Csak mint hajtóanyag lehet sokkal jobb is, de rendszer szinten, alsóbb fokozatokba nem jó a _meglévő_ hajtóművekkel (ellenben apró és relatíve egyszerű hajtóművekkel, felső fokozatba a legjobb). Nagyjából elárulja ezt egy fokozat feltankolt/üres tömeg aránya, szorozva ISP-vel - nem a kapott szám abszolút értéke, hanem annak viszonya fontos másokhoz képest. Amikor kicsik a különbségek, akkor már a gazdasági jellemzők is sokat számítanak.
Pl. az F9 booster esetén olyan jó ez az arány, hogy kicsi teherrel elérné az orbitális pályát, azaz SSTO képes, ugyanez az arány teszi lehetővé a fokozat visszahozását sok repülési szituációból (ehhez is kell a hajtóművek extrém jó T/W aránya), mindezek mellett még relatíve olcsó is.

Human rated:
Mindenfelé arról van szó, hogy a Starliner és a Dragon 2 lesznek az USA első, valóban human rated űrhajói, mármint a Columbia katasztrófája után alaposan átdolgozott (sőt, igazából akkor született...) minősítési rendszer szerint.
Abba pl. az RS-68 nagyon nem fér bele. Ennek elemezgetése még valamikor az Orion miatt merült fel, mert az amúgy egy D4H tetején alkalmas lenne LEO-ra (pl. ISS - felmerült, amikor az Ares családot lefújták), ill. ez a hajtómű is versenyben volt az Ares V alá - alaposan átalakítva, RS-68B néven...

Az egy dolog, hogy egy darab RS-68 sem szállt szét, nagyon sok problémás dolgot találtak körülötte. Nem azért, mert valami hibás konstrukció, hanem az eredetileg tervezett felhasználásra így is megfelelt.

Az Apollo-8-at ne keverjük ide. Az olyan szinten volt kockázatos küldetés, mint talán még az STS-1 sem és nem a Saturn V miatt. A 2. repülésen egy helyett állt le 2 hajtómű, az okára hamar rájöttek + az ilyen hibák abban a rendszerben nem voltak életveszélyesek (csak a küldetésre).