes a férfiak számára, ha elsírják magukat, holott nyomós okuk van rá?

Egyik ismerősömnek megcsörrent a telefonja, miközben beszélgettünk. "Halló?" Többet nem mondott. Pár másodperc múltán kiejtette a telefont a kezéből, és zokogni kezdett.
Mint kiderült, meghalt valakije.
Aztán lehajolt a telefonért, és amikor felemelkedett, közömbös arcot vágott, holott könnyeit nyeldeste.
Tényleg olyan nagy szégyen, ha egy férfi elsírja magát?

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Hát nem azt hallja egy kisfiú állandóan, hogy "ne sírj, légy férfi!" "csak a kislányok nyavajognak" "ne légy már ilyen anyámasszony katonája"...?

Feleségem halála után még pár hónapig friss volt a seb, és bizony néha elsírtam magam. Nem borultam senki vállára, inkább hátat fordítottam a közelben lévőknek, de nem akartam elfojtani bánatom.
Nem lettem kevesebb tőle, sőt, valamiféle tisztelettel bántak velem. Mertem kimutatni érzelmeim.

Szerk.: Ez a "ne nyavalyogj" dolog nem az érzelmi bántalmakra vonatkozik. Inkább a sebek, sérülések, fizikai fájdalmak elviselésére. Én így neveltem a gyerekeimet, beleértve a lányomat is. A lelki dolgoknak viszont szelepet kell nyitni.

[ Szerkesztve ]

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Fogalmam sincs miért, de így van. Szerintem becsülendő dolog, ha ténylegesen kimutatja az érzelmeit. Legutóbb mikor tapasztaltam ezt, meglepődtem...váratlanul ért. Mondhatni sosem gondoltam volna, hogy fogom látni könnyet ejteni. Egyszerűen ott akkor valahogy másnak láttam, mint azelőtt.

Ok nélkül soha nem sír egy férfi. Nagy dolog kell ahhoz. Persze mindenki másként éli meg ezt az intim dolgot. Ki szégyenli, ki pedig nem.
Az pedig szerencse dolga, hogy a közelében lévők hogy fogadják érzelmi kitörését.
Szerencsétlen esetben kiröhögik, és ezzel hatalmas kárt okoznak a lelkében, zárkózottá válik az illető.
Akinek szerencséje van, az olyanokkal van körülvéve, mint amilyen te is vagy.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

35: Én is azt gondolom, hogy ez a nevelés miatt van. Már kisgyerekként azt mondják, hogy egy férfi nem sír. Ez fizikai fájdalomnál rendben is van, de a lelki megpróbáltatás az más lapra tartozik. Ezt nem közlik velünk, ezért szégyenljük a sírást.

Amikor nemrég elváltam, a tárgyalás nagyon kemény volt (pedig én kezdeményeztem a válást). Inkább nem részletezném. Akkor kibírtam, de utána négyszemközt az akkor már volt feleségem vállára borulva sírtam, mint egy kisgyerek. Nagyon rossz elválni valakitől, akit valójában szeretsz, még akkor is, ha már nem szerelem. Előtte nincsenek gátlásaim, de mások előtt igen.

"Ki a büdös istennyila vagy te bohócképű!?" SzŐr Geri, birodalmi poéta és főszakács (:L topic)

Egyszer minden jónak vége szakad.
Talán csak nekem volt jó ez az egész, én örömömet leltem benne.

10.708 letöltés, nyolcszázat meghaladó a hozzászólások száma. Jóval több, mint amire számítottam, amikor első kérdésem feltettem.

Ezúton köszönöm mindenkinek, aki kérdést küldött, megszólalt, válaszolt, értékelt, aktív volt, és egyáltalán olvasta a cikket.

Kérem a drukkereket, hogy pusztán nekem örömet szerezni akarván ne élesszék újra a topicot. Szép volt, ennyi volt.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

De én erre még nem válaszoltam!
Na szóval: szoktam sírni. Néha látszólag ok nélkül is, pedig az oka mélyen van. Olyan mélyen és akkora a seb, hogy nem hiszem, hogy bármikor begyógyulna. Sírok, ha meghatódom, sírok, ha mások fájdalmát látom. Ja, persze én is küzdök ellene, de nem megy. Nyelem a könnyeimet és ha tudok, összeborulok a párommal.
Sajnos társadalmi beidegződés, hogy a férfinak erősnek, keménynek kell lennie. Az meg az emberek butasága, hogy a fizikai fájdalmat összekeverik a lelkivel. Utóbbi képes feltartóztathatatlan erővel törni az emberre és képtelenség elmulasztani fájdalomcsillapítókkal. A fizikai fájdalommal viszont az ember képes megtanulni együtt élni és elviselni olyan dózist, ami, ha hirtelen jönne, elviselhetetlennek mondaná bárki. Jó példa erre a krónikus fájdalmakkal együtt élő bármelyik embertársunk.
Még valami: valld be, hogy meguntad a dolgot, azért zárod a topicot! Honnan tudod, hogy nem lesz több kérdés, vagy válasz? Ezen utóbbi téma sincs kivesézve, a többi sem. De nem az én dolgom eldönteni, hogy mit tegyél. Ha nem lesz több kérdés, részemről verdikted sóhajtva bár, de elfogadva. Jót beszélgettünk és talán sikerült kicsit jobban megismernünk az emberek lelkének mozgató rugóit ebben, meg a nők lelkének kivesézését célzó topicodban.

Köszönjük a lehetőséget!

cmd: ping win! Vakegérke, odafent találkozunk és játszunk tovább, mert játék az élet!

Jaj, dehogy unom...

Egyre ritkábbak a reakciók, kérdés sincs már. Ez bizony arra utal, hogy parlagon marad a topic.
Nem zárom, vagyis nem záratom be, ahogy egyetlen topicommal sem tettem. Ha kósza vándor rátalál, hadd szólaljon meg, ha kedve úgy tartja. Ha pedig kérdése is lesz, akkor a topic felébred Csipkerózsika álmából. No persze ha válaszok is érkeznek.

Tudod, amikor eszembe jutott az első kérdés, elkezdtük a nők kivesézését. Nem gondoltam volna, hogy hatalmas tracsiba torkollik a dolog.
Aztán logikus volt, hogy a férfiakat is tárgyaljuk ki, megtettük, de meg ám.

Szép volt, jó volt, élveztem a dolgot.
Részemről a köszönet.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Még eszembe jutott valami: a sírás ember kiváltság. Egyik állat sem tud sírni. Könnyekkel legalábbis nem. Szívettépő látvány egy szenvedő állat, amint kínlódik és nyüszít, visít, nyávog, vagy csak némán tűri a sorsát, de ha a szemébe nézel, ott a félelem, a fájdalom, a szenvedés benne. De könny nincs. Az állatoknál a könny csak a szemgolyó nedvesítőezköze, nem több.
Az előbb jól kibőgtem magam, mert ki tudja hanyadjára meghallgattam kedvenc Zorán-dalomat, a Kell ott fenn egy országot. Jobban érzem magam tőle. Ha nem engedtem volna szabad utat a könnyeknek, pocsékul érezném magam. Régen azt mondták, hogy a sírás megtisztít, itt legbelül. Ez így van. Férfiak, sírjatok, ha kell! Nem szabad szégyellni, elfojtani meg végképp.

cmd: ping win! Vakegérke, odafent találkozunk és játszunk tovább, mert játék az élet!

A sírás jó, megkönnyebbül tőle az ember. Ki mikor sírt utoljára?

Én már láttam lovat sírni.
Vége volt a vándorcirkuszos szezonnak, anyámék eladták a lovat, aki hűségesen szolgált minket. Eltelt vagy egy év, amikor megláttuk őt egy kocsi elé fogva. Ácsorgott közömbösen, bizonyára várta "új" gazdáját. Odarohantam, átöleltem a fejét, aztán anyám is megérkezett. Beszélt a lovacskához, símogatta a homlokát, akinek bizony megindultak a könnyei. Lehet, hogy csak nedvesítette a szemét?

Csemike: Nálam rendszeres a dolog. Hol pár naponként, hol hetente. Lakásom rejtekén megtehetem, hogy feleségemet hiányolva elérzékenyülök.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

35. Nem szégyellek sírni, csak nem nagyon tudok.

Szerencsés vagy. Akinek van miért, az tud.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Pontosan nem tudom megmondani, hogy mikor sírtam utoljára. Időnként egy-egy vers megírása után elerednek a könnyeim. A versek segítenek feloldódni és kiadni magamból. Nem magamat sajnálom olyankor, csak rám tör a szomorúság.
Vagy valami ilyesmi.

"Ki a büdös istennyila vagy te bohócképű!?" SzŐr Geri, birodalmi poéta és főszakács (:L topic)

Miért tartják maguról a férfiak hogy jobban vezetnek, s akkor miért olcsóbb egy nőnek egy kötelező biztosítás?

Nem azért, mert nincs miért... ilyen a természetem.

Ha priviben kaptam volna a kérdést, sokkal hatékonyabb lenne.

nem_tom: Ezt hogy értsem? Csak fizikai fájdalomra érvényes, vagy a lelki bánat sem okoz nálad érzelmi kitörést?

[ Szerkesztve ]

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)