Anno még kora tavasszal nekem is elkezdődött a fogfájásom, elején még annyira nem volt vészes, a végén már csak a cataflam segített (jobban voltam tőle, mint fogfájás előtt ), egy olyan fogam fájt, ami kb úgy állt ki az ínyemből, mint a földből egy 500 éves vár, amit 400 éve leromboltak. A doki rendes volt, benyomott pár érzéstelenítőt, azt nekiállt kiszedni: előbb szétcsiszolta az egészet, aztán kicsit szadizta, de nem éreztem, közben mondta, hogy 3 gyöke van, és pár roppanást fogok hallani, mert háromfelé töri, és gyökönként fogja kiszedni a vicc az egészben az volt, hogy az egész procedúra alig fájt, és utána sem volt semmi említésre méltó fájdalmam, pedig össze is lett varrva (azt hogy utáltam, ott lógott leghátul a drót). Még egy kis poén is volt benne, miközben húzta, behunytam a szemem, de hirtelen megszólalt, hogy nézzétek, ott a bölcsességfog, erre kinyitottam, és kb 3 nővér bámult bele a számba, de inkább nem röhögtem . Még azt is mondta az orvos, hogy a helyére fog nőni a bölcsességfog, ami amúgy hátrébb van, de oda fog csúszni, hát ki is nőtt, csak a másik oldalon, így az egyik oldalon leghátul kettővel több fog van, mint a másik oldalon

Huhh... ez jó történet.

Sőt, mindkettőtöké.
Szörnyű tud lenni a fogfájás, nem is értem, a középkorban, meg előtte hogy élték túl az emberek.

Javíts ki nyugodtan, ha tévedek valamiben. :)

Voltak olyan idők, amikor úgy hitték, hogy a fogak romlását egy kártevő okozza, innét származik a neve: fogszuvasodás. Gondolom, a fájó fogakat kihúzták, fájdalomcsillapítónak pedig alkoholt használhattak, később ólommal vagy arannyal tömték be a fogakat. Részletesebben írnak róla a Wikipédián is.