Alapvetően az a baj a coaching könyvekkel szerintem, hogy főképp amerikai, de minimum a nyugati társadalmak és azok sajátosságai alapján íródtak.

Amerikában teljesen más a céges és vállalkozói kultúra, szerintem nagyon kevés dolgot lehet hasznosítani az ottani coaching dolgokból. Ha lecsupaszítjuk az egészet szimplán az alapelvek szintjére akkor meg tulajdonképpen semmi újat nem kapunk, csak azt amit már a hinduk is 5-6 ezer évvel ezelőtt kitaláltak. Ettől nem lesz kevésbé valós vagy igaz persze.

Legjobb példa: Itthon az egyik legnagyobb alkalmazó az állam. Az állami szférában a kompetencia és proaktivitás nemhogy nem elvárt vagy hasznos, kifejezetten árt az ember karrierjének.
De mondhatnám az általános letargiát és búval b*szottságot is. Pl az egyik exem nővér, kifejetten vidám, pozitív természet. Bekerült egy szülészeti osztályra ahol csupa kiégett nyugdíj felé kacsingató munkatársa volt. Kb fél óra után megkérdezték tőle, hogy "Te mi a f*sznak örülsz ennyire?".... Gyakorlatilag azért volt indult be a munkahelyi mobbing, mert ő nem vett részt a panaszkodásban és mindenki fikázásában. Persze lehet mondani, hogy ez egy elszigetelt eset, de sokakat hallottam már mondani, hogy a panaszkodás a magyar nemzeti sport. Persze ez nem jó, de azért érdemes észben tartani mielőtt valaki kicsattanó attitűddel robbanna be a szociális körébe.

Nem a kifogáskereső akarok lenni, tudom, hogy sok ember segít a coaching ilyen-olyan módon. Csak azért érdemes egy kis fentartással és józan ésszel állni hozzá, belátni, hogy nem feltétlen lehet alkalmazni a leírtak többségét, mert egyszerűen a szoció-ekonómiai körülmények teljesen mások mint ahova ezt eredetileg szánták.

Nokia 3310->3410->3100->6500 Slide(RiP Nokia)->Acer Liquid Metal ->Xiaomi Hongmi-> Xiaomi Redmi Note 3