Amivel kín, nyűg foglalkozni, az valójában nem érdekli az embert. Nincs motiváció. Le kell üllni és átgondolni mi érdekel. Ne foglalkozz valamivel kényszerből, át kell gondolni miért "szar" a helyzet, ami most van.

Jevons paradox

Úgy érzem, mintha kiégtem volna. Nem tudom. Minden érdekel, de ugyanakkor semmi sem. Kín ármivel huzamosabb ideig foglalkozni. Lehet hogy csak pihennem kellene egy kiadósat.

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István

Én is épp nagy dilemmák közepette vagyok, főként az egyetem miatt. Tudom mi lenne a helyes, miért lenne a helyes, azt is akarom csinálni, ami kellene, de mégsem teszem meg valamiért, hanem az egyszerűbb utat választom. Én az időre várok, hogy megoldjon, amit megtud.

Lehet hasonló cipőben járunk. Én is valami hasonlót élek át, hasonló dolgok foglalkoztatnak.

Esetleg az lehet, hogy cisnálsz, valamit látod az eredményét, annak tudsz is örülni. De valami értékesebbet keresel? Egy belső örömöt, kiegyensúlyozottságot, elégedettséget ad? Mert ezt én úgy gondolom a mindeni rövid/hosszú távú célok nem feltétlen adják meg.

Sokat gondolkozom ilyeneken mostanában.

Úgy gondolom, hogy kifejezetten valami célunk, rendeltetésünk nem kifejezetten van az életben, ha úgy nézzük a világot az elégedetlenség, a többre vágyás viszi előre. Ezért fejlődik a technika stb.. Ami lehet jó is, de önmagában az ember "jólétéhez" (nem kifejezetten anyagilag értem, hanem hogy jól érezze magát), nem ezek kellenek, mert ezek örökké csak generálnak egy újabb igényt, amit be kell tölteni.
Arra jutottam, hogy a jó lelki állapotunkat nem is javak, eredmények határozzák meg, hanem bizonyos lelki állapotok. Ezért úgy fogalmaznám meg, hogy elsősorban lelki lények vagyunk, csak másodlagosan testiek. (Elválasztani nem tudujuk a kettőt egysmától, de úgy érzem van prioritást.)
Mégpedig azért, mert az hogy éppen jól/rosszul/sehogy nem érezzük magunkat, az főleg a kapcsolatokon múlik.
Kapcsolat saját magammal (hogy tekintek magamra, mennyire ismerem magam, hogy mi motivál, mi értint rosszul, minek örülök, stb..), milyen kapcsolatban vagyok a szűkebb környezetemmel (szűk család, rokonok, barátok) és milyen kapcsolatban vagyok a tágabb környezetemmel (növekvő sorrendben: ismerősök, város ahol lakom, a nemzet, más nemzetiségűek, emberiség).
Ezekben a kapcsolatokban megélt minőségek meghatározzák a lelki állapotomat, érzésvilágomat.
Úgy mint konfliktus, elfogadás, szeretet, gyűlölet, harag, csalódottság, együtt megélt szórakoztató/kellemes pillanatok, egy kibékülés mely megerősíti a kapcsolatot, támogatás/bátorítás, meghallgatás, megértés, de akár ha lecsesznek (mert az is kifejezhet törődést, hogy fontos vagy annyira, hogy megfeddjenek közelebbi ismerősök. Ha nem lennél fontos, nem csesznének le, nem akarnának "megjavítani" csúnya szóval élve. Leszarnának.) és a satöbbi...

Kicsit még abban az állapotban vagyok, hogy volt egyfajta képem a világról és abban csalódtam és ez ami negatív hangulatba tud sodorni. De minél inkább foglalkozom a kérdéssel, átgondolom a történéseket, sőt nyitottan vad idegen emberekkel társalgok, melyben felismerek más nézeteket, egyre jobban megimserem a helyes gondolkodásmódot, látást, hozzáállást magamhoz a környezetemhez.
Ezzel együtt békésebb, megfontoltabb is lettem. És úgy látom, hogy ez a szemlélet, ha továbbra is nyitott maradok és gondolkodó csak egyre fejlődni fog, egyre jobban letisztulnak folyamatok, szabályszerűségek a fejemben valamiféle morálisan helyes vonal mentén.

Kíváncsian várom mennyire közelítettem meg, érzéseidet, gondolataidat.

Kicsit olyan dolgonak érzem ezt a folyamatot, mint amikor az ember, igazán, tudatosan megadja a lehetőséget a az érettség, felnőtté válásra. Sokan egy egész életet leélnek, hogy valójában nem válalnak felelőséget azért, hogy a gondolataikért, érzéseikért, gondolkodásmúdjukért, szokásaikért stb... önmaguk felelőssek elsősorban, miközben sokszor a másodlagos erőt, a környezetet okolják ezért.

Mondok egy talán idevágó példát:
Tesco pénzátos nénivel (kb. 55-60 körüli) szóba elegyedtem vele. Mert valamiről beszéltünk. Én pedig büszkén megemlítettem neki, hogy végre nem egy hülye, türelmetlen vásárólval kell beszéljen. Mire a néni kedvesen, türelmesen elmonta, hogy szerinte nézőpont kérdése. Ő nem néz hülyének egy vásárlót sem. És ezzel az ő hozzáállás változik meg. Belső békét teremt magában úgymond. Ami aztán ki fog hatni egy türelmetlenebb vásárlóval szemben is, amit a kvázi "hülye" vásárló is megérez. Ezzel nagyott tanított nekem, és önmagamban éreztem szégyent, hogy tényleg, milyen rossz hozzállásom is tud lenni sokszor embertársaim irányában.
És valójában milyen sok múlik az én hozzállásom másokhoz, hogy azt a pillanatnyi, vagy hosszú kapcsolatot hogyan élem meg.

[ Szerkesztve ]

Jevons paradox

Hú. Sajnos elég későn olvastam a hozzászólásodat, de nagyon jól esett, és tanulságos volt.

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István

Amúgy hasonlón minden műszaki képzésben résztvevő ember átesik. Valaki hamar túllép rajta, valaki tovább. Ennek oka, szerintem az,hogy az egyetem baromi sok információt zúdítanak rád az elején. Az első félévek után, amikor már nincs akkor nyomás kicsit kisebb zűrzavar van benned, hogy mit is kezdj azzal a sok dologgal amit kaptál. Gondolom az is felmerült benned, hogy kb. ez lexikális tudás, erre kb mindenki képes, csak üljön le egy kicsit tanulni. Ilyenkor kell egy olyan témára ráálnod amit szeretsz, érdekesnek találsz. Gyanítom, most egyet sem tudsz mondani, de idővel biztos megtalálod.

Nokia 6030 Hardcore User // I Panic Restaurant by Taito