Egyszer döntéshelyzet előtt álltam nőügyben. Konkrétan bele voltam zúgva egy lányba (ez volt 14 éves koromban - ma már jókat mosolygok rajta), de nem mertem odamenni hozzá és közölni, hogy nézd, ez van, mi legyen!? Álmomban megálmodtam... Ott nem mondott nemet, sőt. Ettől kissé elbíztam magam, majdnem ugyanazzal a módszerrel "zaklattam" a valóságban nem sokkal az álmom után, akkor nemet mondott. Hát, ilyen a pofára esés. Egyébként visszagondolva rá, nem bánom.
Érdekes, jön a tél nemsoká, szinte mindenki magába zuhan egy kicsit. Osztálytárs lánnyal már álmodtam hasonló szituációt, mint Te, sőt, pár napig azon gondolkodtam utána, hogy akkor most tényleg szeretem? De rájöttem, hogy csak az álom volt rám nagy hatással. Elmúlik majd.