Srácok, nehezebb időszak jött a kalácsos kiflis posztok után, amit nehéz volt lenyelni. Tegnap volt az első napom, hogy egyáltalán semmi rossz érzésem nem volt. Ma szintén - eddig. Úgy érzem, lassan a helyére kerülnek bennem a dolgok. Talán még lesz a jövőben, hogy pityergek egy-kettőt, de a legjobb barátom segítségével muszáj voltam a legsötétebb órákban belátni, hogy minden okkal történt, és hogy a jövőben következő rengeteg fájdalomtól csak így óvhattam meg magunkat.

Dorka egy nagyon kedves és aranyos lány. Könnyű is volt fülig beleszeretni. Az, hogy nem passzoltunk pár ponton, az persze rányomta a bélyegét, majd teljesen tönkretette az egészet. Mindketten követtünk el közben hibákat, de talán egyikőnktől sem lett volna elvárható ekkora idomulás és változás amit igényelt volna a kapcsolatunk.

Mostmár megy, hogy jóleső érzéssel gondoljak rá, mint valami kellemesre ami megtörtént velem annak minden savával és borsával. Kezdődni is okkal kezdődött, és befejeződni is okkal fejeződött. Ma beszéltem vele pár percet telefonon, és megkérdeztem, hogy minden oké-e. Megköszöntem neki, hogy nem engedett magához vissza. Megbeszéltük, hogy amikor már egyikönknek sem fáj, és kicsit ülepedtek a dolgok, akkor tartjuk a kapcsolatot, mert mindketten emberként becsüljük a másikat.

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István