- Apa, te miért nem szeretsz már minket? – kérdezte hirtelen a kislány.

Ez durva.

Sose értettem, hogy mi értelme van ennek, hogy a szülők egymás ellen hergelik a gyereket.

A főnök tekintete mindig nyílt és őszinte. Vagyis egyik szeméből a nyilt gonoszság a másikból az őszinte rosszindulat sugárzik.

ez lett volna aza pont, ahol elborult volna az agyam, és valószinüleg előállitanak súlyos testi sértésért és garázdaságért azok után, amit Mártával tettem volna Gyula helyében. ekkora egy féreg dolgot csinálni.

Same rules apply!

Én is azt szúrtam ki azonnal, amit yetike:
''Apa, te miért nem szeretsz már minket?''
Egy kicsit el kellett volna beszélgetni a gyerekekkel. Anyut persze nem bántani, de tudomásukra kellett volna hozni, hogy mi volt az oka a távol maradásnak. Nem buták a gyerekek, csak a buta felnőttek képzelik ezt róluk. Aput nem hallották még ordibálni, csak anyut. Melyikük is az agresszív? Szóval nem vádlóan, de ki kellett volna velük tárgyalni a történteket.

EQMontoya, helyettem is szóltál. Egy nagypofájú asszony megrettent egy férfit? Ugyan kérem. Azt hiszem, Mártának mi lennénk megfelelő férj.

Ami pedig az iskola előtti jelenetet illeti, nem lett volna szabad eloldalogni. Nem volt eltiltó határozat, nem kergethette el Gyulát Márta. Hívhatott volna rendőrt, tűzoltót, bakót, akárkit, Gyula igenis maradhatott volna. Gondolom a két gyerek ugrott volna a nyakába, és ha Márta ezért ordibál, saját magát égeti sokak előtt.
És ha Gyula hív rendőrt, akkor mi van?

Gyula sorozatosan hibázik. Ezt használlja ki Márta.
Menjen az utcára Gyula? Két jókora frász, és csomagolás. Na nem saját cucc, hanem Mártáé. Kezébe nyomni a böröndöt, és pápá. Nem mész? Maradj, de fogd be a szád. Nem fogod be? Van még frász jócskán, és egy munkás keze elég kemény.
Erőszak nélkül is lehet. Ordít a nő? Hallgass, légy szíves. Nem hallgatsz? Füldugó, vagy én is ordítok. Menjek el? Menj Te. Jó, ágytól, asztaltól elválunk, költségek fele az enyém, aztán éljük saját életünket, de maradok, és pont.

Nem vagyunk egyformák. Én egy ''erőszakos férfiállat'' vagyok, ha egy nő packázni akar velem. Engem nem lehet kihasználni.
Gyula gyámoltalan. Ha rosszmájú vagyok, eszembe juthat, hogy Márta hosszú távon gondolta át életét, mikor Gyulához kötötte sorsát. Gyönge a manus, viszont dolgos, jól elleszek vele. Majd ha kész lesz a ház, minden szükségessel berendezve, elkergetem. Ez persze fikció.

A következő részről sem maradok le.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Maximálisan értem a történet vonalvezetését, de egy dolgot nem értek: ez hogy nem látszódott a válás előtt?

A másik, amit nem értek, hogy a férfi hogy nem lőtte agyon a kedves mártát?

Elolvastam az összes logout-odat és arra jutottam, hogy beteg vagy
Vagy szimplán mindig akkor írsz amikor elborul az agyad valamitől. Agresszív vagy, intoleráns, egoista és mindenek felett antiszociális

''Bocsánat, hogy ilyen közel megyek Ön előtt''

hát, nagyon sajnálom, h a bácsi nem állt a sarkára...

és @ all: én sem értettem, h miért hergelnek egyesek KÖZÖS gyermekeket a másik szülő ellen...

(off: engem apám akart hergelni Mamám ellen (gyűlölte), de szerencsére okosabb(?) voltam, és mégiscsak amellé álltam aki felnevelt Anyámmal közösen, nem amellé, aki még most, 29 évesen is hátbabök...)

Olyan nők ideálja vagyok, akiknek mindegy...

Elég szomorú történet...
Na ezért kell megválasztani nagyon, hogy ki legyen életed párja...

[link]


van pár elvált cimborám, nemtom, ilyen szerencsések. szinte mind kifosztották, lakás, vagy ami épp volt oda, vagy massziv tartozás lett. persze egyiknél se maradt gyerek...

érdekes, az előtte meglepően jámbor feleség, a válás után szinte hihetetlen vadállat nő lett. szinte mindenhol..

kemény világ ez kérem, nemtudom ilyenkor mi lenne a jó. talán egy harmadik haver, aki a kedves nejet egyszer csúnyán leveri a sötétben, vagy kétszer.

amúgy a kedves elvált hölgyek -egyik- trükkje, mindenhol / röhej / a gyerek mögé bújni. ne kiabálja gyerek előtt, ne beszél a gyerek előtt... etc. persze a gyereket nem viszi el a szobába szundizni, beáll mőgé, aztán utána oltja, látod, csúnya apu csak üvölt.

mocskos kis taktika.

Minap az alábbi beszédre lettem figyelmes, egy kisgyerek és egy néni közt.
Azt mondta az anyukám, hogy jobban szeressem őt, mert akkor el tud az aputól válni.

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

Szerencsére az anyagi dolgokat újabban már lehet házassági szerződéssel szabályozni, de a gyerek azért elég fájó probléma.

Anno faterom is elvált az első feleségétől, ő is bukott szinte mindent, féltesóm is az anyjánál maradt, akinek sikerült annyira elhidegítenie fateromtól és családjától, hogy még nagyanyám temetésére se jött el.
Viszont faterom tudott újból családot alapítani, egzisztenciát teremteni, normális életet folytatni (habár pár évig voltak alkohol problémái, de leküzdötte őket).

manapság divat a válás.... minek esküvő, nem értem.
pénzzzzzzzzzzz pénz pénz. megbolondultak az emberek.

amúgy egy elvált férj marhajól tud később érvényesülni... ha addig teszetosza volt, utána a megsarcolt jövedelme mellett valóban sztár lehet... újra belevág a buliba, lesz 2 gyerek, és kezdődik minden előröl. a 2 nej még azt is hozzáfűzi, te teszetosza balek, az előző kölkeid elviszik a fizetésed, és nem marad semmi nekünk. placcs a konyhába, majd a híd alá. jöhet a 3. ?

Gondoltam, hogy ez a rész kiveri a biztosítékot. Én kis híján Gyulának akartam lekeverni egy nagy pofont, hogy ébredjen már fel!
Az a baj, hogy a szülők (általában az elhagyott anyukák), sokszor a gyereket használják fel a saját kisded bosszújukhoz.
Sajnos ez saját tapasztalat, de sok elvált apukával is beszéltem erről, legtöbbjük hasonlóképpen vélekedett.
De a jelen esetben pont fordítva áll a dolog. Ezért nem értettem én sem, hogy mitől „vadult” így be Márta.

Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....

”Egy kicsit el kellett volna beszélgetni a gyerekekkel.”
Igen! Főleg így utólag. Adott helyen, adott időben, adott helyzetben nem tudhatjuk, hogy hogyan reagálunk. Ne legyen! Gyuláról azt már tudjuk, hogy nem éppen a tettek embere, ha a saját maga igazát kell megvédenie.

Az igazság az, hogy Gyulának ilyen „nagypofájú” asszony kellett. Kellett valaki aki a helyes irányba terelgeti, ha már ő önmaga nem képes a saját maga dolgait megfelelően intézni.

A hosszútávval nem is volt semmi baj, hisz tizenegynehány év az azért már nem semmi. Gyulának kellett ez a nő, a jelenlegi állapotok ellenére is kellett volna még neki. Szüksége volt rá. Tipikus példája volt számára Márta, az „életem párja” kifejezésben. Inkább a másik fele volt neki. Azért is „esett el” annyira, amikor már nem volt a háta mögött az, aki irányítsa.

Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....

Látszott már régebben is, ezért kért Gyula még egy esélyt.

Normális ember elhelyezett volna egy-két „Makarenkót” Mártánál, szó sem róla.
De Gyula, amúgy is egy beszari kis alak volt (bocsánat érte, de ez a szomorú igazság), és még mindig szerette Mártát. Nem tudta volna megütni, sőt megsérteni sem.

Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....

Baboon! Légyszi világosíts már fel, hogy hogyan jutottál erre a következtetésre.
Az írásról: Elsősorban dolgozó ember vagyok, másodsorban kötelességtudó férj, és apa.
Ha marad szabadidőm, írogatok. Hidd el nekem, hogy elég csak a reggeli híreket elolvasnom, és máris írhatnék róla az „elborult agyammal” egész nap. Van téma hidd el jócskán. Ezt az esetet még nekem is fel kell dolgoznom, egy kicsit nehéz is róla írnom. Bizonyos részeknél a saját múltam köszönt vissza.
A toleranciáról, és az antiszociális világnézetemről. (Hát ez jó! Meséltem erről egy ismerősömnek, ő sem értette, miből gondolod) Nem tudok rólad semmit, de gondolom, hogy te is ugrattad az osztálytársaidat a suliban, vagy a melóhelyen a kollégákat. Az előző írásokban szereplő eseteket, hasonló kategóriába sorolom. Nem vagyok beszari, és kiállok az igazam mellett, még ha harcolnom is kell érte. Hogy ezt nem mindig ököllel teszem? Hát ez van.
Buddha szellemében nem nagyon fér meg az agresszivitás. De érdekes, amit írsz rólam.

Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....

ez is tökéletesen mutatja, hogy bizony vannak helyzetek, amikor az embernek akár üvöltözés nélkül, de durván szét kell csapnia maga körül, mert különben kicsinálják, mint a huzat.

Same rules apply!

A választáskor még nem tűnik olyan rossznak a dolog. Az csak később, az együttlakás alatt válik el, hogy ki milyen ember.

Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....

g@bo! Pont azt a linket akartam én is odatenni, mikor olvastam a hozzászólásodat.
De azért legyen itt még egyszer:
http://index.hu/politika/bulvar/elvalt5661/

Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....

Hmmm! És akkor azt mondják, hogy a szeretet és a gyűlölet egy tőről fakad.

Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....

De a harmadiknak már sikerülnie kell!
Nagyszámok törvénye szerint!

Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....

Nem teljesen osztom a nézetedet, de van benne valami. Nem hinném, hogy a pofon kellő érv lehet, de ha már Makarenkót említettem, kellő időben és helyen elhelyezett pofon nevelő hatású lehet. De vannak olyan emberek, akiknél viszont pont a fordítottját éred el. Ezt tudni kell, hogy kinél mit kell alkalmazni, mert visszafelé is elsülhet az a bizonyos kapanyél.

Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....

a szétcsapni magam körül kifejezés nem szó szerint értendő, hanem azt jelenti, hogy úgy rendesen helyrerakni a körülöttünk lévőket. ezt főként verbálisan, a hangerősség opcionálisan választható.

Same rules apply!

Oké! Lejött már nálam is.
Nincs is jobb, egy jó kis lelki terrornál!

Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....

Hoppá!
''Buddha szellemében nem nagyon fér meg az agresszivitás''
Tehát a ''Nem Ártás Törvénye'' érvényesüljön. Ó, bár ilyen egyszerű lenne. De maradjunk a házaspár eseténél.
Ha egy férfi megüti feleségét, rögtön hóhérért kiáltanak a feministák. Ám érdekes módon pont nő volt az, aki úgy fogalmazott, hogy a férfi akkor üt, ha kihúzzák belőle a kisördögöt. Ez így persze nem igaz szerintem. Vannak garázda, ökölagyú férfiak is, akinek a nő csak használati tárgy, és ha nem megfelelőképp működik, akkor megütögetik, hogy rázódjanak benne helyre a csavarok. Viszont egy békés férfi türelmének határait kutatni értelmetlen, és provokatív. Férfi vagy, kisapám? Majd én megmutatom, hogy nem. Itt én hordom a nadrágot, én dirigálok. Én, a nő! Ilyenkor a férfi vagy válik, vagy lecsavar két egészséges fülest a feleségének. Meglátásom szerint az utóbbi a humánusabb. Házasság marad, gyerekek családban nőnek fel, anyagi veszteség nincs, a nőnek pedig megadatik a duzzogás öröme is.
Vannak bizony a ''Gyulák'', akik nyelnek, tűrnek, az asszonyka pedig naponta jár győzelmi táncot. Molesztálás, macera, hagyd már abba, hangosabb piszkálás, hagyj már békén, és az asszony csak folytatja, szinte provokál. Kötelesek ezt tűrni a ''Gyulák''?
Az én módszerem bevált. Ami nem tetszett, azonnal szóvá tettem, rögtön azután kezdve, hogy megismerkedtem életem párjával. Így nem mérgesedett el semmi, nem volt felemelt hang.
Tényleg sajnálom Gyulát, de aki férfi, az legyen férfi. Egyetlen nő sem szerzett jogot arra, hogy szolgaként használja, netán terrorizálja, esetleg kisemmizze a férfit.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

''Vannak garázda, ökölagyú férfiak is, akinek a nő csak használati tárgy, és ha nem megfelelőképp működik, akkor megütögetik, hogy rázódjanak benne helyre a csavarok.''

Ez hatalmas!

Én is emlegettem az exemnek, hogy ez így nem jó valahogy, de állandóan el mis-másolta a dolgot. Egy szép nap viszont odaálltam elé és azt mondtam, két hónap múlva költözöm. És meg is tettem, nem adtam neki még egy, még egy, még egy, még egy, még egy, esélyt.
Azután persze próbálkozott szépen, csúnyán, de akkor már későn volt. Egyszer rendőrségi fogdán kötöttem ki jóvoltából, de ez egy hosszú történet.

Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....

Köszi az elismerést, ilyen rugóra jár az agyam.

No, kérem tisztelettel.
Igencsak kíváncsi vagyok, hogy kerültél fogdába, mit éltél ott át, szóval részleteiben. Hogy hosszú? És akkor mi van? Ez a Te blogod, úgy osztod az igét, ahogy kedved tartja. Kerek húszezer karakter a limit. Belefér? Akkor gyerünk, írásra fel. Nem fér bele? Akkor törd két részre. Persze csak akkor, ha hajlandó vagy megosztani a nagyérdeművel élményeid.

Ahogy mindenkié, a tiéd is egyedi élet. Az emberek -köztük én is- szeretnek kukucskálni. Félre húzod a függönyt? Tedd meg, ha jónak látod. Hogy én kukkolni fogok, abban biztos lehetsz. A számat sem fogom be, elmondom véleményem, abban is biztos lehetsz.

Tudod, kedves Tzombi, marhára kíváncsi lettem, hogy mi nem volt jó valahogy, és mit mismásolt el az exed, és mi volt az a kiváltó mozzanat, esemény, amely változtatásra késztetett. Arra is kíváncsi vagyok, hogy miért épp Te távoztál. Közös lakás? Netán az ex-é? És ha már mentél, hova? Volt lóvéd lakást venni, esetleg irány az albérlet, vagy a szülői ház? ''Kutyaszaros'' történetedből sejtem, hogy magányosan éldegélsz.
Már megbocsáss kíváncsiságomért. Minden ember élete regény. Annyi olvasható a kívül állók számára, amennyit megoszt az ''alany''. Én olvasgatnék.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Csak egy gyors válasz, mert teljesen hulla vagyok. Ezen a héten túlpörgettem magam, és nem tudok leállni. (Mielőtt rosszra gondolsz, elárulom, hogy munkáról van szó)
Oké, megírom a nagyszakítás történetét is, és a négyórás rendőrségi fogda minden borzalmát.
Megint sikerült árnyékra vetődnöd, de ezt nem rovom fel neked.
A szétköltözés után (1999.12.30) jelenlegi páromhoz cuccoltam. Vele élek békében, és boldogságban, azóta is. Nagyon együtt vagyunk, bár mindenben szöges ellentétben állunk egymással.
Gyula folytatását is hamarosan folytatom, mihelyt lesz pár óra szabadidőm.
Elnézést kérek mindenkitől, aki kíváncsi a folytatásra.

Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....

Okvetetlenkedés indul.
Volt oka, hogy pont szilveszter előestéjén költöztél?

Árnyékra vetődtem, elismerem. Volna okod felróni?
Tudod, Mark Twain műve jutott eszembe azonnal, ahogy az idézetet olvastam. Végtére is a történet ugyanazon környezetben játszódik. Nem nyert, árnyékra vetődtem.
Életed morzsányi szeletkéjét láttattad, és a részletekből következtettem arra, hogy egyedül élsz. Ez sem nyert, itt is árnyékra vetődtem.

Írásaid megfogtak, pont. Szívesen olvasom újabb írásaid, pont. Életed nyűgös szakasza is érdekel, pont.

Üdvözlettel: Vakegérke

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

lassan készül ezaz 5. rész.

[Szerkesztve]

Same rules apply!

Már teszem is fel. Nagyon el voltam foglalva.

Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....

Bocs semmi sértegetés, semmi megbántás, de antiszociális az ember, csak az embertársaitól lesz. Tapasztalom nap, mint nap!

Ilyen történetek után megkérdezik tőlem, hogy miért nem akarok elvenni valakit?!
Amikor ilyen házasság-féle dolog szóbajön, inkább mondok egy olyan poént, hogy ''60 éves koromig nem akarok, utánna arra a kicsi időre meg minek?''. De lehet, hogy nem csak poén lesz...