A genetika fejlődésének köszönhetően lassan minden látható magzati rendellenességet felismerünk a nagyfelbontású ultrahangvizsgálatok révén. A gén- és kromoszómavizsgálatok lehetőséget teremtenek a nem látható, de később betegséget okozó bajok felismerésére is. Mindezek hasznosak, mivel így elősegíthető az egészségesen születés jogának érvényesítése.
...
Erre az írásra azonban az a múlt évben engem felkereső várandós késztetett, aki ugyancsak terhessége megszakítása mellett döntött, amikor kiderült, magzatának hat ujja van. Döntésével szembeni ellenérveim között fontos volt Ady Endre, de hiába.
Ady hatodik ujja
Hadd foglaljam itt össze Ady Endre életének ezt a részét. A fejlődési rendellenességek a betegségek sajátos csoportját képviselik. Egyfelől felismerésük az élet legkorábbi időszakára, a születésre esik, noha kialakulásukra már a magzati életben sor kerül. Másfelől olyan defekt állapotról van szó, amelyben teljes gyógyulás (mint a betegségek többségében, gondoljunk például a tüszős mandulagyulladásra) nem mindig várható. A fejlődési rendellenességek súlyossága azonban széles spektrumot fog át a feltétlenül halálos agy- és koponyahiánytól, a sebészileg korrigálható ajak- és szájpadhasadékon át, a csupán kozmetikai elváltozásnak számító ujjrendellenességekig.
Az utóbbiak egyike a sokujjúság, az úgynevezett polidaktilia, amely leggyakrabban hatujjúságban nyilvánul meg, főleg a kéz kisujji oldalán jelentkező ujjtöbblet formájában. A hatujjúság e típusának is két formája ismert. A súlyosabb megnyilvánuláskor egy szinte teljes hatodik ujj látható, amely a csontokat is magába foglalja. Az enyhébb formában a csökevényes 6. ujj lényegében csak kis bőrnövedék. Ady Endrénél ez utóbbi fejlődési rendellenesség fordult elő. Madame Preterite-höz írt levelében olvasható: ?Rólunk hétszáz éves krónikák úgy szólnak, hogy hatujjúak vagyunk, én is hatujjú voltam, s az ilyesmit nem tudják a kakukkok szállítani.? Édesapjának és az ő egyik testvérének, valamint egyik apai nagyszülőjének és az ő felmenő őseinek is volt hatujjúsága. A kétoldali sokujjúság többsége ugyanis öröklődik, mégpedig dominánsan, amely azt jelenti, hogy a valamelyik szülőben előforduló sokujjúság a gyermekek felében várható. Ady Endre is e rendellenesség több generációban történő előfordulása alapján zárta ki a kakukktojás, vagyis a szülői félrelépés lehetőségét az ő születésekor, és emiatt volt bizonyos apaságában Léda halva született gyermeke esetében.
Ady Endre ujjcsökevény-többletét a születés után hamarosan el is távolították: a tudósasszonynak számító bába vékony cérnával szoros hurkot kötött a tövére, és azt követően a növedék lassan elsorvadt.
