"- Szereted a zenét? Milyet-milyet? Hát a komolyat. Szereted? Az jó...dugtál már zongorán?"

Nekem ez már túl van egy határon, főleg, ha randevúról van szó. Igazán romantikus... :S Sőt, valahogy nekem a szexista poénkodások abszolút kimaradtak a társalgási eszköztáramból. Persze lehet, hogy egy unalmas fráter vagyok, magammal még nem beszélgettem, úgyhogy mások a megmondhatói...

Csak arról nyilatkozhatom, mit tennék, feltételes módban, mert éles helyzetre úgysem számítok. De pl. írásban olyan karakternek adnék ilyen szöveget a szájába, akit direkt egy kicsit túl rámenősnek szeretnék bemutatni, de egy drámai hős sosem mondana ilyet - én pedig a magam által kreált drámai hőseimet "utánozom" a világi életemben, vagy legalábbis próbálok felérni hozzájuk.

Én tudom, mit akarnék egy lánytól, és az semmiképp sem a megfektetése pár nap (óra?) után. Éppen ezért "nyomulni" sem volnék képes. Hiába akkora az egóm, mint egy ház, a hőn szeretett emberre nem volnék képes ráerőltetni az akaratomat. Ha emiatt esetleg elhalásszák előlem? Ez a dráma része...