Az írás, illetve a 67 leadott jelentkezés alapján (amiben a gyárimunkás is benne van) én arra gondolok, hogy ezen a "jelentkezz nagy pesti cégekhez" játékon is már régen túl vagyunk, de majd a cikkszerző válaszol.

Amúgy én is hasonló cipőben jártam. Elvégeztem egy neves egyetemet, egy "slágerszakot", ahol az oktatóktól folyamatosan azt kaptuk, mekkora igény lesz a munkánkra, a jó szakemberekre. Nem fogunk tudni válogatni a jobbnál jobb ajánlatok között. Aha... aztán jött a való élet és helyretett.

A két első munkahelyemen 1,5 évet töltöttem el, félig-meddig a "szakmában". Nem akarom nagyon részletezni a dolgokat, illetve sajnáltatni magam. Legyen annyi elég, hogy én voltam a helyi csicska, a gyakorlat nélküli "nagytudású diplomás", akibe nyugodtan bele lehet rúgni.

Utána több hónap kényszerpihenő, nem kellettem sehova a "slágerdiplomámmal". Idén év elején aztán sikerült végre elhelyezkednem. Nem úgy mennek a dolgok, ahogy azt az egyetemen előadták, nagyon nehezek a napjaim (napi szinten minimum 180 km csak az utazás - céges autóval), de örülök, hogy van munkám és pozitívan gondolok a jövőre. Ezt tanácsolnám a témaindítónak is, ne add fel, meg fogod találni a helyed!

Nothing will stand in our way. I will finish what you started.