Nem semmi volt idáig eljutni, azt kijelenthetem. Sok kérdés merült fel bennem, megannyi kétség amire mind választ kellett találnom. Ahogy a kérdések fogytak, ahogy a válaszaimban bízni kezdtem, múlt lassan a fájdalom és vált egyre szabadabbá az elmém.
Érzem, ahogy lassan, de biztosan távolodok az egész eseményről, hogy lássam majd a jövőben alábukni a horizonton, mielőtt egy utolsó búcsúpillantást vetek a közös éveinkre. Jól esett leírni azt, amiről a poszt szól, valószínűleg úgyis az lesz a vége, hogy kirakom.
"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István
