Szomorú esetek, látom bennük a tragédiát. Kb. 7 éves korom óta foglalkoztatnak, gondolkodóba ejtenek az emberi sorsok, újra visszatérő sorskérdések. Tíz év terápiás munkám alatt többször is nagyon mélyre mentünk egyes problémák kifejtése során, ezért bátorkodom most hozzászólni.

Sajnálom, de a két dolog ami eszembe jutott a példáidból;
1. a mohóság. Bocs.
2. a legtöbbjük sorsa már ott megpecsételődött, amikor valami butaságot aláírtak. Onnan már nincs, esetleg ritkán van visszaút.

Tudomásul kell venni, hogy van olyan aki szegénynek született és bárhogyan is keveri a paklit, anyagilag* szegényen fog búcsúzni az élettől. Mitöbb, az utódai is szegények (és/vagy kielégedetlenül boldogtalanok) maradnak. Csakhogy az irreális igényeik és vágyaik, illetve a milliáros marketingipar csúnyán átbssza őket; hamis megoldásokat, hamis boldogságképet vetít eléjük, amit ők a precíz számítások szerint be is szpnak. Mit lehet ez ellen tenni? Kb. annyit, mint amikor a kikötő bejáratánál, egy kajakban ülve elbsz egy tartályhajó. Semmit.

Szorongatni közben az evezőt.

*Opcionálisan lehet azért lelkileg és szellemileg fejlődni. De ebben a lopikázás némiképp' nehezít.

https://logout.hu/tema/re_gerincserv_muteti_kezelese/keres.php?suser=Eastman ⮞ Műtét nélkül is lehet megoldás...