Pro és kontra lehet érvelni ezzel kapcsolatban.

A politikai és katonai indítékok nélkül feltehetően sehol sem tartana az űrhajózás. Tehát a politika megtette a magáét.

De az is tény, hogy a politikusoknak kellene egy határozott célt adni az űrkutatás terén a tudósok és szakértők által felvázolt lehetőségeket mérlegelve. Az, hogy időről-időre felülvizsgálják ezeket, és újra és újra irányt váltanak, nem segít a fejlesztésekben.

Ahogy azért erősen fejvakarós az, amit az ESA csinál a pénzosztások és pénzharácsolás tekintetében. A cikkben is szereplő Német-Olasz csörte egy csodás példája ennek: azzal, hogy Németország hozzájárul az Ariane 6 (és Vega-C) rakétához, elvárja, hogy a hozzájárulásával egyenlő összeget költsenek el a területén. Ez így nem egy közös cél támogatása, hanem gazdasági okokra visszavezethető zsarolás. Akkor lenne az ESA független, ha a tagországok megszavaznak X összeget támogatásnak, aztán az ESA elköltheti azt, saját belátása szerint.

A NASA esetében ugyanez működik pepitában. A NASA benyújt valamit, aztán a politikusok úgy facsarják, hogy a saját államuk minél többet profitálhasson belőle...

A gazdagok támogatása egy külön téma. Mindig emlegetem azokat a példákat, amik nincsenek a laikusok orra alá dörgölve. Ott van Andrew Beal, aki 200 millió dollárt öntött a Bael Aerospace-be, mielőtt azt mondta, hogy oké, ennyi volt. A Robert Bigelow 20 év alatt szintén hozzávetőleg 250 millió dollárt költött a Bigelow Aerospace-re, és bár már két felfújható űrállomás prototípust küldött fel, továbbra is csak reménykedik, hogy egyszer végre megvalósul az álma, egy kereskedelmi űrállomás. Sorolhatjuk ezt tovább. A lényeg, hogy akad egy maréknyi ember, aki azért költ rendesen az űrhajózásra a saját pénzéből...

Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.